Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-03-01 / 3. szám

kiadást támogassák, én is az iskolák fűtésére szavaznék, még ha a bőrömről is van szó. De hosszú távon ezt a kérdést nem tehetik fel nekem. Van egy tűrési idő, amit a művészet meg kell adjon ennek a kormánynak és a Kornak, de ha egy idő után nem javul a helyzet, akkor ellenzékbe kell vonulni és addig támadni, amíg meg nem változik a művészet - azaz emberellenes viszonyulás. PIROS CHRISTA ZALÁN TIBOR Március-üzem (alkalmi versezet alkalom híján) Lágy a hús és fehér a száj, zászlók selymén megszáradt nyál: ünnep! ünnep! ÜDVÖZÖLJÜK RÁCSAINK KÖZT FORRADALMI NEMZETÜNKET. A fölcicomázott téren néhány nemzetiszínű rokker márciusi mezben énekel, zsebükben alvó fényes boxer; fönn a rendőr megver - nem ver, március van nem október, nem október, sem november: keblében dagad az ember. A kivénhedt beatnik tesz róla, legyen itt piknik, megzenésítve a Nemzeti dal, talpra magyar, kórus rivall, a Nemzeti Múzeum előtt fehér gyolcsingben lángol néhány lenőtt homlokú hazafi. Ekkora zajban nem lehet vallani. Lehet vallani: úgyse hallani. Petőfit díszkordon védi, látni szabad csak, nem megnézni, hangszórókból ömlik a dús lé, Államérdek zárja el a Batthyány­­mécsest azoktól, kikben még csak legbelül égnek... (Jöjj szabadság, Te szülj nekem csendet, engedd, hogy távozzék tőlem a lárma, ne vigy e méltatlan, rúzsozott bazárba; nézz le arra is, ki te-érted szenved!) Az ég fölveszi ruháját, a kéket, szónoklást tartanak apró himpellérek, szavuk messze hallik, jó a technika, valakit átdöf - úgy mint a pika az ö testét egykor - a hegyezett butaság. Ünnep! Sokaság. Ünnep: ÜDVÖZÖLJÜK RÁCSAINK KÖZT FORRADALMI NEMZETÜNKET. A hídon már gyűl a nép. Csak később kezdődik el a hajsza. S a köd mögül, ahol az ég a vizet éri, elődereng Haynau halottfehér bajsza. “| Száztíz éve született Bartók Béla. A bevezető mondatból az olvasó bizonyosan arra következtet, hogy _____ Bartókról írok, és a száztíz évvel ezelőtti napról indítom mondani­valómat. Pedig nem ez a szándékom. Önmagámról beszélek és az ötven évvel ezelőtti dátumról, a zeneszerző hatvanadik születésnapjának bennem maradt magánemlékéről. Az ország a viszonylagos béke utolsó napjait élte. Akkor­tájt látta vendégül a belgrádi filharmóniai zenekart, amely budapesti hang­versenyén Bartók-művet is játszott, a Két képet. Másfél héttel ez után a nap után lett öngyilkos Teleki Pál miniszterelnök, és további pár nap múlva megtörtént az ország első háborús lépése, a bácskai bevonulás. 1941. március 25., Gyümölcsoltó Nagyboldogasszony napja. Maturandus gimnazista voltam. Lexikonokból ismertem Bartók életrajzi adatait, tudtam, hogy aznap hatvanadik születésnapja van. O akkor már messze járt, valahol Amerikában. Úgy emlékszem, nem volt itthon hivatalos megemlékezés. Rendeztek egy-két hangversenyt a műveiből, a zeneművészek tiszteletadá­saként, de ezekre én, aki vidéki kisvárosban éltem, nem juthattam el. Iskolai Gyümölcsoltó Boldogasszony, 1941 szünet volt. Bartók személye egész nap annyira foglalkoztatta a gondolatai­mat, mintha ő maga ott állt volna velem szemben. Órákon átt róttam a város utcáit, amelyeket megfrissített a tavaszi napfény, majd a nagy parkban, az Érsekkertben bolyongtam, s a fantáziám egyre Bartók nyomában járt. Tizen­nyolc éves tapasztalatlanságom ellenére sejtettem, milyen fordulat és milyen történelmi omlás előtt áll az ország, de hinni akartam az eszményeimben, s Bartók személye, művészete - és emigrálása is - ama kevés emberi tényezők közé tartozott, amelyek az elvadult világban ezeket az eszményeket hitelesí­tették. Erős és nagyszerű hit volt Bartók egyéniségében, ahogyan erős és nagyszerű harmónia állítólag diszharmonikus zenéjében. Szerzetesiskolába jártam, a ciszterci rend egri Szent Bemát Gimnáziumába; az iskolai zenekar tanárkamagya, az igazgató, az önképzőkör tanárelnöke mindig a legnagyobb tisztelettel beszélt Bartókról, és a magyar alkotó ember példájaként állította őt elénk. S szidalmazták azok, akiket én hamis embereknek tartottam. Sajátos kiválasztottság bizonyítékát véltem meglelni még a születési dátumában is. Március 25. ... Elsősorban nem a katolikus ünnephez társítottam, hanem Dantéhoz: ezen a napon játszódik a Divina Commedia, s a költő szerint - legalábbis így értelmezi a legkorábbi fordító, Szász Károly - ez a tavasz első napja. Misztérium? A serdülésből alig kilépő ember hajlamos rá, hogy az emberekben és a jelenségekben azt keresse. De talán nem volt merő emberi önkény, túlfűtött belemagyarázás: Bartók művészetében és hitvallásában csodálatos tisztasággal jelenik meg a világ előtt a humanizmus, az ember tiszteletének és a természet belülről való megértésének kegyelmi ajándéka. A választottak útja volt az övé, emberi és nemzeti példakép ő maga, s eszméivel önvizsgálatra szólítja népét. Annak a március 25-ének az emléke maradandó volt. Élt és éltetett akkor is, amikor már szennyes szelek fújták el Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszta napfényét, segített megkapaszkodni az embertipró viharban, hogy élve és szilárdnak maradt eszményekkel érhessem meg a fasizmus bukását. BÁN ERVIN HARANG 53

Next

/
Thumbnails
Contents