Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
a gyerekek ne zárt világban, ne távoli szigeten éljenek és nevelkedjenek, hanem nyitottan, kapcsolatot teremtve a környező településsel, a világgal. A kecskeméti SOS Gyermekfalu szép, meghatóan egyszerű és elegáns, praktikus és impozáns. Gyorsan épült fel: 1988 szeptemberében volt az alapkőletétel, 1989 februárjában kezdődött az építkezés és 1990 tavaszán már beköltözhettek az első lakók. Sokan segítettek. Nemcsak a müncheni központú alapítvány, hanem sokan mások is, bel- és külföldön, adományaikkal, ki-ki anyagi helyzete szerint. Volt, aki 200 000 márkáért „megvásárolt” egy házat és réztáblán áll a neve, megörökítve az utókornak. Volt olyan nyugdíjas pedagógus, aki unokái használt játékait és mesekönyveit hozta el jó szívvel. Tizenkét házból áll a falu, az SOS Gyermekfalvak előírásai szerint. Mindegyik szép, tágas, ízlésesen berendezve. Van közösségi ház, óvoda, műhelyek. A házakban 4-5 gyerek él együtt az anyjával. Az anyák fiatal lányok, diplomás gazdaaszszonyok, a szentlőrinci gazdaasszonyképző végzett növendékei. Aki itt dolgozik, egyfajta missziót vállal, hiszen hazánkban 20 000 szociális árva van. Három évig az alapítvány gondoskodik mindenről, étkezésről, játékról, mindenről, ami kell. De három év gyorsan elmegy. Már most kell gondoskodni, hogy a gyermekfalu továbbra is működőképes legyen a mostani színvonalon. A vüágon sok SOS-létesítmény van. Olaszországban például nemzetközi tábor, ahol az SOS-testvérek rendszeresen találkoznak egymással, a falvak családjai is látogatják egymást, olyan lánc ez, melynek apró láncszemei szorosan kapcsolódnak, kötődnek egymáshoz. Az alapítvány 20 millió forintot adott a kecskeméti Vásárhelyi Pál Általános Iskola bővítésére, ahol a gyermekfalu iskolásai tanulnak. Nemrégiben a Budapest Sportcsarnokban gálaest volt. szintén a kecskeméti SOS Gyermekfalu javára. A későbbiekben az egyházak, a máltai szeretetszolgálat segítő támogatását is szeretnék megnyerni. A közelmúltban amerikai egyházi küldöttség járt a gyermekfaluban, szintén támogatásukról biztosították a falu kis lakóit Az átadási ünnepségen a váci püspök szívhez szólóan beszélt megáldotta a falu közösségét és ráirányította az egyházak figyelmét *** Hermann Gmeiner, az egykori orvostanhallgató, a későbbi híres professzor valamit elindított a szívekben, a lelkekben. O maga ötéves volt, mikor elveszítette az édesanyját. A professzor már nem él, de a mű, melynek alapjait lerakta, tovább épül és a jelszó, amit oly szívesen hangoztatott, tovább visszhangzik a szívekben: „Minden gyermek a mi gyermekünk!” /LEOPOLD/ Óvodai csendélet (Tamaska Gyula felvételei) A mászóka is jó játék ám! és már tervezik a harmadik hasonló intézményt, mely Kőszegen épül majd fel. Kecskeméten, ahol jártunk, ugyancsak az SOS Gyermekfalvak négy alapelve érvényesül. Nevezetesen, hogy az SOS Gyermekfalu az elhagyott gyermekeknek elsősorban anyát akar adni, ő áll a nevelői munka középpontjában. A második pedagógiai alapelv, hogy nem azonos korú növendékek kerülnek együvé, hanem olyan gyermekek, akik szoros testvéri kötelékben élnek, egy családban, „saját” házaikban nevelkednek, ahova a gyermek mindig visszatérhet. Otthonközéppontű társadalom ez, mely biztonságérzetet, támaszt ad. Túl a biztonságos bástyán a falu a híd, mely összeköt a környező világgal, hogy A család - az anya 4-5 gyermekkel - „saját” házban lakik HARANG 15
