Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
A családban különböző korú gyermekek élnek együtt A gyermek féltett kincse minden társadalomnak. Hiszen a gyermek a jövő. Éppen ezért sorsa, élete nem lehet közömbös egyetlenegynek sem közülük. Az ausztriai Hermann Gmeiner tiroli orvostanhallgató a második világháború után azt mondta az osztrák embereknek: „Tudom, benneteket is tönkretett a háború. De tekintsetek az elárvult, elhagyott gyermekekre! Ok mindenüket elveszítették, a családjukat, az otthonukat, a jövőjüket. Mindenki csak egyetlen schillinget adjon, s én újra otthont teremtek az elhagyott gyermekek számára!” És 40 esztendővel ezelőtt Hermann Gmeiner elhelyezte az első SOS Gyermekfalu alapkövét Tirolban és ezzel megtette az első lépést a szülő nélkül maradt, elhagyott gyermekek nevelésének útján. Azóta a világ 100 országában 1000 SOS Gyermekfalu és a hozzá tartozó ki-A homokozó itt is népszerű a kicsik között egészítő létesítmény épült. Fenntartásukat ötmillió támogató adományai teszik lehetővé. Hermann Gmeiner SOS gyermekfalvaival új korszak kezdődött a világ árvái számára. A XX. század már a gyermekek évszázada lehetne. A gyermeki nyomorúság azonban mit sem változott. A gyermekek milliói kerülnek az utcára. Védtelenek. Kiszolgáltatottak. Segítségre szorulók. 1983-ban hazánkban is megalakult az SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesülete. És 1985 őszén megkezdte működését az első Gyermekfalu Battonyán. Az SOS Gyermekfalvak alapelvei szerint családi közösségben gondozzák itt a magukra maradt gyermekeket. Azóta elkészült a második magyarországi SOS Gyermekfalu is Kecskeméten „Minden gyermek a mi gyermekünk” 14 HARANG
