Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-03-01 / 3. szám

Merre tart a magyar mezőga- Holtponton van mezőgazdaságunk - innen is, onnan is hallható a nem éppen derűlátó megállapítás. Vajon mennyi belőle az igazság, és mi lenne az elmozdulás kívánatos, kedvező iránya?

Álmodozni lehet csodálatos farmokról, idilli kisgazdaságokról, modem csodagépekről, melyek a munka nehezét elvégzik és bő termésről is meg sorban álló vevőkről. A vágyak világából visszatérve azonban azt el kell ismernünk és felismernünk, hogy megint elkéstünk, valamiről lekéstünk.

Politikai torzsalkodások, parttalan viták közepette telt el az 1990-es esztendő, és nem jöttek létre azok a fontos, racionális döntések, melyeknek nyomán megkezdődhetett volna a mezőgazdaság átalakítása. Az ma már nem kétséges, hogy a gazdasági rendszerváltás és a tulajdonyviszonyok változása következtében az átalakulás útja e szektorban csakis a privatizáció lehet. De a privatizációnak feltételei vannak. Folyamata van és ára.

A feltételek között alapvető a földtulajdon kérdése. Amíg ez el nem dől, senki nem számíthat lényegi változásra. De ugyanilyen fontos lenne végre a már elkészült szövetkezeti törvény megvitatása és az agrárpiaci rendtartás végleges megfogalmazása. Ezek nélkül ugyanis olyan nagy a bizonytalanság, hogy senki nem mer vállalkozni, marad a várakozási álláspont.

Késésben vagyunk, és ennek a késésnek máris nagy ára van. Ezt az árat lényegében a termelőszövetkezetek fizetik, de károsodik miatta a mezőgazdaság és gazdaságunk egésze. Hogy miért? Az érvényben levő csődtörvény lehetőséget ad a szövetkezeteknek, hogy öncsődöt jelentsenek még a privatizáció előtt. És ebből hasznot csakis azok húznak, akiknek valójában a szövetkezeti vagyonhoz nincsen közük,

de van tőkéjük és a nyílt árverésen megszerezhetik, amit csak akarnak.

Az nyilvánvaló, hogy a privatizáció nem kerülheti el a mezőgazdasági szövetkezeteket sem, de tekintettel kell lenni sajátosságainkra. Melyek ezek? Mezőgazdaságunkban 1181 szövetkezet gazdálkodik, 4,8 millió hektár földterületen. A szövetkezetek 175 milliárd forint vagyon működtetésével évi 300 milliárd forint termelési értéket produkálnak. A mezőgazdasági szövetkezetek vagyona döntő részben közös tulajdonban van.

A szövetkezeti vagyon fele a tagsági évek alapján nevesíthető. A szövetkezetek érdekében ezt a törvényt hatályon kívül kell helyezni és a szövetkezetek testületére kell bízni a vagyon nevesítésének szabályait. A szövetkezeti önkormányzat döntése alapján lehetővé kell tenni akár a közös álló- és forgóvagyon 100 százalékos felosztását, akár annak forgalomké-10 HARANG