Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-03-01 / 3. szám

Divat a nosztalgia, de ehhez a módszerhez mégsem kívánnak már visszatérni a kisgazdaságok sem pessé tételét. Lényegében e két lépés te­remti meg a mai szövetkezeti átalakulás tulajdoni feltételeit. A vagyon értékbeni felosztása és az így létrejött „üzletrész” szabad forgalmazása lehetővé tenné, hogy a tagok mint tulajdo­nosok döntsenek a szövetkezés jövőjéről, a vagyoni kapcsolatok fenntartásáról, üz­letrészük jövőbeni sorsáról. Mindennek azonban feltétele a vagyon értékelése, mégpedig reális módon, hiszen más a pa-A gazda szeme is növeli a palántát, de a mindennapi gondoskodás sem nélkülözhető pír szerinti és teljesen más a piaci, napi, azaz forgalmi értéke. A már említett földtörvény, a föld tulaj­donviszonyának rendezése mellett lénye­ges feltétel a kárpótlási törvény elfogadá­sa, ami ugyan kompromisszumok során, de megtörtént. Szakmai szempontból minden megoldás során azoknak kell pri­oritást adni, akik a földet művelik, beleért­ve e körbe az eredeti tulajdonosokat is. A szövetkezetek földterületének 61,4 szá­zaléka jelenleg közös tulajdon, 35,1 százaléka tagsági tulajdon és 3,3 százaléka állami tulaj­don. A közös és az állami tulajdonban levő földek nevesítése politikai kérdés és az Or­szággyűlés döntésének függvénye. E földte­rületek privatizációjához olyan törvényi sza­bályozásra lenne szükség, mely a föld forgal­mi értékén alapul, megvásárlását kedvezmé­nyekkel támogatják, és előnyt élveznek a termelők vagy az arra vállalkozók. így lénye­gében teljes körűvé válna a mezőgazdasági szövetkezetek sajátos-inkább átalakulásként értékelhető privatizációja és létrejönnének a valódi tulajdonosok, akik szabad tulajdonosi döntések alapján kialakítják a piaci igények­nek megfelelő, versenyképes termelés válto­zatos szervezeti formáit Ezek lehetnek új szövetkezetek, rt-k, kft.-k. A lényeg, ami a végcél is tulajdonképpen, hogy a magyar mezőgazdaság hatékony és versenyképes legyen. Erre a hagyományos kisüzemi, kisparaszti gazdaságok nem al­kalmasak. A nagyüzem és kisgazdaság in­tegrációjának viszont feltétlenül helye és szerepe van ebben a rendszerben, ahogyan a háztájik korábban már bizonyították hasz­nukat és életképességüket A mezőgazdaság agyontámogatására a jövőben nincs mód és lehetőség. Az új út lényege, hogy a tulajdonos érdeke, érde­keltsége, lehetősége és felelőssége alapján vállalkozik, akkor is, ha gazdasági társu­lásban vesz részt, és a megtermelt javakat a piac igényei szerint értékesíti a szövet­kezet közvetítésével. Elkészült az állami gazdaságok átalakí­tásának és privatizációjának a programja is. E gazdaságok a termőföld 10 százalé­kán, 100 milliárd forint értékű árut állíta­nak elő, megközelítően 100 milliárd forint eszközvagyonnal (a föld értéke ebben nem szerepel) és 120 ezer ember foglal­koztatásával. A termék jelentős része ex­portban értékesük. Jellemző, hogy a ma­gyar mezőgazdaságban a biológiai szapo­rítóanyagok, a törzsállományok, a gén­bankok 40-70 százalékát az állami gazdaságok birtokolják, éppen ezért a me­zőgazdaság fejlődésére gyakorolt hatásuk igen nagy. Ez magyarázza, hogy privati­zációjuk nagy körültekintést, az átlagostól eltérő módszereket igényel. Az állami gazdaságok klasszikus célkitűzései a jö­vőben is olyan tevékenységekre irányúi­ét Rába Steiger bármelyik gazdaságban jó segítője az embernek ► HARANG 11

Next

/
Thumbnails
Contents