Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-01 / 1. szám

futballcsapatról í-A lovas kocsi, mely egyben minősíti is a huszadik század magyar falvainak fejlettségét, itt nélkülözhetetlen munkaeszköz. (Béres János felvétele) ki kapja meg az iskola tataro­zását, a bővítést, a tornaterem­építést, ha az apja bent ül az önkormányzatban ?- Ha egyedül ö van, akkor ö.- Nem egyedül van, de a többi kőművest minden szil­veszterkor kiosztja, hogy ha ránéznek valamilyen hivatalos cégre helyben, akkor kikapar­ja a szemüket. Azok idegenbe járnak.- Itt lett volna az alkalom, hogy ne válasszák meg.- Nagy ám a rokonság, a sógor, a koma, nem úgy van. Vonultak tömegesen szavazni, reggel hatkor.- Ez csak egy a tizenegyből. ■ - Másodiknak ott a Szép es, a kiskereskedő. O vette át a vegyesboltot szerződésbe. Már megüzente a volt vb-titkár me­nyének: szedje a sátorfáját, számolja fel a zöldségboltját meg a butikot, mert ő fog ott terjeszkedni. Az őfelesége lesz az új butikos. A buszmegálló­nál az a legjobb hely, nincs mese.- Nem értem, mit háborog­­tok ezen? Maradjon inkább a komcsi?- ...Ne maradjon, de Szép es nem lesz jobb azoknál. Már összegyűjtötte az utcájukban az aláírásokat, ők aszfaltutat kérnek. Én is földúton lakom, mások is. De ő már szólt Erzsi­kének, az is képviselő lett, a tanácsháza könyvelője volt, ha az Erzsikéék utcáját kifelé egy­­irányúsítják, akkor Szepesék utcájába megy a visszaforga­tom, márpedig az földúton nem mehet. így aztán Erzsiké megtette a javaslatát.- Azért a jó út csak a falué lesz! Bár minálunk is lenne ilyen dörzsölt ürge.- Csak az nem mindegy, ki­nek a háza előtt megyen az asz­falt - tér vissza gondjához a zömök. - Na, ott a negyedik közéleti ember, a fuvaros. Nem is mondom, melyik pártnak a szekerét tolja. Hogy az mit összepofázik. Na, de mi abban az országos pártérdek, hogy nálunk ő hordja a szemetet? Mert erre megy ki a játék. Már évek óta sündörög a tanácson, de szerencsétlennek csak egy rozoga tragacsa van, ráadásul többször feljelentették, mert az alkalmazottait nem vétette fel a társadalombiztosításba. On­nan tudjuk, hogy nem kaptak táppénzt, amikor betegek let­tek. Egy tróger ne legyen be­teg, ezt kiabálta Józsi. Hát ö is ott ül a képviseletben. A csapos egykedvűen öblí­tette az üres poharakat. Azért megkérdezte:-Te mindenkiről ilyen szé­peket tudsz mondani? Még jó, hogy nem idevalósi vagy...- Ne akaszd meg, jobb mint egy tévéműsor - szólt közbe egy fogatlan fiatalember. - Ki az ötödik?-A mérnök úr. Odaköltözött egy mérnök. Nagy házat épí­tett, központi fűtéssel, az sem akármilyen, padlóból jön neki a meleg. A felesége finom asszony, paifümözi még a bok­rokat is. De nincs szerencsé­jük: az én öcsém a szomszéd­juk. Három malacot hizlal az öcskös. A hízó úgy-e, nem par­­fümszagú...szóval, a nagysága ablakához viszi a szél a szagot. Büdös a disznó, büdös a trá­gya, ezt kiabálta az öcskösnek. Hát mit mondjak, akkorát rö­högtünk október elsejéig. Csak most már ott ül a mérnök úr a focicsapatban, aztán beleszól a tartásba, a szagokba...- Nem teheti meg! Falun va­gyunk! - kiabálja egy borízű hang.- Nem-e. Az asszony bizto­sabb a dolgában, majd a férje elintézi. Hizlalás helyett kábelt kapunk. Kábeltévé lesz a falu­ban. Ilyesmivel foglalkozik a mérnök úr. Most ez a divat, ev­vel zárkózunk fel a városhoz.- Csatornátok van?-Az még nincs.- Budira jártok, de videót néztek! Be lehet szerelni oda is! Harsány nevetés fut végig a kocsmán.- Tellik még a csapatból, folytasd!- Volt egy tanár bácsi, ál­dott jó ember, engem is ő taní­tott. Meghurcolták, mert bele akart szólni a falu ügyeibe. A lánya meg a ve je is pedagógus, elüldözték őket. Most vissza­jönnek szegények, helyben ta­nítanak: lett két állástalan ta­nárunk.- Találnak állást azok is, ne félj.- Csak itt építkeztek peda­­góguskölcsönnel. Mehetnek takarítani Beke Katához. Van orvosunk is, kettő. A felnőttor­vosról nem mondok semmit, mert a világ végéről is mindent visszamondanak neki, aztán legközelebb véletlenül a fene­kembe törik az injekciós tűje... Ott áll bosszút, ahol akar. Nem politizál különben, ő csak az ál­lását akarta megerősíteni, mert pályáznak rá mások. A gyer­mekorvos, az a kis nocske, me­gint csak tutira játszik. Az albér­letét óhajtja felcserélni szolgá­lati lakásra. Elvált asszony, azt beszélik róla, hogy két háza is van, emiatt kellett az erősítés.- Ki van már a csapat, ko­mám?- Még hiányzik egy három­­gyermekes anya, aki szeptem­ber tizedikén kezdte bontani a házát, amikor felkerült a jelöl­tek listájára. Bontotta szep­tember harmincig. Már csak egy szobájuk maradt szegé­nyeknek. Most már a falu segít rajtuk, hogy fedél alá jussa­nak. Hisz a vezetés szégyene, ha elnézi.- A kutyafáját, hogy én nem jelöltettem magam!- Még ketten hiányoznak.- Nekünk nem. Berci üzem­vezető a téeszben. Különben nagy földpárti. Már szövetke­zett a pártjával, megígérte a gazdáknak, hogy ha vissza­kapják a földet, minden vala­mirevaló gépet leselejteztet a téeszben, megvásárolja és nyit egy kölcsönzőboltot. Gyűjti az elgurult kombájnkereket is...- Hát a tizenegyedik?- Az én vagyok - mondja a zömök, őszbe hajló férfi. Hirte­len csend áll be. A csapos se moz­dul. - Egyedül én akarok tenni érdek nélkül a közösségnek. En­gem meg a polgármestert egy­hangúan választottak meg. Józsi bátyám úgy ismeri a falut, akár a tenyerét. Húsz évig volt tanácsel­nök. Elsőnek szorgalmazta a rendszerváltást. Most mi már de­mokratikus légkörben élünk. Ha tudni akartam, meg kel­lett kérdeznem:- Mi ez a falu, hogy hívják? Végigmért a beszélő.- Nem szoktunk idegenek előtt magunk alá piszkolni - mondta tömören. Elfordultak a tekintetek, ki­léptem a kocsmából. A köd nem szállt fel, óvatosan men­tem az egyetlen reflektorral. S.L. HARANG 13

Next

/
Thumbnails
Contents