Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Mese a tettek 45 előtt. Akkor, az alakuló cipőgyárba ugyanis mintegy száz család költözött. Talán nem volt rá idejük. Azt már nehezebb lett volna lerombolni, bezárni. Talán az egész település élete más irányt vesz. Ahol templom volt, ott klérus, ott ellenállás, reakciósok is voltak. Előbb őket kellett leküzdeni. Egyházi jelenlét nélkül tisztább volt az út. Azok a városok hamarább lettek szocialisták. Az egyházak itt Tiszaföldváron voltak-vannak jelen. Onnan sugároztak ki — titokban. Majd 1980 táján a katolikus pap előállt a kéréssel, szeretnének Martfűn templomot építeni. Már mozdult a föld, teljesen elhallgatva százával épültek a kis templomok. Itt még nem mozdult a föld. „Akkor egy kicsit direktebb irányítás volt és nem engedték” fogalmaz finoman a polgármester. Kár, hogy nem mondja ki, mennyire volt direkt. 1988-ban újból kopogott a földvári plébános, Tamás József. S vele együtt Hajdú tiszteletes úr is. Mégiscsak jó lenne az a templom... Ne kelljen a nénéknek, a gyerekeknek buszozni. Meg a temetés, meg az esküvő, meg a hittantanítás... Nyitottak voltunk a kérdésre, mondja a polgármester. S bevettük a tervünkbe, a városrendezési tervben itt áll középen a két templom. Jelenleg már tartanak szentmisét, istentiszteletet a szakmunkásképző intézet egyik tantermében. Én ugyan ateista vagyok, mondja az igazgató, de magam is elősegítem a vallástanítást. A művelődési ház pedig előadássorozatot tart a Biblia világáról. (Az ehhez szükséges pénzt a Béke Világtanács pályázatán nyerték.) Nézem az új városközpont makettjét. Kicsit kételkedem, hisz ma ilyen konkrét tervvel kevés település dicsekedhet. Mi a megvalósítás alapja? A templomok közadakozásból és más, egyházi forrásokból épülnek. A buszpályaudvart a Volán építi. A szállodát egy kft., amelynek érdeke a megépítés. A szupermarket, a benzinkút szintén vállalkozók kezére kerül. Az orvosi rendelő, a városháza... az másból. A háromszáztíz lakást az OTP finanszírozza. Több hivatalos kiadványban olvastam Martfűről: foglalkoztatási centrum. így. Nem község, nem város, hanem egy cél - ? — megjelölés? Egy cselekvés rögzítése? Igaz, a megfogalmazások 1988 előttiek. Lakóhely, otthon, szülőföld... ezek valahogy emberibb megfogalmazások lennének. S nem pillanatnyi ideológiák lecsapódása. A vezetők büszkék arra, hogy crossbar telefonjuk van. A kétezer-ötszáz lakásból ezerben működik, ami valóban irigylésre méltó. Ha felépül a két templom, s nyitottá válnak a lélek útjai, telefonálhatnak akár az égbe is. S. L. M. város közelében jártam félszemű autómmal az őszi alkonyaiban, amikor hirtelen leszállt a köd. Mit szállt, zuhant! Egy útkanyarulat mögött már nem volt se további kanyar, se út. A felező fehér csíkok a nedvességtől elszürkültek, a padka bizonytalan homályba tűnt. Számításom szerint még egy órát világos lett volna, s addigra talán kiérek az autópályára, ahol nincs szembejövő s nem zavar, hogy az egyik reflektorom kiégett. Meg lehet, persze, javítani, illetve kicserélni. Van is nálam izzó. De a keleti technológiai rendszer miatt bonyolult az izzócsere, ezt sötétben, szitáló ködben, útpadkán egyedül nem tudom megejteni. Pedig ez az egyszerűbb eset. Épp a keleti technológiai rendszer miatt járom a vidéket. Mi másnak tekinthető a tanács? Tanács — egyenlő volt szovjettel. A szó így többszörösen is a szovjet eredetet bizonyítja, igazolja, dokumentálja. A negyvenéves működéshez képest csak másodpercei vannak a frissen választott önkormányzatnak, most kellene tetten érni. Csak még nincs mit írni arról, amit tettek, amit nem tettek, sok helyen még ki sem derült, mennyi adóssága, kifizetetlen számlája van a településnek, az iskolát vagy az orvosi rendelőt kell bezárni a jövő hónaptól, mert nincs pénz a fenntartásra, fűtésre, bérfizetésre. Most persze elég a saját gondom. A bizonytalan indulás miatt széttárták karjukat a polgármesterek, nincs mit mondani, még nem tudjuk, hogyan viszonyulunk a sajtóhoz, a valláshoz... Ez is viszonyulás persze. A legfőbb gondom most mégis: beérjek valami lakott helyre, félrehúzódjak és várjak. Talán elviszi a ködöt az élénkülő szél. Vagy segít valaki izzót cserélni. Utcai lámpák tompa fénye tűnik föl mellettem, valami tisztásféle, megállók. A felirat szerint bisztró, belépve italbolt, valójában kocsma. (A hazugság eltörölte a korcsma feliratokat országszerte, a fejlődést hirdető rendszer ezzel is azt kívánta dokumentálni, hogy a mi társadalmunkban a dolgozók már nem kocsmáznak, hanem a „fejlettebb” bisztróba járnak pihenni. Föl nem merült a botcsinálta politikusokban: mindegy, milyen feliratt mellett-alatt részegedik le százezerszám a magyar...) A kocsmában nincs ittas ember. Nagyhangú férfiak állnak, üldögélnek, kezükben pohár, de józanok. Hiába, drágább az élet. Az idegen belépésére elhallgatnak, körbenézik, majd egy-két perc múlva nem törődnek vele (velem).- Nekem te ne magyarázd, hogy nálatok egy csapásra mindenki a községért akar tenni... - magyaráz öblös hangon egy zömök ember a pultnál egy soványnak. - Az lehet, hogy jól sumákolnak, megtévesztenek titeket.-Nem azt mondom én, hogy szentek - válaszol a sovány.- Mindnek maga felé hajlik a keze - legyint a zömök. Bekapcsolódik távolabbról valaki: —Én megmondtam, nem kell elzavarni a régi tanácselnököt, mert az már megszedte magát, de nekik újak kellettek, tiszta múlttal. Melyiküké tiszta? A csecsemők, azok tiszták a következő pelenkázásig.- Ki tudja, milyenek lesznek? — kérdi a sovány. A zömök a plafonra néz, talán onnan várja világosságot.- Olyan világos ez, hogy na - mondja. - Nálunk legalábbis, a mi falunkban. Veszem az öreg Tóthot, a kőművest. Harminc éven át ő csinált a faluban mindent. Még a járási párttitkár, a járási tanácselnök víkendházát is ö építette a Tisza-parton. Én már csak tudom, segédmunkás voltam nála. Na, az öreg Tóth belekerült a tizenegybe. 0 már nem vállal, de a fia Tóth véletlenül kőműves. Mit gondolsz, komám, A városközpont csak ezután épül (Tamaska Gyula felvételei) 12 HARANG
