Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-01 / 1. szám

a berendezéssel, hitelekkel segítették őket. Napi háromszori étkezéshez jutottak a gyárban! (Főzni se kellett.)

A polgármester is személyes életűtjával bizonyít: ő Tiszaföldvárról költözött ide a szüleivel. Felemelő érzés volt az ipari üzembe kerülni... O is lakott munkásszálláson. Tíz évig volt fizikai munkás, majd a személyzeti osztályra került, később ott osztályvezető, 1985-ben hagyta ott a gyárat. Mivel akkor tanácselnök lett. Néhány hete pedig polgármester. Független jelöltként választották meg. A lakosság nyolcvan százalékát ismeri, mondja. Őt pedig szinte mindenki. A folyamatosság - adott.

*

Szeretnék mélyebbre látni: milyen lehetett itt a hatvanas években az egyén magatartása? Hogyan viszonyult a rendszerhez? A válasz: virágzó sportélet volt NB I-es férfi és női kézilabdacsapattal, NB Il-es futballcsapattal, jók működtek az atlétikai szakosztályok is, ehhez a feltételeket „biztosították”. (Ami azt jelenti, a költségvetésből dőlt a pénz.) Kényszerhatás? - kérdem. A martfűi ember rendhez, fegyelemhez szokott a gyárban, ami kihatott a magánéletére is. Teljes szabadságban élhetett itt bárki.

Hegedűs Mihály, a szakközépiskola igazgatója árnyalja a képet: aki idejött, magától jött. Nem erőltette senki. Látta a lehetőséget, és élt vele. A politikai rendszert nem érezhette tehernek, mert jobb körülmények közé került, mint ahonnan jött.

Vagyis, ezt már én teszem hozzá, a lét határozta meg a

tudatot, és ennek következtében vállalták a marxizmust, a kommunizmust. Mondjam azt, hogy az előnyökért meg is érte?

Ha viszont az előnyös múltból indulunk ki, a lét most sokkal nehezebbé válik, mi határozza meg most a tudatot?

A válasz: a lakosság bérből és fizetésből él, itt más jövedelmi forrás nincs és nem is lesz, például háztáji sem, hisz a lakásokat úgy alakították ki. Vállalkozásra sincs mód. Az inflációt nem tudja követni a munkabér. Továbbá, a cipőgyár tartotta fenn eddig az összes közintézményt! Most az önkormányzaté lesz az új szerep. Miből, hojó (volt)

Kozma Imre polgármester jól ismeri Martfűt: tanácselnök volt

Összkomfortos lakótelepek az egykori mezőn

gyan? Még nem tudják. Mégis bizakodóak, mert itt mindenkinek van munkahelye, egyetlen munkanélküli sincs a városban. (A gyárak elsősorban a nem helyben lakókat bocsátják el.)

Szeretnék a lélekről megtudni valamit. Megnyomorították-e a lelket? A kiszolgáltatottság, az ellenőrzött magatartás. .. Hogyan is tudhatnám meg? Nem a vezetőiktől, maguktól a lakosoktól sem. Ki tartott önvizsgálatot, ki fogalmazta meg, és ki mondja ki nyíltan, ország-világnak?

Érzelmileg, pszichésen nem nyomorodtak meg a martfűiek, mondja a polgár-Hegedűs Mihály: nyitottak vagyunk...

mester. Az előző rendszernek, illetve a pártnak voltak bizonyos megkötései, ezek világnézetiek, a vallással kapcsolatosak. De azonfelül az egyéni szabadságunkat nem kellett feladni.

(Most már csak azt kellene tisztáznunk, maradt-e valami azonfelül? Vagy az már éppenhogy belegázolt az egyénbe és a szabadságba?)

*

Voltak névadó ünnepségek, társadalmi esküvők és temetések. Egy időszakban ez dominált. Némelyek elmentek valahová esküdni, valahol kértek a halottnak a temetés után misét.

Valahol, mivel helyben nem épült templom. Nem tudom, a csehek miért nem épí-HARANG 11

Emészt Péterné leányként települt ide