Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
• Egyik katolikus útleírónk, Erdösi Károly az 1928-ban megjelent Az indiai hitterjesztés nehézségei és célkitűzései című tanulmányában megjegyezve, hogy az utazó kíváncsi és kissé felületes szemével látta Indiát, megvallotta: mindig az a fájdalmas probléma izgatta, miért oly kevés még mindig az evangéliumi magvetés eredménye, és mi az oka annak, hogy mint a calcuttai érsek maga mondotta: még mindig csak falak, zárt kapuk előtt állunk. Erdősi látogatása idején 334 millió lakosa volt Indiának, s abból 4 millió a katolikusok száma. Napjainkban a 800 millióra növekedett népességnek is csak 2,3 százaléka a katolikus. Az evangéliumi magvetés indiai eredménytelensége miatti letörtséget az is magyarázza, hogy Indiában a hagyomány szerint már az apostolok korában gyökeret vert a kereszténység. A hagyomány szerint Szent Tamás apostol Indiában térített, egyházközségeket alapított s ott is fejezte be áldásos életét. Sírját Meliapurban -tisztelték még a késő középkorban, sőt, az újkorban is. A későbbi indiai missziónak a Tamás-keresztények voltak a kiindulópontjai, bár hiteles adatok szerint igen korán az eretnekségek karjaiba hullottak és legnagyobb részt nesztoriánusokká lettek. (A Nestorius konstantinápolyi pátriárkáról elnevezett nesztorianizmus - amelyet 431-ben az epheszoszi zsinat nyilvánított eretnekségnek - tanítása szerint Jézus természete nem isteni, hanem emberi, akiben azonban benne székel az istenség, mint egy templomban.) Lehangoltságában Erdősi arról nem is szólt, hogy a magyar hittérítők közül Indiában már a 17. században egy kis csapat működött. E kis csapat előtt a 14. században, 1348 és 1350 között a Kínában járt Giovanni da Marignola firenzei minorita barát társaságában Gregorius de Hungária, vagyis Magyarországi Gergely (akiről Eskandélyit bemutatva már szóltunk) személyében már időzött magyar hittérítő Indiában. Julius Richter az indiai misszió történetét feldolgozó Indische Missionsgeschichte (1906) cí-Magyar hittérítők Ázsiában ÁLDOZATOK mű könyvében közölte, hogy a Marignola vezette pápai küldöttség Kínából hazatérőben 13 hónapot töltött Indiában a Malabár partokon, onnét ellátogattak még délebbre is, majd felkeresték Szent Tamás városát, Meliapurt is, ahol az egyik templomot - a firenzei barát közlése szerint - maga Tamás apostol építette. A térítéssel Marignola és társai is megpróbálkoztak, de nem nagy sikerrel. A 17. századi kis magyar csapat sorát Nagythábori báró Rátkay Miklós jezsuita atya nyitotta meg, akinek egyik rokona, Rátkay János Mexikóban volt hithirdető. Magyarország családjai című munkájában Nagy Iván arra a megállapításra jutott, hogy a Rátkay család horvátországi régi nemes család. A család történész tagja, Rátkay György szerint Vrbocz, másképp Nagythábor várát Rátkay Benedek fegyveres csapat vezérlő kapitánya kapta röviddel halála előtt Corvin Jánostól (Mátyás király természetes fia), akinek szolgálatában álott. Nagy Iván viszont azt állítja, hogy Thábor várát 1502-ben Rátkay Pál kapta Corvin Jánostól. A Rátkay család több férfitagja lépett be a jezsuita rend-Piactér Goéban (Régi metszet nyomán) Szent Tamás csodálatos keresztjének feltűnése Meliapurban 50 HARANG
