Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
Nobili madurai állomáshelyének elfoglalásakor, 1606-ban keserűen tapasztalta, hogy a nép térítése egyáltalán nem halad. Igyekezett megállapítani, milyen eszközöket kellene igénybe venni, hogy eredményei lehessen elérni. Felismerte, hogy a brahmánok megtérítése India megtérítésének kulcsa, és ezért elhatározta, hogy brahman életmódra adja magát, s erre meg is kapta elöljárói engedélyét. Nobili új módszere, a tökéletes alkalmazkodás alkalmas volt arra, hogy hozzáférkőzhessenek a megközelíthetetlen brahmánokhoz. E módszerrel élt annak idején Szent Pál, aki a korinthusiakhoz írt első levelében mondta, hogy a zsidóknak zsidó lett, a görögöknek görög. Nobili a hinduknak hindu lett. Alkalmazkodási módszerének meglepő eredménye lett. 1610-ben azt írta évi jelentésében, hogy egy év alatt 60 brahmant sikerült megtérítenie. Fernandez nevű rendtársa — aki nem értette meg Nobili módszerének fontosságát — feljelentette a rendi elöljáróknak azzal, hogy a kereszténységet pogány elemekkel keveri. Ez a hadjárat visszavetette Nobili munkáját. A gáncsoskodások ellenére Nobili munkatársai és utódai továbbfejlesztették a tökéletes alkalmazkodás módszerét. Amikor Rátkay Miklós Indiába érkezett, Nobili atya módszerének köszönhetően fellendülőben volt a katolikus egyház. Csak a madurai misszió területéről 1676-ban 50 ezer keresztényt és 60 templomot, valamint 9 jezsuita atyát és 25 hitoktatót sorolnak fel a jelentések. Rátkay atyáról nem tudjuk, hogy mikor lépett a jezsuita rendbe, s hogy milyen vidéken, a Malabar partokon, vagy másutt munkálkodott. Az bizonyos, hogy Goában lépett India földjére. Indiai hitküldérünkről a Joseph Stöcklein szerkesztette, a jezsuita hittérítők leveleit és úti beszámolóit közreadó Der Neue Welt-Bott adott hírt. Egy példányban az Egyetemi Könyvtárban is őrzött folyóihunyt Rátkay István neve is szerepelt, aki illír misszionáriusként is kitűnt. Elképzelhető, hogy Rátkay István munkássága ébresztette fel a hivatásérzetét az Indiába és Mexikóba került Rátkaykban. Rátkay Miklós 1660-tól működött Indiában. Életéről nem sokat tudunk. Vannak olyan feltételezések, hogy mint Rátkay János, ő is a Pragerhof melletti Pettauban született. Rátkay a sikeres indiai hittérítő, Robert de Nobili 1656 januárjában bekövetkezett halála után négy évvel kezdte meg hitküldéri munkáját. Az Indiában dolgozó jezsuita atyák egymással szembeni torzsalkodásának időszaka volt ez. E torzsalkodást a 80 éves korában elhunyt Nobili térítési módszere váltotta ki. Boldog de Britto madurai vértanú (1693) be. Velics László az 1912-ben megjelent Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából című könyvében a jezsuiták zágrábi rendházáról írva jegyezte fel, hogy a rendház kollégiumának 1613-as hivatalos katalógusában az 1631 -ben Zágrábban el-Roberto de Nobili atya INDIA OLTÁRÁN rat 1728-ban kiadott számaiban Rátkay János több levelét közölte. A 28. számban közölt levélhez fűzött megjegyzés arra figyelmeztetett: „Ez a Rátkay János atya nem tévesztendő össze egy másikkal, Rátkay Miklós atyával. A mi atyánk az utóbbitól több mint húsz évvel később Európából Nyugat-Indiába, emez pedig jóval előtte Kelet-Indiába utazott. Mindkettő a szentség hírében halt meg.” Rátkay Jánosról feljegyezték, hogy Mexikóban megölték, vagyis a hittérítés vértanúja lett. A Welt-Bott utalása azt tanúsítja, hogy Indiában Rátkay Miklós is vértanúhalált halt. S a hittérítésnek Indiában is számos vértanúja volt. Rátkay Miklós épp oly buzgó és szentéletű hitküldér volt, mint rokona, Rátkay János. (Pontosabb családi kapcsolatukról sem tudunk, de a Welt-Bott közléséből kitűnik, hogy Miklós volt az idősebb, hiszen húsz évvel korábban kezdte hittérítői munkáját.) A 17. században Rátkay atyát követően még két magyar hittérítő tevékenykedett Indiában. Egyikükről Anton Huonder már idézett Die deutsche Jesuitenmissiunäre című könyvében ennyi olvasható: „Pinter S.J. 1679. India. A német hittérítők lengyel tartományából. Röviden Pintérnek nevezték.” Ez mind, amit feljegyzett róla a „történelem”. Indiában működött. De hogy Indiának melyik misszióstelepén dolgozott, hol van a sírja - nem tudjuk. Kegyetlen, mostoha volt iránta a „sors”. Harmadik honfitársunkról, Berzeviczi Ferenc jezsuita atyáról is csak annyit tudunk, hogy mielőtt Indiába ment, Nagyszombaton és Kassán tanított. 1679-től 1715-ig élt. Hogy ebből a rövid 36 esztendőből mennyit töltött Indiában, s hogy annak melyik részében működött, szintén nem tudjuk. Sem életéről, sem működése arányairól és eredményeiről nincs semmiféle adatunk. Hittérítőink közül egy, nevezetesen Silamenszki Károly a 18. század közepén a hűéi hercegi udvarba is eljutott. Előtte jó száz évvel a Japánban járt Ureman János időzött Annámban, a mai Vietnamban. BŐGŐS LÁSZLÓ HARANG 51
