Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-02-01 / 2. szám

NÉPEK ÉS VALLÁSOK következően - kezdetben nem ismerte a míto­szokat, és elvetett minden szertartást, kultuszt. Később azonban engedményeket tettek a hí­veknek, s így lehetővé vált az alapító próféták és néhány hindu isten tisztelete. Templomokat is emeltek számukra, ahol virágáldozatot mu­tattak be. A vallási irányzatnak jelentős irodal­ma is született, Sziddharta című szent könyvük az i. e. 5. században kanonizálódott. Az említett engedmények végül jelentős mértékben járul­tak hozzá a dzsainizmus fennmaradásához. A hinduizmus A reformirányzatok népszerűsödése veszni látszó hatalmuk visszaszerzésére sarkallta a pa­pi rendet. Mivel a bráhmanizmus már túlságo­san erőtlennek bizonyult - az alapvető tanítá­sok föladása nélkül - fokozatosan módosítot­ták a kultuszokat, a szertartásokat, a mitológiát és az istenek rendjét. Ehhez a helyi népi vallá­soktól és az új irányzatoktól is kölcsönöztek elemeket. A legszembetűnőbb változás ekkor az iste­nek panteonjában ment végbe: a jelentősebb védikus istenek háttérbe szorultak, s megválto­zott funkcióval újak kerültek előtérbe. Közülük három emelkedett ki: Brahma, a teremtő, Vis­­nu, a gondviselő és Siva, a pusztító isten. Iga­zán fontossá az utóbbi kettő vált. A legelfogul­tabb hinduk két pártra szakadtak: az egyik Vis­­nut, a másik Sivát tartva igazi főistennek. E változások új korszakot nyitottak a vallás történetében, ezért ezt elkülönítően hinduiz­musnak nevezzük. A hinduizmus igazi tömeg­vallássá vált, mely könnyen érthető előírások­kal és színpompás látványosságokkal szolgált az egyszerű embereknek, mély filozófiai-teo­lógiai problémákkal a tudósoknak és a papok­nak, ezoterikus elmeszüleményekkel a miszti­ka iránt érdeklődőknek. Nem ismerte a szigorú dogmákat, s az egyénre bízta a döntést, hogy az üdvözülés melyik útját választja. Nem vé­letlen tehát, hogy több száz szektája alakult ki, melyek nem annyira a tanok és a dogmák, mint rítusaik tekintetében különböztek egymástól. Azáltal, hogy a lélekvándorlás tanát azután is a vallás, a kasztrendszert pedig a társadalom alapjának tekintette a hinduizmus, továbbra is jelentős mértékben avatkozott be az emberek életébe. S bár ezen a mohamedán és nyugati hatásokon alapuló reformtörekvések módosí­tani próbáltak, a hinduizmus napjainkig meg­őrizte lényegi jellemzőit. Az iszlám Indiában A hinduizmus megerősödésével a bráhma­­nák visszaszerezték hatalmukat. Ekkor azon­ban új veszély jelentkezett, mely már az egész országot fenyegette: all. századtól egyre erő­Hindu fanatikus, aki társaival egy mohamedán templom lebontását követeli, melynek helyén mintegy 500 évvel ezelőtt Rama isten temploma állt teljesebb mohamedán támadások érték Indiát, melyeknek végül nem tudott ellenállni. A hó­dítók eleinte erőszakosan léptek föl a vallás területén is, ami hasonló reakciókat váltott ki a hindukból. A kezdeti feszült viszony később oldódott, sőt hamarosan még a hinduizmus és az iszlám egyesítésére is kísérletek történtek, egy monoteista jellegű rendszer keretében. Ezek a próbálkozások természetesen nem jár­tak eredménnyel, kezdeményezőik vallási és társadalmi szempontból is elszigetelődtek. Ugyanakkor a hinduizmus viszonylagos gyen­geségét jelzi, hogy sok hindu tért át az iszlám hitre, nem elsősorban egzisztenciális okokból. A szikh vallás A mohamedán hatásra kibontakozó mono­teista jellegű vallási irányzatok közül egyedül a szikh vallás tudott gyökeret ereszteni Indiá­ban. Alapítója guru Nanak (1469-1539) Pan­­dzsáb tartomány egy kis falujában született, s hívei prófétaként tisztelték. Őt kilenc guru (ta­nító) követte vallási vezetőként, közülük guru Ardsan (1563-1606) állította össze a vallás szent könyveit, s építette föl őrzésükre az am­­ritszári Aranytemplomot, mely ma is a szikhek szent helye. A kezdetben pacifista jellegű mozgalmat a mohamedánok kegyetlenül üldözték, ezért Gohind Szingh (1686-1708), az utolsó guru harcos, önvédelmi szervezetté alakította át a szikh közösségeket, melyek demokratikus ala­pon szerveződtek, s nem ismerték el a kaszt­rendszert. (A szikh férfiak azóta hordanak ma­guknál állandóan tőrt, továbbá előírás szerint nem nyírják szőrzetüket és turbánt viselnek.) 1819-ben egyik vezetőjük, Radzsi Szingh (1780-1839) Pandzsáb és Kasmír területén önálló szikh királyságot hozott létre, melyet 1849-ben csak hosszú, véres harcok után tud­tak megszállni az angolok. 1947-ben, India felszabadulásakor, a továbbra is volt királysá­guk területén élő szikhek nagyobb része Pa­kisztánba került, ahonnan tömegesen jöttek vissza Indiába. Számuk ma 15 millióra tehető. Szeparatista töredvéseik állandó feszültségforrást jelente­nek: az utóbbi években gyakran lehetett hallani véres zavargásokról a hinduk és a szikhek kö­zött, az amritszári templomot pedig csak való­ságos ostrommal tudták bevenni a rendfenntar­tó erők 1984-ben. India hindu származású vezető politikusai a szikh és hindu nép közti megbékélés érdekébep szikh testőrségre bízták védelmüket. A biza­lomkeltés e gesztusa fordult tragédiába, amikor Indira Gandhi miniszterelnököt két fanatikus testőrtisztje megölte, mert parancsot adott a szent templom elfoglalására. Az angol uralom kora és a független India A muzulmán uralom után India az angol és francia gyarmatosító törekvések célpontja lett. Vetélkedésük végül Anglia javára dőlt el. 190 évi uralmuk 1947. augusztus 15-én ért véget, amikor India visszanyerte függetlenségét. A megszállók gyarmatuk vallási életébe semmi­lyen módon nem avatkoztak be, viszont a nyu­gati eszmék és vallások kétségkívül terméke­­nyítőleg hatottak a hinduizmus megreformálá­sát célzó törekvésekre, melyek nemcsak teoló­giai-dogmatikai kérdéseket érintettek, de az egyre nyomasztóbb kasztrendszert is feszeget­ték. Az 1947-es függetlenségi szerződés Indiát két országra, a hindu többségű Indiai Köztár­saságra és a mohamedán Pakisztánra osztotta. Ez a döntés mind a hindukból, mind az Indiá­ban élő mohamedánokból addig alig tapasztalt vallási fanatizmust váltott ki, aminek napjain­kig ható következményei azok a véres vallási zavargások, melyek hol a hinduk és mohame­dánok, hol a hinduk és a szikhek között törnek ki. S hiába India gyors modernizálódása, a vallások közti béke eljövetelére egyelőre még várni kell. VÉGH 48 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents