Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
Szent Antal megkisértése (1966) , Ahogy megeshetett, másképpen is lehet. Csodálom, hogy élek. Tapintás és események, fény és mélység, emberi lények közepette meg nem haltam még. De megszülettem.” (K.B.: Boldogságtöredék, 67.) Egy zúgó malomban élek mindenestől. Molnár, akit hosszan őrölnek, aki őröl csak ésfütyülget. Nem szántak meg kedveseim, munkára ítéltek szörnyülködésre, végzésre. Öröm, és irgalom, ne hagyj ott!” (K.B.: Boldogságtöredék, 67.) „Soha el nem jövendő újvilág messzi villámfényinél látlak benneteket, halál reám. / Es kemény az én zokogásom mert könnye nem cseppen és hangja is nem hallik. És kemények becsmérlő szavaim mert látlak benneteket.” (K.B.: Gulliver a laputaiakhoz) „Aki idejön, ne fáradozzon magáért. Okos vagyok és kegyetlen szívvel mennék, ha tudnék, de nem tudok már. Pénzdarabok gurulnak, arcom rögei közt és fáradt vagyok, mint a könnyek. így jár, aki merész. Szét fogom rúgni a cipőmet is, a bűvös nadrág lehullik rólam, az ingem szétmegy. S a nyakkendőt sem szeretem. Micsoda tüzes bűz, mennyi rémes női fej, haj és algebrai pontokhoz vezető kimért utacskák! S a férfiakat sem szeretem! Megbántam végig jóelőre és vacak sírással meg nyögdécselő szerelemmel töltöm majd az időt, marha erőmmel tusakodva folyton.” (K.B.: Invokáció) „Hiába segítesz rajtam, nem tudom visszaszolgálni sohasem. Mert ez a világ Pénz. És a szeretet tébolydába zárva a másmilyenek közé. És ez a világ Szesz. A valódi mámort elönti bennünk savas és lúgos ízeivel. És aki ellenáll, úgy válik hasonlóvá, aki pedig nem teszi, elsodorják. És aki nem áldozza magát Gondolatért, megszűnik gondolkodása. ► HARANG 39
