Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-02-01 / 2. szám

Rakétakilövő állvány (1966) Sámsonnak levágják a haját (1967)

Hatvanéves lenne...

KONDOR-MONTÁZS

, Jelet hagyni, hogy voltunk és elbuktunk”

„Por, víz, szél, tűz ne ártson neki, az idő össze ne zavarja jelentését. Te hiú halandó! Itt az örökkévalóság, mely bennünk és nem kívülünk.”

Kortársunk lehetne. Életútja mégis legendává lényegült. „Mert fogyó életünk növekvő lázában” hagyott itt minket. Művei között, az „utolsó klasszikusra” rácsodálkozunk - hogy egy volt közülünk aktualitása, noha kivonta magát

a történések forgatagából, megszólító. Mint minden igazi művészet.

„1931. február 17-én születtem Budapesten. Szüleim középiskolába járattak, 1949-ben érettségiztem. Másfél évig hajógyárban dolgoztam villanyszerelőként, ekkor felvettek a Képzőművészeti Főiskola festő tanszakára. 1956- ban végeztem. Több mesternél tanultam, de a leginkább, úgy vélem, Barcsay Jenő és Koffán Károly hatott a fejlődésemre. 1957-ben a magyar állam Derkovits-ösztöndíjban részesített. 1958-ban részt vettem a Luganoi Biennalén. 1960-ban önálló kiállításom volt Budapesten; 1956 óta munkáimat számos állami költségen rendezett kiállításon mutatták be Magyarországon és külföldön. Főképp könyvek illusztrálásából élek, olykor vállalok megrendeléseket különböző templomokból.” (Önéletrajzi vázlat, 1962)

„Ez volt az első lemezem, amelyet sikerült egy maratással megoldani. Minden szín- és anyagkülönbség a karcolótű külső munkájának eredménye. A lemez összhatásában vonalkereszteződés nincs, azonban alkalmaztam teljesen átlátszatlan feketéket kis felületen. Felhasználtam azokat a tanulságokat, amelyeket Dürer eredeti rézkarcainak és rézmetszeteinek tanulmányozásával nyertem.” (Bevezető beszéde diplomamunkájához.)

„...eddigi grafikai próbálkozásaimat a későbbi festészeti munkám érdekében végeztem. Szeretném a kettőt egyeztetni és párhuzamosan csinálni, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy e két műfaj egymást segíti és feltételezi...” (u.o.)

„Azt lehetne mondanom, hogy én nézegetem, amennyire csak a körülményekhez képest ezt az ember megteheti, a különböző korokból való műalkotásokat és nem tudom, lehet-e azt mondanom, hogy igen kevesen vannak, akik ezeket a régi mestereket az utóbbi 200-300 évben felülmúlták volna, de mégis nem tettek reám döntő hatást, csak kezdetben, de ez is elmúlott... Koffán mester mindig buzdított, hogy dolgozzam, mert van olyan értelme a dolgoknak, amit pillanatnyilag nem lehet élvezni.” (u.o.)

„Most őrületes spórolásba kezdek. Elköltözöm egy olcsóbb hotelbe, külvárosba, többágyas szobába, vagy pedig hasonló helyre. De nagyon nehéz, mondhatom. Most kezdem magam kiismerni. Nagyon tudok röhögni, amikor arról írsz, hogy keressek műtermet és, hogy dolgozzak, mint otthon stb.” (K.B. levele első feleségéhez Párizsból, 1957. XI. 24., Kaufmann Ágotához.)

38 HARANG