Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-02-01 / 2. szám

►

it csodálták már életében is. Fentebb idézett kortársa szükségesnek is tartotta megemlíteni, hogy a colmari Szent Márton- és Szent Ferenc-templomokban látható festményeihez „versengve tódultak a festők, hogy másolják és utánozzák őket, és ha hihetünk a jó mestereknek és festőknek, soha senki nem volt képes semmit elegánsabban és szeretette méltóbb módon megfesteni és visszaadni” (Jacob Wimpheling).

Máig elevenen hatnak Schongauer festményei: a Madonna a rózsalugasban nyugodt, méltóságteljes derűje, a Szent család (két változata is ismert) bensőségessége, a Pásztorok imádásának meghitt hangulata, ragyogó színvilága, vagy a Noli me tangere kecses mozdulatainak ritmikája.

Schongauer azonban nem a

festészet területén alkotott igazán jelentősét. Az itáliai előzményektől függetlenül kifejlődött német rézmetszőiskola egyik első kiemelkedő alkotója volt, aki a Felső-Rajna vidékén működött (közelebbről ismeretlen) E. S. mester mellett meghatározó módon járult hozzá a modem művészi grafika megalapozásához. (Művészettörténeti érdekesség, hogy Schongauer volt az első rézmetsző, akit név szerint is ismerünk, s aki elsőként szignálta munkáit.)

Összesen 117 metszetéről tudunk, mind vallásos témát dolgoz föl. Jellemzőjük a valósághű ábrázolás, az erőteljes komponálásmód s a rendkívül aprólékos megmunkálás. Schongauer tökéletesen ismerte az anyag és a technika lehetőségeit. Határozott, mégis érzékeny vonalaival egészen bonyolult ámyalás-Mária halála (rézmetszet)

Jobbra középen: Angyali üdvözlet (Részlet az Orliacoltárról 1480 k.)

Menekülés

Egyiptomba

(rézmetszet)

Szakállas férfi mellképe (tollrajz, 1460 k.)

32 HARANG