Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
Ötszáz éve halt meg MARTIN SCHONGAUER Valójában Martin Schonnak vagy Martin Schönnek hívták, de - ahogy egyik kortársa írta - „kellemes alakja miatt” nevezték Csinos Mártonnak (Hübsch vagy Hupse Martin) is. A Schongauer név - a Schon (vagy Schön) ennek rövidített változata is lehet - egy délnémet falucskára, feltételezett szülőhelyére utal. Születésének időpontja pontosan nem ismert - általában 1430 körűire teszik. Vagyis arra az időre - de ebben ne keressünk semmiféle rejtett összefüggést - amikor Németföldön az első rézmetszeteket készíthették. Apja ötvös volt. Schongauer tőle tanulta meg a réz megmunkálását - ismerete nélkülözhetetlen a rézmetszet nyomódúcának elkészítéséhez -, ám mégsem apja mesterségét választotta. Rajzkészsége és kiváló színérzéke okán festő lett s grafikus, rézmetsző. Némileg másképp vélekedik erről Johannes Fischart német humanista költő egyébként nem túl pontos művészettörténeti írásában: szerinte Schongauer két másik mestertől tanulta meg a rézmetszést, közülük az egyik bizonyos Luprecht Rüst volt, akiről azonban nem sokat tudunk. Mint a mesterlegények általában, az otthoni tanulóévek után Schongauer is elindult a kötelező vándorútra. Eljutott Burgundiába, s talán Spanyolországba is, de a legtöbbet a németalföldi festőktől tanulta. Kiváltképp a brüsszeli Rogier van der Weydent tartotta példaképének. (Nem egyedül a német művészek közül: nála tanult Hans Memling is.) A vándorévek után a Rajna melletti Colmarban telepedett le s nyitott műhelyt - néhány életrajzírója ezért e várost tartja szülőhelyének. Itt alkotta remekmívű táblaképeit, egyéb festményeit, s ezeknél is jóval jelentősebb rézmetszeteit. 1491. február 2-án hunyt el - akkor éppen Breisachban tartózkodott. Nem érhette meg, hogy találkozzon a fiatal Alb-Mária a rózsalugasban (olajfestmény, 1473 k.) A „nagy" Keresztvitel (rézmetszet) recht Dürerrel, aki 1490-ben indult el vándorújára, s elsőként éppen hozzá igyekezett Colmarba. De már csak fivéreivel tudott beszélni, akik átvették a műhely vezetését. Az út mégsem volt teljesen haszontalan Dürer számára: sikerült a hagyatékból megszerezni Schongauer néhány csodálatos metszetlapját. A 15. a fordulat százada volt az európai művészetben, és ez legjobban a festészetben figyelhető meg. A középkori merev komponálásmód, idealisztikus ábrázolás és antinaturalista látásmód helyébe újfajta szemlélet lép ekkor, mely a valóság minél hívebb visszaadásában látta a művész legfontosabb feladatát. Ez a gyökeres fordulat legkorábban Itáliában, a század első évtizedeiben ment végbe, valamivel később - és némileg eltérő módon - a Németalföldön, s még később, a század közepe után Németországban. Schongauer festészete két korszak határán áll: jellemzően a késő gótika eredményeit öszszegezte, ugyanakkor több - főleg kisebb méretű - festményén már érződik a Németalföldről érkező új szemlélet és újszerű megoldások hatása is. Képei közül kivált Madonna-ábrázolása- ► HARANG 31
