Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
Régi Balaton-úszók emlékezete Balatonfüred és Siófok között 12 és fél kilométer a távolság. A múlt század 80-as éveiben többen is kísérletet tettek a nagy víz átúszására. Először 1880. augusztus 29-én Szekrényessy Kálmánnak sikerült a feladat. Siófokról Balatonfüredre 17-18 fokos vízben, ellenőrzés nélkül 5 óra 47 percig úszott. 1887-ben Szekrényessy újra sikerrel próbálkozott. Ellenőrzés mellett 7 óra 50 perc alatt úszta le a távot. 1895-ben 9 óráig tartott a Balaton átúszása a csaknem ötvenesztendős úszónak. Ezeknek a Balaton-úszásoknak a hőse, Szekrényessy Kálmán is a századforduló romantikus hősei közé tartozott. Foglalkozására nézve dzsidás kapitány volt, majd újságíró. 1847. július 12-én született Pesten. 28 éves korában a dán szigetek között próbálta a hosszú távú úszás gyönyörűségét. A következő évben lord Byron nyomán a Boszporuszon Európából Ázsiába úszott, majd 1877-ben még két kontinens közötti elválasztó vizet, a Szuezi-csatornát úszta át. Úti élményeit 1879-ben Útirajzok címen kiadta, és a Balkán-félszigetről is írt egy érdekes könyvet (Magyarország és a délszláv tartományok, Bp., 1878). Szépirodalmi sikerekre is pályázott - Ermini címen drámát adott ki (Bp., 1882), majd 1883-tól a Sport című lapot szerkesztette. Érdekelte a léghajózás, a repülőgép-konstrukció, a sűrített légnemű anyagok felhasználása is. Érdekes, kalandokkal teli életét érdemes volna újra felfedezni. Budapesten, 1924. január 12-én halt meg. Szekrényessy ambíciói adták az ötletet arra, hogy az alig kétesztendős Magyar Úszószövetség 1896. július 27-én a Balatonfüred-Siófok távon nemzetközi versenyt írjon ki. A versenyre ketten neveztek be. A Stefánia yachtegylet épületének erkélyéről rajtoltak. Két csónak kísérte őket. Két órával az indulás után kevés kenyeret és konyakot fogyasztottak. A cél előtt két kilométerrel Cservény igazgató az úszók elé ment. Balatoni (Gräfl) Károly „a közönség lelkes éljenzése és a cigányzenekar Rákóczi-indulója mellett, szép magyar úszással 6 óra 54 perces idő alatt, a legjobb kondícióban lépett a Sió partján a köves partra. Ejury Lajos az utolsó két kilométert kettős angol tempóval úszta 7 óra 05 perc alatt”. (Vö.: ifj. dr. Vutskits György: Sportok a Balatonon. Balatoni Kalauz. Bp., 1925. 359-360.) Az utolsó idei strandnapon jártunk a magyar tengernél: Balatoni Károly leendő utódai még a kezdeti lubickolásnál tartanak (Gaál Zoltán felvétele) A nagy sikerre való tekintettel a következő évben, 1887. augusztus 8-án 19 fokos vízben - a tó közepén csak 17! - újra megrendezték a versenyt. Balatoni (Gräfl) Károly és Ejury Lajos mellett még Tasnády Éndre és Parnitkay Lóránt is elindult. Ök hamarosan feladták a versenyt. Parnitaky annyira kimerült, hogy eszméletét veszítette és csak két óra múltán tért magához. A 10. kilométernél - alig két és fél kilométerre a parttól - „fivérétől, dr. Gräfl Ödön hírneves sprintbajnokunktól konyakot kért. Mohón hajtotta ki az üveget. A szesz és az óriási hullámzás által zavarva, irányvesztetten órák hosszat tévelygett a viharos tavon; hiába biztatták elkeseredett kísérői; Ejury behozta 5 km-es hátrányát és ...győzött”. (...) A szerencse forgandó. 1898. július 25- én Balatoni (Gräfl) Károly borús, viharos időben 5 óra 13 perc 10 mp alatt győzött. Ellenfelei, Gaál Lajos, Tarján (Klein) Vilmos és Halmay Zoltán hamar feladták. Bravúrját 1899-ben, július 31-én Almádi felől fúvó erős szélben újra megismételte (6 óra 38 perc). Ekkor is eltévesztette a célt és csak 150 méterrel előzte meg Änderte Alajos I-t, a Wiener A. S. C. tagját. Balatoni (Gräfl) Károly (1878-1945) volt az egyik legjobb magyar hosszú távú úszó, aki nem ismerte a lehetetlent. Nemcsak a vízzel birkózott sikerrel, hiszen 1898-ban, 1900-ban, 1901-ben és 1902- ben az egymérföldes táv országos bajnoka volt. Más sportágakban is jeleskedett. 1904-ben országos középsúlyú birkózóbajnok, a Balatoni Úszó Égyesület országos bajnok vízipólócsapatának tagja. 1909-ben mint ökölvívó próbált szerencsét. Csak a fasisztákkal nem volt szerencséje. 1945. március 5-én - karnyújtásnyira a felszabadulástól - a németek elfogták és kivégezték. Az első világháború vérzivataros évei alatt elcsitultak a sportvetélkedések. Embert ölni - ez lett a virtus. 1924-ben Wlassies Tibor ajánlott fel díjat a Magyar Úszóegyesülettel együtt, amit augusztus 17-én - hét induló között - osztottak szét. Mattyasovszky Janek rekordidővel, 4 óra 53 perc 28 mp-es idővel nyert. Második dr. Labory Károly volt (5 óra 28 perc 30 mp), míg harmadik a balatonfüredi Almássy Béla (6 óra 42 perccel). Női indulója is volt a mezőnynek. Irsay Kató a fél távot 3 óra 2 perc alatt úszta. Ezután egymás után, évente rendezték a Balaton-úszó bajnokságokat Füred és Siófok között. A kitűzött nap - augusztus 19-e volt. A verseny Wesselényi Miklósról nevezték el, és egyre erősebb lett a legenda: az első Balaton-úszó Wesselényi volt. A felszabadulás után 1945/46-ban Pártos Artúr, meg dr. Zákonyi Ferenc ébresztgette e nemes hagyományokat. Szénást Imre Balatonkeneséről Balatonlellére úszott. Az 51 km-es távot 21 óra 25 perc alatt teljesítette, és ez világrekord volt. Bakó Jenő: Az úszás története című könyve szerint 1951-től újították fel a balatoni bajnokságokat. A Balatonlelle-Révfülöp közti versenyt 1982 óta rendezik. A régi bajnokok emlékei elkopnak. Múlandó nyomokat hagynak a szelíden párás tó tükrén az úszók emberpróbáló karcsapásai. Valahol, valahogy mindig önmagunkért úszunk, önmagunkat próbáljuk, mert a tóban az ellenfél nem a másik, aki talán messze úszik tőlünk, nem is a víz, hiszen a csónak is karnyújtásnyira van, hanem önmagunk. G. P. 54 HARANG
