Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
Az osztrákok vallásos emberek. A szó igazi, nemes értelmében. Léptennyomon meggyőződhettünk erről közelmúltbeli szomszédolásunk során és nem csupán azért, mert Űrnapjára érkeztünk, mikor a legkisebb hegyi falu is felvirágozott díszben várta a körmenet résztvevőit. A mi buszunk ezen a napon nem is egyszer kényszerült megállni és tisztes távolból figyelni a csodálatos menetet. Kis kápolnák, hálából emelt szentélyek sora fogadott bennünket sok helyen, váratlanul, erdei utak, parkok mentén. Sankt Corona - a falu, ahol laktunk - egyetlen utca, szállodákkal, vendéglővel, postával, éttermekkel, ajándéküzletekkel és középen a templom, ahova természetesen mi is bementünk. És itt választ kaptunk rá, mit is jelent a név: Sankt Corona, vagy ahogy a magyar turisták előszeretettel mondják: Szent Korona. A név valóban megtévesztő. A koronához ugyanis nincs köze a névnek, a falunak se. Corona egy női név, személyéhez a következő legenda fűződik. Jóval időszámításunk előtt Vérus üldözte a keresztényeket, akik nem ismerték el a római császár Istentől való származását és sokukat kivégeztetett. Egy római katona felesége, Corona is beállt a kivégzendők sorába együttérzésből. Két pálmafa közé kötötték és a két pálmafát széthúzva testét széttépték. Amikor 1544-ben egy hársfát vágtak ki itt, belsejében szobrot találtak, mely Coronát ábrázolta. Eddig a legenda, és itt kezdődik a valóság. A hárs helyére építették a mai templomot, melynek oltárképét Szent Corona szobra díszíti, amint két pálmafa közé kötözve áll. Szent Corona - egyébként az erdészek, kereskedők és a családok védőszentje - rendkívül népszerű Ausztriában, több ilyen nevű falu is van, sőt Olaszországban, Amalfi mellett is viseli egy település a nevét. Kirándulásaink során természetesen útba ejtettük a 305 méter magasan fekvő kis falut, Heiligenkreutzot, melyet a Sattelbach völgykatlanában megbújva találtunk. Nem csupán a táj szépsége vonzza ide a turistákat, hiszen itt van Ausztria legrégibb cisztercita temploma és kolostora, amit babenbergi Szt..Lipót alapított 1135-ben. Eredetileg Nyeregpatak kolostor volt a neve, később Krisztus keresztjéből kaptak állítólag egy darabot, és ekkor nevezték el Hiligenkreuznak, Szentkeresztnek. Az egykori történet szerint Lipót fia Ottó Párizsban tanult és mikor hazafelé tartott, a cisztereknél szállt meg. Rendkívüli módon megtetszett neki a rend puritán életmódja, és hazaérkezvén rábeszélte apját, hogy építtesen kolostort, ahova behívják majd a cisztereket, akik kiváló szőlő- és bortermelők voltak. Hamarosan 12 barát érkezett a völgybe és elkezdték építeni a kolostort, mely 1200 és 1400 között élte virágkorát. Ma is működő iskolája az 1200-as évekből való. A törökök 1529-ben, 32- ben és 1683-ban is megtámadták a kolostort, a ciszterek elmenekültek innen és másutt telepedtek le, így Magyarországon is. Visszatérésük után barokk stílusban építettek hozzá a kolostorhoz, mely a napóleoni háborúk idején 1850-90-ig istálló, majd kórház volt. A belső kolostorudvar rendkívül szép. A hosszúhajós román stílusú templom üvegablakait 1300-ban készítették, barokk oltárképeit M. Rottmayr éá M. Altomon te festette. Szentháromság-szobra a XVII. századból való, egy olasz mester készítette az apát megrendelésére hálából, hogy a kolostor a pestisjárványtól megmenekült. A kolostor folyosóját 300 márványoszlop tartja, az oszlopokon román és gótikus díszítések. Ezt az úgynevezett lábmosó folyosó: a környék legidősebb emberei húsvét előtt itt mosnak rituális szertartás szerint lábat. Meg kell említeni a kora barokk Szt. Anna kápolnát, ebben őrizték a 12 darab láncos könyvet, ezek kézzel íródott kódexek voltak. Beszélni csak a parlatóriumban, a beszélő teremben szabadott a ciszter előírások szerint. A dormitórium, a hálóterem a XIII. század elejéről való. Ebben használták csak a piros színt. Itt készítették a papucsokat is, amiket eladtak. Kápolnák, kegyhelyek, kolostorok SZOMSZÉDOLÁS AUSZTRIÁBAN Szent Korona (Sankt Corona) tomploma HARANG 49
