Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
NÉPEK ÉS VALLÁSOK Konfucianizmus, A keleti ember másképp lát* ja a világot, mint a nyugati. Mást jelentenek számára olyan fogalmak, mint az élet, isten, uralkodó, haza, vallás, háború, hősiesség. Mások az elképzelései a földi és a földöntúli lényekről. Másképp látja a természetet, másképp gyógyít. Sorolni lehetne még a különbségeket, de szükségtelen túlhangsúlyozni, misztifikálni azokat. És semmiképpen sem akadályozzák meg a keleti ember világfelfogásának, mentalitásának a megértését. Államvallás - népi vallás A kínai a világ egyik legősibb kultúrája, mely a birodalom kialakulásától - i. e. 221-ben történt, és az első császár Csin Si Huang-ti volt, akinek örök álmát a híres cseréphadsereg védte - a császárság bukásáig (1912) számottevő változás nélkül őrizte meg lényegi vonásait. A változatlanság, a stagnálás nemcsak a társadalmi berendezkedésre volt jellemző - bár dinasztiák váltották egymást, sőt idegen uralom alá is került az ország -, de vallási elképzeléseikre is. A császárság korában élő kínaiak vallásos világa a külső szemlélő számára meglehetősen áttekinthetetlennek tűnik, de az alaposabb elemzés során sem lehet a leegyszerűsítés veszélye nélkül beszélni rója. Általános jellemzője, hogy az a fajta misztikus vallási érzület,, mely a nyugati ember és megszemélyesített istene viszonyát jellemzi, teljesen idegen volt tőlük. A kínaiak ősi természetvallása abból a már-már megszállott félelemből fakadt, hogy a teremtett világ állandó rendje egyszercsak fölbomlik, akár a természetben, akár a szellemvilágban. Ezt voltak hivatottak megakadályozni az imádságok, a vallási szertartások. A fenyegető zűrzavar elhárításában természetesen a császárnak volt döntő szerepe, vagyis a vallás és az állam, a főpap, egyben az uralkodó személyében fonódik össze, ő volt az „Ég Fia”, az „Egyetlen Ember”, aki a hatalmát isteni jogon bírta, aki közvetlen kapcsolatban volt az Éggel, a főistennel, ő végezte el a legfontosabb szertartásokat a birodalom fővárosában a hat tiszteletre méltó istenség - az Ég, a Föld, a Négy Viágtáj - templomaiban, ő biztosította a világ rendjének és dinasztiájának a fennmaradását, valamint a jólétet és a békét. Ennek érdekében szigorúan meghatározott időben, aprólékosan szabályozott módon és öltözetben, részleteiben teljesen formális vallási szertartásokat végzett, melyek inkább rituálisak voltak, kevéssé tartalmaztak vallásos érzést. Tusfestmény egy 19. századi időjárással foglalkozó taoista kézikönyvből. A tűz (jang) és a felhő (jin) egyesülését ábrázolja Liu-hai, a taoista vallás egyik halhatatlanja egy jó szerencsét biztosító amuletten. Alakját a művész kalligráfiái elemként használta föl. Pacskolat (kőnyomat) a 19. századból Az említett hat főistenség, valamint a számtalan többi hierarchikus rendet alkotott - éppúgy, mint a társadalom -, és ez kétségtelenül monoteisztikus vonást ad a vallásnak. A legfőbb, az Ég Istene teremtette a világot, szabta meg a világ rendjét, a sorsokat, az életet. Alatta állt a Föld Isten, a világtájak istenei, őket követték a megszemélyesített természeti erők és természeti jelenségek, mint a napé, a holdé, az esőé, a szélé, afolyóké, a tűzé, a városok és a házak kapuié, hogy csak néhányat említsünk. Az istenek tisztelete a szertartásokból, imádságokból és az áldozatok bemutatásából állt. A szertartás színhelyei a templomok, a magán- és állami kápolnák, valamint a családi házak oltárai voltak. E szent helyeken fölállították az istenség szobrát, virággal vették körül és füstölőrudacskákat égettek tiszteletükre. Áldozatokat is mutattak be e helye-A Hopei-tartomány fővárosában 1968-ban rendezett maoista felvonulás a népi " taoizmus egyes elemeinek a továbbélését tanúsítja. Mao óriási portréja két oldalán a „kettős-hszi” (kettős boldogság) írásjegyet vitték, mely a taoista hagyományban a jó, boldog jövő jelképe volt. A vörös (zászlók, feliratok stb.) és a zöld (egyenruha) színek kombinációja is létezett a taoizmusban, ahol a jangot a zöld, a jint a vörös szimbolizálta. Ugyancsak ilyen előzménye volt a léggömbökre függesztett feliratos szalagoknak, melyre a felvonuláson a jelszavakat, hajdan mágikus formulákat írtak 44 HARANG
