Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
Ismerős kisfiú ül velem szemben. Aki közben nagy fiú lett. Geréb Lászlónak hívják, a családja minden tagja jó barátom. A papája az a történész, akihez fordulni kellett, ha az ember Mátyás király korával akart foglalkozni. Geréb László most New Yorkban él és úgy látszik, egész jól.- Egész jól? Minden relatív. Az első hónapok éhezésén kétségtelen túl vagyok, így hát nem panaszkodom. Azonban itthon jólét alatt egész mást értenek. Házam nincs, kocsim nincs, egy egész kicsi szobát bérelek a brooklyni egyetem közelében. Mégis jól élek, mert szellemileg foglalkoztatnak, sőt megbecsülnek. ismerősünk. Kértem a német állampolgárságot, amit meg is kaptam, tekintettel családom német-osztrák-zsidó származására. Azután a hamburgi Zeneakadémiára kerültem, ott diplomáztam 87-ben. Közben éltem Nyugat-Berlinben is. Minden kedvezőtlen benyomás ellenére megpróbáltam Európában maradni, és a híres hegedűművész, Végh Sándor meghívására Salzburgba költöztem. Ott kamarazenei tapasztalatokra tettem szert, komoly pénzkereseti lehetőség azonban nem kínálkozott. így hát szedtem a sátorfámat, és tovább mentem Amerikába. A Brooklyni Egyetem Művészképzőjét végzem, ugyanitt kísérek zongorán, és a már ni! Olyannyira, hogy egyik nagybátyja és nagynénje mohamedán lett és lehetőleg nem is érintkezik zsidókkal!- Ez Amerikában egész másképp van. Senki nem menekül attól, ami, mivel soha senki nem üldözött senkit azért, ami. Persze vannak faji feszültségek, amelyeket nem szabad kisebbíteni, de nem lehet jellemzőnek sem nevezni. Amerikában annyiféle nép és vallás él együtt, hogy muszáj tolerálniuk egymást. Ha például a spanyolok elkezdenék a zsidókat gyűlölni, ki volnának annak téve, hogy holnap az angolszászok fogják őket gyűlölni. Nincs többségi erő, amely egy kisebbséget gyűlölhet, mivel ott mindenki kisebbség. SORSKERÜLGETŐ- Ennek a riportnak az a véletlen információ adta okát, mely szerint ön két különböző felekezetű templom orgonáján is játszik. Igaz ez?- Igen, igaz. Az egyetemen egyszer megkérdeztek, tudok-e orgonáim. (Ehhez tudni kell, hogy zongoraművész vagyok.) Mivel Budapesten a Bécsi kapu téri evangélikus templomban vasárnaponként rendszeresen helyettesítettem Peskó György orgonaművész urat, igenlő választ adtam.- Hol tanult zongorázni?- Budapesten kezdtem az iskolai énektanárnőnél, Serényi Emmánál, majd az igen neves zongora- és szolfézstanárnőhöz kerültem, Szmrecsányi Magda nénihez. A Bartók Szakközépiskola felvételijére Szirányi János készített fel, és Fischer Magda foglalkozott velem. A Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében Tusa Erzsébet volt a tanárom. Diplomámat a hamburgi zeneakadémián szereztem.- Mikor ment el és tulajdonképpen miért?- 1981-ben, a tanárképző főiskola második osztályának elvégzése után. Többek között azért, mert rájöttem, hogy a Zeneakadémiára való felvételhez két dolog szükséges. Vagy zseninek kell lenni, ami nem vagyok, vagy a legkorruptabb utat kell járni, amire nem voltam hajlandó.- Hol telepedett le először?- Kölnben, mivel véletlen ott volt említett módon kapcsolatba kerültem az egyik ottani evangélikus templommal.- Mit játszik az orgonán? Csak klasszikus darabokat vagy esetleg amerikai soulzenét is?- Klasszikus egyházi darabokat, másképp fogalmazva, korálokat az istentiszteleti énekek kíséretére. Visszatérve a két különböző templom kérdésére. Az evangélikus templomban péntek este és szombat délelőtt egy zsidó közösség tart istentiszteletet. Ez Amerika. Természetesen kapcsolatba kerültem ezzel a zsidó közösséggel is, akik néhanapján megkérnek, hogy helyettesítsem az egyébként evangélikus vallású kántorukat, ha ő nem ér rá.- A zsidó templomi énekeket gyermekkori emlékek révén tudja kívülről?- Sajnos nincsenek gyerekkori emlékeim, mivel nem kaptam zsidó nevelést. Ez utólag nagyon hiányzik, és megpróbálom bepótolni. Tehát kizárólag kottából játszom. Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyet a hetvenes évek iskolájában neveltek egyház- és istenellenesnek. így a háború zsidóüldözését átélt édesanyám nem mert „kettős bűnt” elkövetni: klerikális nevelés, méghozzá zsidó módon - túl sok lett volna a hetvenes években.- Különös sors, hogy valakinek át kell menni Amerikába, hogy evangélikus templomban zsidóvá legyen, amitől családjának közvetlen felmenői annyi okkal szerettek volna menekül- Egyszer említette, hogy zenetanulmányai és foglalkozásai közben valahogyan titkára lett Randolph Brahamnak, aki a magyarországi holocaust történetét megírta. Hogyan találkozott vele össze?- Bocsánat, hogy helyesbítem: nem vagyok a titkára. Braham professzor a City University New York történészprofesszora, maga is magyar származású, és a magyar holocaust elismert szakértője. Dolgozom a New Yojk-i Figyelő című magyar nyelvű zsidó újságnak is, és különös érdeklődéssel viseltetem a zsidóüldözés valódi történelme iránt. Az újság szerkesztője, dr. Farkas Ervin egyszer megemlítette, hogy Braham professzor magyar nyelvű segítséget keres az archívuma számára. Rövid beszélgetés után felvett. Azóta dolgozom ebben a tárgykörben neki is. Sokszor beszélgetünk magánemberként, és ilyenkor gyakran gondolok arra, mennyire szeretném, ha ő, aki ennek a témának mestere, elolvasna néhány olyan korabeli magyar írást is, amely egész más szempontokból, egyéni életek bemutatásával ábrázolja ezt a korszakot, ami mégiscsak egyike az emberiség legdrámaibb, legundorítóbb időszakának, mely néha a legemberibb helyzeteket teremtette. Ez a fajta beállítás talán nem tudományos, de semmivel sem érdektelenebb ábrázolása a kornak. FEDOR ÁGNES HARANG 41
