Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
KÖZÉP-EURÓPA Balról jobbra: Alóla Mock osztrák külügyminiszter, Budimir Loncsar jugoszláv külügyminiszter, Franz Vranitzky osztrák kancellár, Ante Markovics jugoszláv miniszterelnök, Claudio Martelli olasz miniszterelnök-helyettes, Antall József miniszterelnök, Marian Csalfa csehszlovák miniszterelnök, Jirzsi Dienstbier csehszlovák külügyminiszter, Gianni de Michelis olasz külügyminiszter és Jeszenszky Géza külügyminiszter Velencében, a Szent György-szigeten. MTI Fotó - Balogh P. László és Kovács Attila Közép-Európa történelme beigazolta, hogy a természet örök törvénye - az erősebb fölfalja a gyengébbet - a politikában, az egyes államok kapcsolatában is érvényesül. Ezért e térségben a német és az orosz nagyhatalmak között csak egy erős hatalomnak van létjogosultsága, fennmaradási lehetősége. Amíg Magyarország és Lengyelország elég erősek voltak, ezt a szerepet ők töltötték be. Miután elvéreztek az örökös háborúkban, és már nem tudták betölteni a gát szerepét a szláv és a germán tenger között, feladatukat a sok kis nemzet erejéből összetevődött Habsburg Birodalom, a későbbi Osztrák-Magyar Monarchia vette át. Anglia nagy államférfiai, Disraeli, Palmerston felismerték, hogy az európai egyensúly fenntartása érdekében fontos Közép-Európában az erős Habsburg Birodalom. Ez volt az angol egyensúlypolitika sarkpontja. De a huszadik század nem a nagy államférfiak jegyében indult, és a szűk látókörű politikusok a Monarchia szétzúzásával ezt az egyensúlyt fölborították. Most, az évszázad végén újból lehetőség adódik, hogy a múlt hibáit részben jóvá tegyük. A Szovjetunió meggyengülésének következményeként az általa megszállt közép- és délkelet-európai országok visszanyerték függetlenségüket. De ez csak látszatfüggetlenség, mert a Szovjetunió által kifosztott és a kommunista uralom által a gazdasági csőd szélére juttatott államok minden téren külső segítségre szorulnak. De egy államot sem táplálni, sem talpra állítani, sem megvédeni nem lehet hosszú ideig kívülről. Erről maguknak kell gondoskodni. Ehhez azonban külön-külön nem elég erősek. Csak egy lehetőségük van a felemelkedésre, ha erőiket gazdasági és politikai egység keretében összefogják, ha államszövetséget hoznak létre. A közép-európai államok közös történelmi múlttal, értékes gazdasági területekkel és milliónyi munkáskézzel rendelkeznek. Összefogva éppúgy képesek lennének gazdasági csodára, mint Németország vagy a Közös Piac egyéb államai. Nem szabad elfelejteni, hogy a külpolitikát nemcsak arra kell felépíteni, ami van, hanem arra is, ami lehetséges. A két Németország egyesülésével 80 milliós gazdasági és politikai nagyhatalom született. Hiszem, hogy a mai kormány Németországban és a Szovjetunióban békés szándékú, de ki biztosít minket arról, hogy egy későbbi vezetésnek nem jut eszébe: ők egyszer már Közép-Európa urai voltak? Egy nagyhatalom olyan potenciális energiával, olyan gazdasági és politikai kisugárzással rendelkezik, hogy a gyenge kisállamok háború, megszállás nélkül is hatalmi körükbe esnek. Mit tud a környező világ ezzel a hatalmas kisugárzó erővel szembeállítani? Szerződéseket, garanciákat, amiket az élet szét fog tépni. Erővel másik erőt, természetes fejlődéssel csak másik természetes fejlődést lehet szembeállítani, és ez a természetes erő csak az ezen a területen élő népek közös érdekek alapján történő összefogásával képzelhető el. Az ilyen összefogás nagyobb biztonságot is jelentene a tagállamoknak, mint a kikoldult határgaranciák. A papír papír marad, és a nagyhatalmak garanciái - ezt láthattuk - csak addig érvényesek, amíg nem tudják vagy nem akarják azokat megszegni. Ne legyenek illúzióink: az „egyesült Európa”, a „közös európai ház” szép és követendő célok, de még hosszú ideig fognak a távolban lebegni. Esetleges megvalósulásuk is csak több lépésben mehet végbe, mert a gazdag nyugat és a koldusbotra jutott közép-európai államok között olyan nagy a gazdasági szakadék, hogy azt egy lépéssel áthidalni nem lehet. Nyilvánvaló, hogy a Közép-európai Államszövetség megvalósításánál számos, de nem leküzdhetetlen akadállyal kell számolni. Ilyen például a határkérdés. Azok az államok, amelyek területeket nyertek, határkiigazítási, revíziós igények benyújtásától félnek. Ez a félelem alaptalan. Meggyőződésem, hogy Magyarország vagy Ausztria részéről nem merülnek föl területi követelések a 36 HARANG
