Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
baráti közösségben éltünk. Minden ünnepet együtt töltöttünk. Sokszor nyaraltam az esztergomi apai nagymamámnál. Erősen hatott rám az a város. Ott voltam a Bazilika ásatásainál, gyakran látogattam a Keresztény Múzeumot, s ez is biztos befolyásolt abban, hogy egy kreatív munkát választottam magamnak.- Azt hallottam önről, hogy vallásos ember.- Római katolikus vagyok, s egész életemet meghatározta és meghatározza a vallás. Az ünnepeinket, a létezési formánkat. A férjem ortodox (görögkeleti) vallású, ezért sokat foglalkoztatott ennek a vallásnak a rituáléja, az ikonok világa pedig teljesen magával ragadott. A fiaim a Petőfi téri Nagyboldogasszony templomban - amelynek a férjem a világi gondnoka - rendszeresen ministrálnak. A férjem családja egyébként ősi vallásos család. Grúziából vándoroltak az 1600-1700-as években ide, s az ő ősei alapították Miskolcon a Deák téri ortodox templomot. Szóval amolyan „ökomenikus” család a mienk. Az édesapám katolikus volt, az édesanyám református, a fiaim és a férjem ortodox. De a legnagyobb szeretetben és egyetértésben élünk. Ez most már nem annyira érdekes, de 28 évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk, még problémát okozott. Az esküvőnk után öt évig nem gyónhattam, áldozhattam, amíg Rómából, a pápától nem kaptam engedélyt... — Az elmúlt évtizedekben nem voltak hátrányai a vallás miatt?- Nem, soha! Pedig nem titkoltam. Sőt, amikor megkértek, lépjek be a pártba, elmondtam, hogy az én idealista hitemmel a marxizmus eszméi nem egyeztethetők össze. Elfogadták.- Jelmeztervezés közben egyik századból a másikba kalandozik. Melyik kor áll önhöz a legközelebb?- A szecesszió, a századforduló, de mindenekelőtt az orosz klasszikusok. Borzasztóan izgat a csehovi művek lélekrej telnie. Mert úgy érzem, a mostani kor vívódásait, lelkiségét is hűen tükrözi. Egyébként is a gondolati művek mindig jobban foglalkoztattak, szerencsémre sok olyan darabhoz tervezhettem jelmezt, mint Shakespeare II. Richárdja, furcsa vígjáték volt a Minden jó, ha a vége jó. Örkény Macska-játékát háromszor is megcsinálhattam, Csehov Sirályát - örömömre - kétszer. Szeretem Bulgakovot, Dosztojevszkij pedig alapolvasmányaim egyike. * Jánoskúti Márta jelmeztervező. 1979-ben ő képviselte hazánkat Prágában a négyévenként megrendezett jelmeztervezők világkiállításán. 1986-ban elnyerte az V. Országos Színházi Találkozó legjobb jelmeztervének megosztott díját a Hegedűs a háztetőn című operettel. 1988-ban Érdemes művész. Oeuvre-je rendkívül gazdag, s nagyon változatos. Színei általában finomak, rafináltan furcsák. Papírra vetett figurái erőteljesek, elevenek, olykor játékosak. S aki pedig egyetlen jelmeztervét is látta valahol, az tudja, valóban nem alárendelt művészet a jelmeztervezés. CSORBA MÁRIA Porter: Csókolj meg Katám hölgyei Zorén-Presser: Padlás. Igó Éva ruhái (Farkas Tamáa felvételei) HARANG 33
