Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
l\^Í i is a jelmeztervezés? - kérdeztem Jánoskád Mártát személyes találkozásunkkor.- Semmiképpen sem szolgáló műfaj. A színház kollektív művészet. Sok ember közös munkájával jön létre az igazi előadás. A karmester a rendező, főszereplők a színészek, de a látvány, a díszlet-jelmez, sőt a világosítók, a varrónők, a súgók is aktív létrehozói egy-egy produkciónak. Akkor jó a színház, ha összmunka, egymást segítő munka során jön létre. A csapatmunkát úgy is értem, hogy mi, hajdani évfolyamtársak megkeressük egymást. Kötősök, ötvösök, szobrászok, bőrösök és így tovább. Egy indíttatás, egy korosztály, hasonlóan gondolkodunk, hasonlóak a problémáink, egyidejűek voltak családi gondjaink. Engem persze a tervezés grafikai része is hallatlanul izgat. Ha grafikailag is megfogalmazom az elképzeléseimet, akkor a színpadon megjelenő látvány is jobban elképzelhető. Tudja, a színházi előadás végül is a pillanat, egy-egy este múló művészete. Ezért illékony, az emberek emlékeiben él csupán tovább. Éppen ezért a rajzok-akvarellek, grafikák őrzik egy-egy konkrét tervemet. Múlt év végén a székesfehérvári színházban volt egy kiállításom, ahol új életre keltek darabjaim, aztán megint mappákba és bőröndökbe kerültek...- Hogyan alakult pályája?- Egészen fiatalon, 15 éves koromban sziklakeményen elhatároztam, hogy a színházzal akarok foglalkozni. Második nekifutásra vettek fel a főiskolára, majd amikor elvégeztem, négy évre a szolnoki színházhoz kerültem, ezután felkerültem a Vígszínházba, ahol az idén jubilálok, húsz esztendeje vagyok itt. A Víg- és a Pesti Színház mellett vidéki színházaknak, a filmnek, a tv-nek is dolgozom. A klasszikus daraboktól a modem magyar drámákig, az operettig - mindent terveztem. Nem vezetek pontos leltárt, de több mint 600 produkcióhoz készítettem eddig jelmeztervet.- Ez rendkívül sok, most is több darabon dolgozik egyszerre. Hogy bírja mindezt a család mellett?- Kétségtelen, hogy ennyi munka mellett nem kis gond a család. Tudom azt is, hogy a család lelke az asszony, de nekem ehhez nagyon jó partner a két fiam, s a férjem, aki rendkívül nyugodt, s teljes mértékben tolerálja, hogy én vibrálóbb alkat vagyok. A kisebbik fiam 18 éves, most fog érettségizni, a nagyobbik a Széchényi Könyvtárban dolgozik, az idén felvételizik majd az új tagozatként induló szociális szakra. Baráti légkörben, ugyanakkor örök vitában éljük a mindennapokat. A gyerekek szívesen vannak velünk.- A férje?- Civil ember. Mérnök.- Van valami, amit gyermekkorából feltétlenül meghatározónak tart?- Az én gyermekkorom az úgynevezett ötvenes évekre esett. Nem voltam kedveltje az akkori társadalomnak, nehéz körülmények között éltünk. Itt, ebben a lakásban nőttem fel, mindig a szüleimmel éltünk együtt. Mégis meleg, szeretetteljes családi légkört biztosítottak nekünk, nem éreztük soha, hogy szegények vagyunk. Gondolja el, volt egy öcsém, velünk élt a nagymama és mindig voltak társbérlőink is. Velük is Találkozás Jánoskúti Márta jelmeztervezővel A lélek játékos kutatója Bulgakov: Molléra furcsa figurái Jelmez- és díszlettervezők. Olvassuk nevüket szín lapokon, látjuk a filmek, a tv-produkciók végén. Mégis olyan személytelenek. Méltatlanul keveset figyelünk rájuk, alig ismerjük őket. Vannak, akik szolgáló, alárendelt művészetnek, mások önálló, szuverén alkotómunkának tartják tevékenységüket. 32 HARANG
