Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
A szociálpolitika nyerés veszít A HARANG KÉRDÉSEIRE ZÁM MÁRIA ÁLLAMTITKÁR-HELYETTES VÁLASZOL- Jó ideig vallottuk, hogy a szociálpolitika célja a létbiztonság megteremtése. De korántsem úgy képzeltük el a kielégítő szociális ellátást, hogy abból a munkaképes állampolgár akkor is megéljen, ha nem dolgozik. Inkább azt vártuk el a szociális gondoskodástól, hogy hozzájáruljon a gyereknevelés költségeihez, nehogy a családok életszínvonala minden újabb gyerekkel meredeken zuhanjon. Azt vártuk el, hogy az emberek nyugdíjason is megélhessenek. Azt vártuk el, hogy adjon kapaszkodót annak, aki bajba kerül; segítse át a válságon. A megújhodó szociálpolitikának is a létbiztonság a célja? - kérdeztük az államtitkár-helyettest.- Én nem így fejezném ki. Létbiztonságot elsősorban a munkaerő piaci értékének a helyreállítása és a munkanélküliség visszaszorítása ad. Ehhez járulhat a jól működő társadalombiztosítás. Szükség van szociális törvényre is, amelyben az állam garantálja az alapellátást és a szükségletek minimális kielégítését. Mindez korlátozott szociális biztonságiak mondható. Más vonatkozásban viszonylagos biztonságról beszélhetünk, imikor az ellátás megakadályozza, hogy így váratlan esemény, baleset vagy csaádi tragédia ledöntse az embert a lábáól és az utódokra is kiható következméíyekkel járjon. Lapjuk első kérdése is ígyelmeztet arra, hogy a szociálpolitika tlapfogalmai tisztázásra várnak.-A rendszerváltás milyen változáso:at érlel?- Ami már látható: a szociálpolitikai llátás forrásait tekintve veszít és nyer is. ^ vállalati szociális ellátások sorvadnak, legszűnnek. Egyes cégek becsukják az vodáikat, bölcsődéiket; eladják az inatlant, ahol a gyerekintézmények műödnek. Az állam szociális vagyonát em védelmezik. A zöldövezetben és a elvárosban jó állapotban lévő épüleíkben az óvodákat drága pénzért iroáknak alakítják át. Holott ide költözithetnék a lerobbant, zsúfolt gyerekinízményeket. Ez feltétlenül intézkedést övetel. Ennyit a veszteségről. Sokat nyer a szociálpolitika az egyháik és a társadalmi szolidaritást valló :erveződések közreműködésével. A polgári altruizmus is éledezik. Az egyház szociális munkája példamutató. Eddig inkább annak volt hangja, hogy milyen áldozatosan foglalkoztak a súlyos válságba került emberekkel, miként vettek részt a kábítószertől függők gyógyításában, és nem figyeltek fel megelőző munkájukra. Olyan közelségbe kerülnek az emberekhez, olyannyira megnyílnak előttük, hogy elejét vehetik elhamarkodott döntéseknek, krízishelyzeteknek, családi kapcsolatok szétzilálásának, önbizalmat, akaraterőt ébresztenek, hogy ki-ki megbirkózzék saját problémájával. Ez egyébként minden demokratikus szociálpolitika követelménye. Itt említeném meg, hogy a szociális rendeltetésű egyházi ingatlanok visszaadásakor az államnak a fenntartásban, az intézmény működésében is részt kell vennie.- Már látható, hogy a társadalom önszerveződése is nagyon erősen szociálpolitikai irányú.- Ez a válságos helyzetből következik. Mert nemcsak régóta torlódó szociális problémákkal, hanem új kihívásokkal is szembe kell néznünk. A menekültek befogadásával, a hajléktalanok elhelyezésével, az éhesek jóllakatásával.- Milyen szerepet szánnak a magánszférának a szociálpolitikában?- Nagyon sokféle szociális ellátásra van kereslet. Nyugdíjas panziókra, öreg szülők időleges szanatóriumi elhelyezésére - míg a család nyaral -, fogyatékos gyerekek gondozására.- Az egyik humán szövetkezetben például felolvasót kerestek idős tudós mellé, más esetben kísérőt a napi sétához vagy egy embert, akivel beszélgethet egy magányos öregasszony.- A szociálpolitikai megújhodás egyik alapelvének tartom, hogy a szükségletekből kell kiindulni, és nem a létező intézményekből.- Minthogy a humánszövetkezetek szóba kerültek, lesz-e szerepük a szociális ellátásban?- Azelőtt mindenféle bürokratikus akadályokat állítottak az úgynevezett nonprofit szervezetek elé. Az adóztatásokról nem is szólva. Ezek a kis szövetkezetek azért nyerték el a nonprofit jelzőt, mert nem céljuk a nyerészkedés. Nyereségükből pedig újabb szolgáltatásokat vállalnak. Szeretnénk kitárni a kaput előttük, adókedvezménnyel, a társadalombiztosításhoz való kapcsolásukkal oly módon, hogy szolgáltatásaik költségeit a biztosító fedezi.- A szociálpolitika nyitottsága eleve demokratizálás is. Mit jelent e szempontból az önkormányzatok megteremtése?- Mindenképpen jót jelent. De kockázattal is jár. Jó az, hogy a helyi adóbevételek egy részét feltehetően a szociális ellátásra fordítják. Az pedig az igényekhez igazodik. Hatásosabb és olcsóbb annál, mint amit az úgynevezett nagy rendszerek nyújtanak: mint például a szociális otthonok és intézetek hálózata. Ma is gyakori, hogy gyerekeket és öregeket meggondolatlanul kiemelnek a környezetükből, hogy egy idegen közegben gondozásba vegyék. Ez kényelmes lehet a hozzátartozóknak, de boldogtalanná teszi azokat, akiket boldogítani akar. A családokat pedig felmenti a gyerekeik és idős szüleik iránti kötelességüktől. Vannak esetek, amikor ez elkerülhetetlen, de jobbára nem az. A helyi társadalomban meg lehet találni azokat a módozatokat, amelyekkel a család úrrá lehet a nehézségein. Nem elítélve őket, hanem melléjük állva. Ez volna a családsegítő központok feladata. És itt elérkeztünk a helyi szociálpolitika legnagyobb kockázatához: az előítéletekhez. Jótéteménynek vélik, ha egy cigánycsaládból állami gondozásba véve intézetbe utalnak egy gyereket. Nyolc közül egyet. Kiemelték a putriból, - mondják. De kiemelték egy szeretetteljes környezetből is. És mi lesz a testvéreivel? Inkább a családot kellett volna támogatni abban, hogy jobb körülményeket teremtsen magának. Ez nagyobb fáradságba kerül ugyan, mint egy egyszerű intézkedés, de megéri. Minthogy az egyházak is részei a szociális struktúrának, bízom benne, hogy fellépnek a hasonló méltánytalanságok ellen. Vagy nyomatékot adnak emberbaráti egyesületek tiltakozásának, amikor hátrányos helyzetű rétegeket, családokat akarnak kirekeszteni a szociális gondoskodásból. KOVÁCS JUDIT HARANG 7
