Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
MIKES KELEMEN: EGY UTÓÉLET BOLDOGTALANSÁGA Törökországi életképek Kár tagadni, hogy vannak peches, sőt sorsüldözte emberek. Látszólag Mikes Kelemen, a háromszáz éve született „örökös íródeák” jeles helyet foglal el közöttük; alig egyéves, amikor apját, Mikes Pált, aki Thököly fejedelemmel menekült el az országból, zágoni betörése során elfogták és kivégezték. Hatévesen mostohaapát kap, tízévesen kitérítik a hitéből, s a szigorüságukról híres kolozsvári jezsuita kollégiumban nevelkedik tovább. Tizenhárom évesen éli meg a Rákóczi-szabadságharc kitörését, s csak huszonegy esztendő van a háta mögött, amikor végleg elhagyja a vezérlő fejedelemmel az országot. Hazatérési kísérleteit a korabeli történelem fintorai meghiúsítják; 25 évre szóló békét köt a porta és a Habsburgok; a menetrendszerűen fegyveres beavatkozást, instabil közép-európai helyzetet eredményező lengyel királyválasztás is rendhagyóan, csöndesen bonyolódik, kizárva a politikai manőverezéseket. Kegyelmi, hazatérési kérelmét uralkodásának első évében mereven elutasítja Mária Terézia, aki aztán köztudottan huzamosabb ideig (még 39 évig) ül a trónon. Ráadásul Köszeghy Zsuzsika, akihez plátói érzemények fűzik, egymást követően két másik férjet választ magának. Végül, amikor 1761. október 2-án a pestisjárvány véget vet életének, a tömeges elhalálozás nem teszi lehetővé a méltó temetést, így sírja ismeretlen marad... Az életnek persze általában több oldala van, s eme sírnivalóan keserves mellett másik is föltalálható Mikes Kelemen esetében. Igaz ugyan, hogy korai félárvaságra jut, de olyan pártfogói akadnak, mint Bethlen Druzsina (Bethlen Farkas tudós-kancellár művelt leánya), nagybátyja, Mikes Mihály, a háromszéki főkapitány, s gyerekévei Erdély legszebb főúri kastélyaiban és tájain telnek. A kamaszodó Kelemen református szelleme a jezsuiták kollégiumából örömmel csap ki a kurucok bevonulásakor, s ami más gyereknek csak álma lehet, beajánlják a vezérlő fejedelemhez, akinek táborában mihamar gyors előmenetelt ért el, arcképét az udvari festő megörökíti. Amikor 21 évesen menekülni kényszerül Rákóczival, már legbenső bizalmasa a fejedelemnek, s egyáltalán, nélkülözhetetlen. A harcok alatt szüneteltetett tanulmányait is folytathatja Franciaországban a fejedelem jóvoltából, s nagy valószínűség szerint a levélformát is ekkor és ott sajátítja el. A francia főúri kastélyok után a törökországi tartózkodás - különösen a fejedelem halála után - sokkal szerényebb, de még ott is alkalma van jó társaság és jó könyvek feltalálására. S ha mindez nem elég érv, hát mi nagyobb szerencséje lehet egy írónak, mint hogy teste-sírja ugyan elvész az ismeretlenségben, de műve él. Leveleit ugyanis a Bercsényi-ezred egyik tisztjének a fia, Tót Ferenc generális, a szultán tüzértisztje megmenti. Tárcsán letelepedve megismerkedik Kulcsár István szombathelyi tanárral, aki aztán a generális halála után egy évvel, 1794-ben kiadja őket. fgy olvashatjuk ma ezeket a formailag nemes, tartalmilag forrásértékű leveleket. Csak olvassuk! (halász) Micsoda sokféle nyomorúságot okozott az embereknek az Ádám vétke! A télben, édes néném, azon kelletett panaszolkodnom, hogy igen hideg vagyon, és nehéz írni, most meg azon kell panaszolkodnom, hogy meleg vagyon. Azt ne gondolja ked, hogy kényességből cselekszem; mert valamicsoda nagy hideg volt, a meleg szintén olyan nagy. Ha télben jégverem volt a házam, vagyis inkább a fogházam, most pedig sütő kemencze. Fogháznak pedig azért hívom, mert az ablakon ki nem nézhetnék, hacsak lajtorjára nem másznék, olyan közel vagyon a padláshoz. - Még azokot sem lehet kinyitani, úgy vannak csinálva: ked pedig jól tudja az okát, hogy miért csinálják olyan magosán az ablakokot. Én nem tudom, csak gondolom, azért, hogy a szomszédasszonyt ne lehessen meglátni; mert a török azt sem akarja, hogy a feleségire nézzenek. Jól mondják azt, hogy Francziaország az asszonyok paradicsoma, és a lovak purgatoriuma; Törökország pe■ A mitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közülünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratnunk. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, a ki ma megholt érettünk. A micsoda életet élt, és a micsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották néki: „Ma velem lészsz a dig a lovak paradicsoma, és az asszonyok purgatoriuma. Elég a, hogy nem lehet a házamban maradnom, még künt is alig szenvedheti az ember a nagy hőséget, - a falt, vagy az asztalt ha megtapasztja az ember, melegséget érez. A minap pedig a mezőn olyan meleg szél jött reánk, valamintha az égő kemencze mellett mentünk volna el, és ha sokáig tartott volna, le kelletett volna esnünk a lóról. Most ennél egyéb hírt nem írhatok. Ez elég meleg hírek, de gondolom, hogy rövid idő múlva hideg híreket kell írnom; mert a békeség megcsinálását csaknem bizonyosnak tartják, és attól tartok, hogy ott ölelem meg kedet, a hol nem kívántam volna. De azért nem kell kétségbe esni - jól tudja az Isten, mi hasznos nékünk. Ha ott is nagy melegek vannak, féltem kedet a betegségtől - arról rettegve gondolkodom. De azt tudja-e ked, hogy lehetetlen már jobban szeretni kedet, mint én szeretem. Másszor többet. Drinápoly, 12. Jul. 1718. Paradicsomban!” - Hullassuk bőséggel könyeinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott. De ne azt a jó atyánkot sirassuk, mert ötét az Isten annyi szenvedési után a mennyei lakadalomban vitte, a hol a gyönyörűségnek és az örömnek poharából itatja, hanem mi magunkot sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk. Ki sem lehet mondani, micsoda nagy sírás és keserűség vagyon itt mi közöttünk, még csak a legalábbvalón is. ítéld el, ha lehet, micsoda állapotban írom ezt a levelet. De mivel ► Rákóczi halála HARANG 49
