Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
MAGYAR HITTÉRÍTŐK ÁZSIÁBAN A legendákkal övezett Eskandélyi A ránk maradt feljegyzések tanúsága szerint már a középkor végén, a 14. század második felében jártak magyarok Kínában, s azok a katolikus egyház képviselői voltak. Az első Gregorius de Hungária, vagyis Magyarországi Gergely volt, aki Giovanni da Marignola firenzei minorita barát társaságában járt Kínában. Marignolát XII. Benedek pápa küldte 1342-ben a Mennyei Birodalomba követségbe a mongol Jüan-dinasztia utolsó uralkodójához, Toghan Temur császárhoz. A Pekingbe eljutott Marignola kíséretének négy szerzetese közül Gergely baT- rát magyar volt. A küldöttség 1353-ban érkezett vissza Kínából Jáván és Indián át Rómába. Marignola beszámolóit ugyan ismeri a szakirodalom - amiből kitűnik, hogy a misszionáriusok igen áldásosán működtek de Gergely barát személyéről, kínai szerepléséről nem maradt ránk semmi. Ebben az időben több magyar is mehetett misszióba, de csak a mártíromságot szenvedett budai Eskandélyi Mátéról - latinosán Matheus Escandeli - maradt fenn híradás. Eskandélyi kínai tevékenységéről a portugál Fernando Mendez Pinto számolt be az 1614-ben Lisszabonban megjelent Peregrinacam de Fernan Mendez Pinto című úti beszámolójában. Pinto leírásában is vannak hihetetlennek tűnő történetek, de a későbbi krónikások tovább színezve legendákkal övezték. Igen sokáig nagyon valószínűtlen közlések jelentek meg működési idejéről, s arról is, hogy melyik szerzetesrendhez tartozott. Neve a 16. század óta - tehát Pinto úti beszámolójának megjelenésétől - forog a magyar katolikus és történeti tudatban. Inchoffer Menyhért az 1644-ben Ró-Egykori világi világjáróinkról olykor-olykor olvashatók megemlékezések lapjainkban, míg az egyházi személyekről, akik a hithirdetés, a krisztusi tanítás szolgálatában kerültek távol a hazától, s akik közül többen a tudománynak is jó szolgálatot tettek, csak elvétve. Méltatlan hozzánk e mellőzés. Néhányan közülük egészen korán kirajzottak, s az elsők Ázsia országaiba. A következőkben az ő életüket, munkásságukat mutatjuk be. Jezsuita ábrázolás Konfuciuszról mában megjelent Annales Ecclesiastici Regni Hungáriáé (a Magyar Királyság Egyházi Évkönyvei) című művében az 1009-ik esztendő eseményei között mondja el Eskandélyi történetét. Feltehetően Inchofferre hagyatkozva az új Magyar Sión 1880-ik számában a Magyarország és a katholikus missziók című tanulmány szerzője azt írta: „A budai származású magyar szent remete és vértanú, Eskandely Máté még szent István első király alatt Jeruzsálembe zarándokolván s ott néhány évig remetéskedvén, később a hitnek a pogányok közt való terjesztése forró vágyától buzdítva Indiába, onnét Sziámba, végül Chinába hatolt be és élete nagy veszélyére az isteni ige hirdetéséhez fogván szent élete, kivált pedig nagy csodatettei által sokakat, ezek közt számos bonczot is, az igaz vallásra vezetett, míg végre az ellenkező pogányoktól vértanú halállal súlytatott. Ha vesszük, hogy P. Ricci Máté első jezsuita Chinában, csak 1583-ban telepedett le ott, kitűnik, hogy már ötszáz évvel előbb fordult meg ott magyar hitküldér, nem megvetendő eredménnyel.” (Megérthető a nemzeti büszkeség felbuzgása, de már Ricci atya előtt jóval működtek hitküldérek Kínában.) A kérdőjelek még századunkban is megmaradtak, így Miklósi László az 1936- ban megjelent Magyar hősök öt világrészen című munkájában a következőket írta: Vannak, akik Szent István korába helyezik, némelyek szerint a 14. században élt. Egyesek szerint pálos, mások szerint domonkos szerzetes volt; - ez egyelőre bizonytalan. Eleinte Palesztinában, a szent helyeken remetéskedett, de felébredt lelkében a vágy, hogy Krisztus evangéliumát Keleten hirdes- ► HARANG 47
