Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
Kápolna a Baszkföldön to”, a boszorkányszombat eljövetelét, amikor egy éjen át zavartalanul élhetik szégyenletes életüket. A ma élő baszkok elődeikhez hasonlóan, közel maradtak a természethez. A falvak nagy része a hegyoldalakon szétszórt tanyák csoportjaiból és a faluközpontból áll. A tanyáknak - attól függően, hogy építésükkor milyen növény nőtt vagy állat fészkelt azon a területen - házszám és utcanév helyett saját nevük van. így született háznevek például: Astigarragam, a Hársfa, Lizaretta, a Kőrisfa, Espeleta, a Puszpáng vagy Txantxangoria, az Énekesmadár. A vasárnap a szentmise, a sport, a szórakozás napja. Ilyenkor a férfiak - futball helyett - pelotemeccset játszanak, fejükön az elmaradhatatlan „bérét”, a legendás baszk sapka. Az Ibériai-félsziget mai, hármas megosztottsága: Portugália, Kasztília, keleten Aragónia, Katalónia és Baszkföld három különböző földrajzi helyzetnek és vérmérsékletnek felel meg. A domborzati viszonyok, a völgyek alakja és az égtájak szerinti elhelyezkedés miatt Ibéria parti szegélye korán elszigetelődött és feldarabolódott. Ez a magyarázata, hogy a történelem során a tengerparti vidéken több állam autonómiát kapott. De a kis hatalmak egyikének sem volt soha akkora területe és politikai energiája, hogy az egész félszigetet döntően befolyásolhatta volna. A félsziget történetét ezért az a folyamatos harc jellemzi, amely általában a középső területről (Kasztília-Madrid) kiinduló egységesítési törekvés és az önállósodás tendenciája között folyt. A baszkok és a katalánok több mint egy évszázada törekednek arra, hogy kikerüljenek a nemzeti közösségből. (Már a görög-latin szerzők írtak a baszkok sajátos ellenállásáról. Az ország kilenc népe közül a baszk volt az egyetlen, amely kivált a „Pax Romana” békés állapotából.) Guernica neve szimbólum a baszk , történelemben. A kis városka szent tölgyfája alatt esküdtek föl évszázadokon át a tartományi urak, s olykor a királyok is a baszkok sajátos törvényeire, a „fuerokra”. Ezzel jelezték, elismerik a nép különállását, függetlenségét. A dokumentumok 1366-ig nyúlnak vissza. Ebben az évben kapott Guernica városi címet. A szent tölgyfa mellett áll a Juntas, a baszk parlament háza és a Szent Mária-templom, ahol a király és a delegátus tagjai eskütétel után ünnepi misét tartottak, 1937 tragikus napjáig. Javában dúlt a polgárháború, a köztársasági csapatok élethalálharcot vívtak a fasiszta erőkkel, amikor a Condor-légió, a Hitlertől Franco tábornok megsegítésére küldött repülőegység, porig bombázta Guernicát. Csodával határos módon, a tölgyfa, a baszk szabadság szent szimbóluma épségben maradt. Gyökerei a legyőzhetetlen hazaszeretet jelképeként erősen kapaszkodtak a megszenvedett földbe. Franco kegyetlen bosszút állt a fasizmus elleni harcban élen járó baszkokon. Dél-Baszkföldön emberek tízezreit végeztette ki, záratta börtönbe. Több százezren külföldre menekültek, mintegy tízezer baszkot internáltak, gyerekeiket szétosztották Európa-szerte. Megtiltották az anyanyelv használatát, eltörölték az önkormányzatot. A megtorlások, a félelem kora jött el az egész Ibériai-félszigeten. A Guardia Civil minden megmozdulást kegyetlenül elfojtott. A Franco-ellenes politikai küzdelem mégis tovább folytatódott. Melléálltak a munkásmozgalom politikai szervezetei, de az emigrációs kormány is. Az 1959-ben létrejött ETA kulturális, politikai és katonai eszközökkel küzdött. 1968-ban a csendőrök agyonlőtték a mozgalom egyik vezetőjét, a huszonkét éves Txabi Echevarrietét. Az ETA válaszul erőszakos módszerekhez nyúlt. így alakult ki a spanyol rendőrség és az ETA különháborúja, amely ma is tart. Franco halála után (1975) megváltozott a politikai kép. Spanyolországban győzött a polgári demokrácia, a pártok előjöhettek az illegalitásból. A madridi kormány Baszkföld felé is nyitni próbált. Engedélyezte a baszk nemzeti zászló kitűzését a spanyol mellé, az anyanyelv használatát, majd megadta az autonómiát. Ám két évvel később, 1980-ban az autonóm területekre a központi kormány főkormányzókat nevezett ki. A centralizmus reflexei ismét működésbe léptek. Az 1981-es parlamenti választások során a Baszk Nacionalista Párt, a PNV győzött, második helyen a Herd Batasuna végzett, amely önkormányzat helyett önrendelkezést követelt. Még ebben az évben elkészült az önkormányzat alkotmánya, melyet elfogadtak a baszk politikai pártok is. Ennek értelmében a helyi közadók Baszkföldön maradnak, az anyanyelv a spanyollal egyenrangú hivatalossá válik, saját rendőrséget hozhatnak létre. Valódi autonómia egyetlen területen sem alakult ki. Minden fontos törvényt Madridban hoznak. Ä helyi önkormányzat szervei bábfigurák a központi kormány kezében. A közrend fenntartására, a megyehatárok rögzítésére, a politikai szabadság biztosítására Madrid újabb és újabb hadtesteket küld. A baszk autonómia realitása a katonasapka lett. Európa más államaihoz viszonyítva itt a legnagyobb az „egy főre jutó rendőrszám”. Míg Európa egyes országaiban ötszáz lakosra, Baszkföldön százhúszra jut egy rendőr. A nemzeti szabadságmozgalom tovább folyik. Célja a politikai foglyok szabadon bocsátása, a száműzöttek hazatérésének engedélyezése, a Guardia Civil és a spanyol rendőrség hadtesteinek kivonása Euskadiból... és még sorolhatnánk: a baszk történelmi megyék visszaállítása, a spanyol és francia országrész egyesülése, az önrendelkezés joga, a nemzeti szuverenitás, a baszk nyelv prioritása... Madrid a baszk kérdést egyetlen szóval intézi el: antiterrorizmus. Pedig a baszk nép nemzeti szabadságmozgalma nemcsak katonai ellenállást jelent, hanem békés, de következetes harcot spanyol és francia földön egyaránt. Euskadi egyetlen dolgot kér, sőt követel: békét. De nem a legyőzöttek, nem a hatalom, nem az idegen domináció, hanem a szabad nép békéjét. Jóséba néhány éve elhagyta Franciaországot. Most Mexikóban él. Száműzött. DÁRDAI ZSUZSA 46 HARANG
