Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
vezetés számára problémát jelent. Ha egy hatalom a nemzeti tudat ébrentartására építi fel politikai „image”-jét, akkor abban a koncepcióban elsődleges feladat lehet a nemzet sorvadásának a megállítása. Ez persze nemes és érthető cél, a kérdés az, hogy milyen eszközökkel kívánják elérni és meddig szabad elmenni az eszközök megválasztásában.- Egy hatályos törvény módosításához komoly előkészületekre van szükség. Elképzelhetőnek tartja, hogy az orvosi kamara vagy a szakma megkérdezése nélkül hoznának döntést ez ügyben?- Az előző vezetés is felkért orvosszakértőket az abortuszrendelet véleményezésére. Abban az esetben, ha a kormánynak valóban lennének tervei ez ügyben, akkor már bizonyára elkezdődtek volna a konzultációk megfelelő szakértők bevonásával, de egyelőre ilyesmiről nem tudok.- Milyen következményekkel járna a megszorító intézkedés?- Úgy gondolom, hogy a születésszabályozást hatalmi eszközökkel nem lehet és nem is szabad megoldani. Erre volt már példa hazánkban, nem vezetett eredményre. A mai körülmények között pedig, aki nem akarja, az úgysem fogja megszülni gyermekét. Legfeljebb a kelleténél is több kockázatot vállal majd az anya, hisz nem orvoshoz, hanem „kuruzslókhoz” fog fordulni.- Szavaiból úgy tűnik, a rendkívül aggasztó szociális, gazdasági körülmények közepette nem fog csökkenni az abortuszok száma, légyen az legális vagy tiltott.- Természetes, hogy a családtervezésben meghatározó szerepe van a családok anyagi és szociális helyzetének. Erre hivatkozni a legegyszerűbb. Én azonban ennél súlyosabb okot látok az abortuszok számának növekedésében. Klinikánkon belső felmérést végeztünk arról, hogy ki, miért kéri valójában a terhesség megszakítását. A kitöltött kérdőíveket összehasonlítottuk a hivatalos adatokkal. Kiderült, hogy azok, akik lakáshiányra, gyermekeik számára, egészségügyi okokra, életkorra hivatkoztak, többségükben az egyszerűbb „ügyintézés” miatt tették ezt. A valódi okok másban keresendők. Rá kellett döbbennünk, hogy a nők igen nagy hányada azért nem szüli meg a gyermekét, mert már nem jó a házassága, vagy mert mástól van a gyerek, vagy ugyan még működik a házassága, de már nem érzi magát biztonságban. Kiderült, a házasságok nagy részében olyan hamar fellazulnak az érzelmi szálak, hogy a nők úgy érzik, az abortusz az egyetlen megoldás a védekezésre az egyre növekvő kiszolgáltatottságuk ellen. Úgy gondolom, ez nagyon komoly probléma, hisz ez a fenyegetettségérzés az anyagi gondokkal tovább növekszik. Hosszú távon pedig mindez a családok széteséséhez vezethet.- Ezek szerint az abortusz megszigorítása tovább rontaná a mai családok „épségének” az esélyeit?- Nem lehet erre ilyen egyszerűen válaszolni. Az biztos, hogy nem tiltó rendeletekkel kell reagálni egy enynyire összetett jelenségre. Olyan szociális, gazdasági döntésekre van szükség, melyek védik a családok és főképp a nők biztonságát. Azonban ehhez arra is szükség van, hogy helyükre kerüljenek végre azok a morális értékek - s ebben az egyházaknak komoly szerepük lehet -, melyek védik és erősítik az emberi kapcsolatokat, a házasságot, a családok békéjét. WEININGER ANDREA HARANG 5
