Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
Keresztény újjászületés 1990 - Sárospatak Tizenegy évvel ezelőtt egy szolid, jó üzletmenetű svéd vállalatigazgató merészet gondolt. Megelégelte a mindennapok jól begyakorolt üzleti fogásait, a puha szőnyegek, halk limuzinok, biztos, korrekt üzletek világát. Egyre többet gondolt arra az időszakra, amikor református-keresztény családban cseperedve egészen másfajta biztonság keretei között alakulhatott világszemlélete. Abban a családban nem az számított, ki katolikus, zsidó, evangélikus vagy baptista, csak egy dolgot tartottak fontosnak: hogyan viszonyul valaki Krisztushoz, és testvéreihez Krisztusban. Mit tapasztalt a világban, mit nem, aligha sorjáztatható most itt fel, mindenesetre árulkodó tény, hogy úgy gondolta, többet is tehetne az üldözött-elnyomott keresztényekért, másrészt azokért, akik nyomorúságban élnek. Rövidesen dolgozni kezdett szervezetével, a Dorkás Aid Internationallel afrikai, közel-keleti és kelet-európai országokban. Szervezete ebben a vonatkozásban az elmúlt tíz év alatt a legnagyobb hatásúvá vált az egész világon. A fenti urat Dirk Jan Grootnak hívják^ szervezete a fentiekből következően a legutóbbi időkig nem volt a hazai top-listák élén. Augusztus 6 és 9 között azonban rendkívül hatásos rendezvény szervezésében vett részt Észak-Magyarország patinás kisvárosában, Sárospatakon: Keresztény újjászületés 1990 címmel nemzetközi evangelizációs konferencia zajlott ekkor a városi művelődési házban. A 150 résztvevő a világ számos országából érkezett. Többségük romániai, holland és amerikai lelkész, illetve világi keresztény/keresztyén személyiség, tudós, egyházi kiscsoport-aktivista. Az öt nap során a reggeli közös ima és a késő esti áhítat között két délelőtti plenáris előadáson, és két délutáni szekcióülésszak nyolc előadásának-vitájának valamelyikén találkozhattak egymással a résztvevők - ha a késő éjszakába nyúló eszmecseréket és az arabosan terebélyesedő vacsorákat nem számítjuk. A hazai főszervező Géczy István miszsziói református lelkész és társai minden napnak megadták a jellegzetességét. így az első nap az oktatás és nevelés; ezt követően az egyházak felelőssége; az egyházak és a szociális problémák; majd az egyházak társadalmi feladatai, mint vezértémák közé szerveződtek az előadások és kiscsoport-foglalkozások. Esetlegesen kiemelve néhány előadást: szó esett a keresztény iskolákról, a hitoktatásról, házasságról és válásról, öngyilkosságról, abortuszról, egyház és politika viszonyáról. Legnagyobb várakozás kétségtelenül Tőkés László erkölcsi dimenziókat feszegető előadását előzte meg. (Balesete előtt közvetlenül adott interjút most, előadásának teljes szövegét következő számunkban közöljük.) A szemlélő számára feltűnő volt a nagy lelkesültség, az egyre mélyülő baráti hang, a feltétlen segítőkészség, ami Maria Viskyt és a többi szervezőt jellemezte. Ennek köszönhető, hogy az első néhány előadás ugyan még többeknek csalódást okozott - ahogy fiatal katolikus újságíró kollegám megfogalmazta: a külföldiek szép prédikációkat mondtak, de nem tudtak konkrétumokat felsorakoztatni -, ám a közös viták, beszélgetések feloldották ezt az ellentmondást. A konferencia alapvető elve - mondotta erről Groot úr a Harang kérdésére -, hogy mi, nyugatiak nem azért jöttünk el, hogy megtanítsuk az ittenieket valami megfellebbezhetetlenre, nóta bene tanítsuk az ittenieket. Ezen a konferencián lehetőséget teremtettünk arra, hogy a részt vevő különböző nemzetiségű előadók elmondhassák véleményüket, átadhassák egymásnak egybevágó vagy éppen eltérő tapasztalataikat hitről, szabadságról, népükről. Géczy István megerősítette Groot úr szavait, amikor azt fejtegette, hogy éppen a fenti elvből kiindulva már a tematika sem „nyugati” szemmel készült. Olyan előadások és szemináriumi témák voltak itt meghirdetve, amelyek ma a legégetőbbek. így például az öngyilkosság vagy a válás problematikája egészen más vetületű ebben a régióban, mint akár csak pár száz kilométerrel nyugatabbra. A szervezést dicsérő szavakra Dirk Jan Groot felélénkült: Az itteni szervezés ékes bizonyítéka annak, hogy nem kell és nem szabad mindent A NYUGATTÓL várni. Magyarországon is lehet jó dolgokat csinálni. Véleménye szerint a sárospataki konferencia jelképe lehet annak, hogy Kelet és Nyugat kölcsönösen támaszkodhat egymásra. ♦ Meg kell A sárospataki konferencia szünetében Tőkés László nagyváradi püspök az alábbi interjúban válaszolt lapunk kérdéseire. A jó hangulatú beszélgetést követően történt az a súlyos baleset, melynek körülményeiről és a baleset következményeiről, Tőkés László műtétjéről, valamint gyógyulásáról a sajtó azóta is folyamatosan tájékoztatja a közvéleményt. így az itt olvasható beszélgetésnek különleges jelentőséget tulajdonít az a körülmény, hogy a baleset miatti kényszerpihenő az eddig oly rendkívülien aktív püspök hitvallását az eltelt időszakról és jövőbeni elképzeléseiről - még markánsabbá teszi.- Püspök úr, ön az előadásában az mondta: - Vissza a politikába! - Manapság, amikor az embereknek elegük van a politikából, hiszen már-már magánéletünk legzártabb szférájába is behatol a politika, akkor az emberek nem várhatnának e joggal mást, valami megnyugtatóbb dolgot az egyháztól?- Előadásomban azt kívántam tisztázni, hogy ne valami ellenében gondolkozzunk végre, hanem próbáljuk meg a megélés által egységbe fogni a széthulló világot. Meg vagyok győződve arról, hogyha a politika humanizálódna, hitelessé válna, akkor nem volna elriasztó területe az emberi életnek. Épp azt a többletet adná meg, amire szükségük volna az embereknek. És így kapcsolódik össze a kérdés az egyházak szerepével, hogy a hit által termékenyítse meg a sivár politikai életet. Az mondom erre, meg kell keresztelni a politikát. Tudatában vagyok annak, hogy ez sokkoló, és sokak számára népszerűtlen vélekedés. Ez pont beleillik abba az apolitikus légkörbe, mely azt mondja, mindenről halljak, csak politikáról ne. Nyilván joggal ez a helyzet, magyarázat van rá, de elfogadni nem lehet.- Ön beszélt arról, hogy az elmúlt rendszerben inmorálissá vált az egyház is, mert a hatalom egy ilyen szerepvállalásba kényszerítette. Hogyan tudja ma visszanyerni az egyház a hitelét?- Hogy mennyire kényszerítették bele az egyházat, ez nem egyértelmű. Erdélyben a katolikus egyház többé-kevésbé meg tudta őrizni nemcsak a tekintélyét, hanem a hitelét is azáltal, hogy mindvégig kritikusan viszonyult a hatalomhoz. Ezzel szemben a mi református egyházunk beletáncolt abba, aminek a zenéjét húzták számára. Következésképpen csak úgy tudja azt a szerepet 6 HARANG
