Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
Nem tiltani -védeni kell A m m z abortusz körül kialakult vitában igen kevés helyet kaptak a sajtóban az érdekelt orvosok véleményük kifejtésére. Ezért megkerestük dr. Garamvölgyi György szülész főorvost, a Nővédelmi Társaság főtitkárát, hogy megtudjuk, miként vélekedik az egész társadalmat érintő témáról.- A szárnyra kapóit hír szerint a kormány megszigorítaná a nemrégiben liberalizált abortusztörvényt. Egy ilyen intézkedés megoldaná azokat a problémákat, melyek miatt egyesek indokoltnak vélik a módosítást?- Azt mindenki tudja, hogy Magyarországon ijesztően magas a művi vetélések száma. Az évi 93 ezer abortusz nemzetközi összehasonlításban is kiugróan sok, de azt is világosan kell látni, hogy egy tiltó rendelkezés önmagában nem csökkentené ezt a számot. Minden orvos számára komoly lelkiismereti problémát okoz az abortusz, hisz az élet védelmére esküdtünk. Azonban be kell látnunk, hogy a helyzet mindaddig nem javul, amíg a társadalmigazdasági-morális környezet nem változik. Az adatok riasztóak, de a szigorítás még súlyosabb következményekkel járna. Ezt minden felelősen gondolkodó embernek be kell látnia. — Mégis, mivel magyarázza ön azt, hogy ez a téma ily módon került felszínre?- A népesség csökkenése minden Kedves Képviselő Urak..., kísértétek-e már kedveseteket szülőszoba helyett-abortuszra? Nem, ne hökkenjetek meg a személyeskedésnek tűnő kérdésen, hisz rólunk - feleségeitek, szeretőitek, anyáitok, lányaitok jövőjéről -, azaz a magatok, egyben valamennyiünk sorsát meghatározó kérdésről kívántok ismét dönteni a nemes falak között. Ha válaszotok igen, úgy kérlek benneteket, csak egy percre idézzétek vissza a pillanatot, mikor kedvesetek mögött becsukódott a műtőszoba ajtaja. Mire gondoltatok akkor? És vajon sejtettétek-e, mi lehet asszonyotok utolsó tiszta gondolata a műtőasztalra feküdve, mielőtt agyát eltompította volna a jótékony altató? Ugye, még visszagondolni is rossz, talán sokatokat még ma is gyötör a bűntudat? Hisz mi lett volna akkor, ha a körülmények...? És ti, akik nemmel válaszolhattok - mert volt szerencsétek elkerülni a „malőrt”, vagy mert csak úgy egyszerűen tisztelitek az Életet -, megtesztek-e mindent azért, hogy mások is képesek legyenek vállalni az új életeket? Sok baja van e pici országnak, s benne, mint tudjuk, fogy a nemzet. Azt mondjátok ti ott: „Meg kell állítani a nemzet pusztulását” - nosza változtassuk (szigorítsuk) meg az abortusztörvényt! De gondoljátok meg - valóban ez lenne a megoldás? Hisz Ti, akik valamennyien demokratának valljátok (hiszitek) magatokat és emberi jogokról beszéltek -, miért képzelitek, hogy jogotok van korlátozó törvényekkel beleszólni az egyén legbensőbb magánügyébe? Ti, akik már vállaltátok a döntést egy lehetséges élet sorsa felett, vajon hallgattatok-e másokra, vagy hagytátok-e, hogy bárki is beleszóljon párotok választásába? És ha beleszólt más, annak mi lett a következménye? És Ti, akik felemelt fejjel mondhattatok nemet az imént, miért hiszitek, hogy mindenütt áldás a gyermekáldás? Fogy a nemzet. Az abortuszok száma meghaladja évente a 90 ezret. A fiatalok nagy része nem tartja fontosnak a házasságkötést. A munkaképes korú lakosság egészségi állapota riasztó. Hazánkban a születéskor várható élettartam nem hogy az európai normáknak megfelelően növekedne, hanem csökken. Kórházaink többsége rosszul felszerelt; a belosztályokon tengődő, senkinek sem kellő idős betegektől már-már mozdulni sem lehet. Az öregek otthonába vagy az elfekvőbe való bejutásért súlyos ezresek versenyeznek egymással. Fogy a nemzet, de fogynak a fák is. A fővárosban a levegő szennyezettsége hónapok óta a megengedett érték felett stagnál. Miközben új parkolók építésére se pénz, se hely nincs, addig kemény valutáért érkeznek hazánkba a speciális vontatók a tilosban parkoló járművek elszállítására. Fogy a nemzet, de fogy a nemzet türelme is. E sorok megjelenésekor a 100 nap lassan lejár, ám az inflációs óra még csak most lett felhúzva. Kedves képviselő urak! Nehéz gondjaitok közt, melyet a nemzetmentés terhe ró reátok, álljatok meg olykor egy percre, s nézzetek fáradt asszonyaitok szemébe. Vajon mit tudnátok ígérni családotoknak egy újabb jövevény érkeztének hírére? És vajon mit tudnak ígérni a százezrek, akiknek munkahelyéről, pénztárcájának vastagságáról nap mint nap dönteni kényszerültök? Képviselő urak - mielőtt kidolgoznátok, előterjesztenétek, megvitatnátok és döntenétek az abortusztörvény módosításáról -, gondolkozzatok! Valóban hiszitek, hogy egy kétes kimenetelű, sokkal több veszélyt maga után hozó, korlátozó intézkedésre van most szükség? Kedves képviselő urak! - Hagyjátok az asszonyokat, de segítsétek az embereket, teremtsetek inkább emberhez méltó, élhető életet! W. A. 4 HARANG
