Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
A pártállamban a társadalom csúcsán lábát megvető réteget új osztálynak nevezte el a rendszer egyik bírálója. Hogy, hogy nem, az új osztály számos tagj a úgy élt és visszaélt, lakmározott és vigadott, mintha egy Móriczregényből mentette volna át magát. A meghökkentő az, hogy Móricz Zsigmond hősei halotti tort ültek saját tetemük felett, de testet öltve és áttelepülve egy másik társadalomba erőtől duzzadónak, örökéletűnek hitték magukat. Holott körülölelte őketmint a regényben - a hanyatlás, az elmúlás atmoszférája is. Úgy tetszik azonban, hogy a képződő uralkodó elit - amely merőben más, mint másutt - nem híve az úri muriknak. Nem azzal fejezi ki magyarságát. Sajátosságát a történelem vargabetűi okozzák. A felső tízezer nálunk lenn szerveződik. Lejjebb, mint Nyugaton, csak az elesettekhez képest van fenn. Más országokban az ember vagy beleszületik, vagy betör (feltör) az előkelőségek sorába. Nemcsak a királyságban száll apáról fiúra (anyáról lányra) a trón. A politikai karriert befutott atya a fiát is politikusnak nevelheti. Az apáról feltételezhető, hogy előzőleg nagytőkés volt és gazdasági impériuma vezetéFELSŐ sét szakemberekre bízta. Ám ez nem törvényszerű. Más gazdag örökös a családi vállalatok igazgatásába, a vagyon kezelésében vesz részt vagy egyetemi professzor. Az uralkodó elit ügyel rá, hogy az utódnak „átváltható” felkészültsége legyen. Megragadhat az elit soraiban az is, akinek családi vagyona elporladt ugyan, de összeköttetései élnek és működnek. Azok ugyanis pénzre és befolyásra konvertálhatók. A felső tízezer jellemzői-a gazdasági, a politikai hatalom, és az összeköttetés -, összefüggnek, és az egyik a másikká átalakítható. Pénzzel hatalmat lehet szerezni, összeköttetéssel hatalmat és pénzt, és viszont. A felső tízezer önnön presztízse növelésére befogadja a szellemi élet busás jövedelmű kiválóságait is. A szegény elit Nos, a mi uralkodó elitünk „nem ér” dollármilliárdokat. Jobbára első nemzedékes. Vezető politikusaink egy meg nem szilárdult hatalom nevében lépnek a porondra. S ha a rendszer bizton megerősödik is, az ő pozíciójuk még ingatag. Míg például az USA-ban az a szenátor, akit nem választanak meg, visszatér az üzleti életbe - szintén hatalmi posztra -, nálunk egy távozó miniszter legföljebb a katedráját foglalhatja el ismét az egyetemen és az íróasztalát a könyvtárban. Minthogy ő is tudja már, hogy a politikai pálya örökkévalósága megszűnt, fizetés nélküli szabadságot vesz ki, számolva azzal, hogy ha jobb nem akad, elfoglalhatja volt munkakörét. A mi uralkodó elitünk foghíjas. A tudomány és a művészeti élet kiválóságai - közülük többen egyben politikusok is - már helyet foglalnak benne. De hol vannak a gazdasági protentátok? Odafenn legföljebb néhány nagyvállalati menedzser látható. Régi és új. A régi pozíciója már, az újé még bizonytalan. És bátortalanul ott lézeng néhány közepes vállalat tulajdonosa is. No, meg a bankvezérek. Szegény gazdagok vagy gazdag szegények? Az adóhivatal gyorsjelentése szerint 1989-ben 500 ezer forintnál nagyobb évi jövedelmet 55 ezernél kevesebben vallottak be. Nos, azzal is számolva, hogy adómorálunk még nem szilárdult meg, to-A múlt (malom)kerekei már töredezettek, lendületük is a múlté. De mit hoz a jövő? (Móser Zoltán felvétele)
