Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Elítélt állatok A Bibliában olvasunk arról, hogy ha bizonyos bűnök elkövetésében állatok is szerepet játszottak, úgy azokat el kellett pusztítani. Ha egy barommal ember közösült (3Móz 18:23), akkor a zsidók ezt az embert halállal büntették és a barmot is megölték (3Móz 20:15-16). Ez - a számunkra nagyon különös rendelkezés - egyetemes emberi örökségnek tekinthető, hiszen az állatok megbüntetésével más kultúrákban is találkozunk. Az amerikai indián a neki kellemetlenkedő férgeket a fogai között mérgesen összerágta, amit azzal indokolt, hogy ő csak „visszafizeti tartozását, megtorolja a rajta esett sérelmet” - mint ahogyan erről Ed. Westermack ír (History and developement of moral ideas 1906. 216.) Platón sem volt más véleményen, amikor ezt tanácsolta: „ha egy igásmarha (...) embert öl, kivéve (...) az állatviadalokat, akkor az így megölt ember rokonsága az emberöléssel terhelt állat törvényes üldözését kezdje meg.” Ezek után nem csodálkozhatunk azon, ha a középkori ember is - lelket sejtve az állatokban - szabályszerű eljárást folytatott a vétkes állatokkal szemben. Osztern Sándor az Ethnographya című folyóirat 1908-as számában írt egy tanulmányt a „Legálisan vád alá helyezett állatok”-ról. Ebben írja a következőket. „Az állatpör lefolyására figyelő középkori nyilvánosságnak a törvény méltóságához illő komoly viselkedése közben egy pillanatig sem tette komikussá az állat fölött ítélkező igazságszolgáltatás tekintélyét. ítélethozatal után a vádlott állatot az előírt és megszokott körülményességek között a hóhér, a hivatalos funkciói tartamára előírt viseletben, középkori szokás szerint, kesztyűs kézzel kivégezte.” Lássunk egyet Osztern Sándor példái közül. A franciaországi Saint-Marcelle- Jeuny közelében a határban legelt egy disznócsorda. Mivel az állatok valamiért megvadultak, a tulajdonos kisfiát agyontaposták. A disznókat bíróság elé állították és halálra ítélték. „Amennyiben pedig - mondja ki az ítélet - a csorda többi tagjai is a gyilkosság színhelyére siettek, kiáltozásaikkal és támadó fellépésükkel amellett tettek tanúságot, hogy a vakmerő és a gyilkos támadást alapjában véve helyeselték, sőt készeknek mutatkoztak arra, hogy ennek a gyilkos támadásnak maguk is bűnrészeseivé legyenek, tartóztassák le őket.” A különös eset viszont happy enddel végződött. A disznók elkerülték a halálos ítéletet, legalábbis a törvény előtt, mivel Humbert de Pátiers disznói is a csordában voltak. A nagyúr kérelmére Fülöp burgundi herceg a bíróság ítéletét kegyelemre változtatta, így csak a három fő bűnöst ítélte halálra. Úgy látszik, már a középkorban is hasznos volt a disznóknak a protekció. Azt is tudjuk, hogy ezeket a különös ítéleteket hogyan hajtották végre. Egy kis normandiai faluban, Falaise Szentháromságról elnevezett templomában az egyik freskón egy disznó nyilvános kivégzését láthatjuk. A sáskák meg a patkányok fölött is ítéletet mondtak. Exkommunikálták, vagyis kimondták az anatémát felettük. Ehhez viszont bírósági eljárást kellett indítani a ká-Belzebub légy alakjában nonjogi kódex szerint. így hát „megidézték” a vádlottakat (egynéhány sáskát vagy patkányt összefogtak), és megkezdődött a törvényben előírt eljárás. Először is megállapították, hogy a perbefogottak egyháziak-e vagy világiak. A jogi források szerint az elítélt állatok „rendszerint világi személyeknek tekintendők”. Ezután kimondták rájuk az egyházi átkot. Ezek az állatperek néha különös jogi esetekké lettek. 1394-ben például Franciaországban egy disznó elítélésénél súlyosbító körülménynek tudták be, hogy a gyilkos evett az áldozat húsából annak ellenére, hogy péntek volt. Franciaországban még 1845-ben is ítéltek halálra állatokat. Utána már csak bírósági ítélet nélkül ölték őket. De hát változik a világ. G. P. Megrendelőlap Megrendelem a HARANG című lapot....................példányban, és kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve:........................................................................................................................................................... Címe: .................................................................................................................................................... város, község hsz em ajtó .. . utca, tér irányítószám Az előfizetési díjat részemre küldendő postautalványon egyenlítem ki. Előfizetési díj: egy évre 624 Ft fél évre 312 Ft negyed évre 156 Ft egy hónapra 52 Ft A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítve az alábbi címre kérjük feladni: Hírlapelőfizetési és Lapellátási Iroda Budapest 1900 Lehel út 10/a. 50 HARANG
