Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Bibliai nevek az orvostudományban Az orvosi gondolkodás és az orvoslás tudománya jelenségei leírására, megnevezésére a kultúra minden területéről felhasznál hasonlatokat, párhuzamokat, így a bibliai történetek is adtak néhányszor erre megfelelő alapot. A freudi tanokon alapuló pszichológia gyakran vette alappéldául a tipikus bibliai alakokat, így Freud Mózes, Szondi Lipót, Káin és Mózes, Watzlawick Lót asszonya személyiségét emelte ilyen szimbólumokká. Az orvostudomány területéről négy olyan tünetegyüttest lehet részletesebben kibontani, amelyek bibliai párhuzam alapján nyertek - legalábbis egy szűkebb kör részére - elnevezést. A kóros jelenség nem az adott bibliai történet egészével állítható párhuzamba, annak csak részleges vagy nagyjából megközelített fő motívumára utal. Káin-jel Az ember testi-lelki tulajdonságait meghatározó öröklési anyag a kromoszómákhoz kötött génekben található. Az embernél XX kromoszómapár a női nem meghatározója, a férfit XY, tehát két különböző kromoszóma jellemzi. Patricia Jacobs elmeápoltak vizsgálata alapján azt találta, hogy az Y kromoszóma megduplázódása magas termet kialakulását, erőteljes, durva, agresszív viselkedést, néhányszor bűnözőkaraktert eredményezhet. Ez utóbbi tulajdonság miatt az XYY nemikromoszómaképletet egyes szerzők Káin-jelnek hívják. Mózes könyve írja: „mikor a mezőn valának támada Káin Ábelre az atya fiára és megölé őt” (1.4,8.) Az eredeti Biblia szövegéből nem következik, hogy Káin alapvetően gonosz ember lenne, csupán az, hogy mivel Ábel áldozatát az Isten kegyesen fogadta, az övét nem, és ez irigységből fakadó gyilkos haragra gerjesztette őt. Á Bibliában egyébként a Káin-jel Káin Isten általi megjelölésére vonatkozik, hogy senki meg ne ölje, mivel büntetésül állandóan vándorolnia kell, de halállal nem bűnhődhet. Jób-szindróma Davis washingtoni orvos munkatársaival leírt egy tünetegyüttest, melyet ismétlődő staphylococcus (gennykeltő baktérium) okozta bőrtályogok és légúti gyulladások jellemzik. A testszerte jelentkező elgennyedt ekcémák, tályogok a szerzőket a bibliai Jóbra emlékeztették és róla nevezték el. Jób könyvében olvasható: „És kiméne a Sátán az Ur elől és megveré Jóbot undokfekéllyel talpától fogva a fejetetejéig” (2. rész 17.). J. R. Gwilt amerikai szerző, aki egy cikkben részletesen elemzi a Bibliában említésre került betegségeket, Jób betegsé-A Biblia vallási és történeti értékein kívül az emberi helyzetek tárháza is. A kultúra legkülönbözőbb területein a zsidó-keresztény mitológia ezen összefoglalásának jól ismert történetei széles körben kerültek feldolgozásra, továbbgondolásra. Mint emberi alapszituációk, mintákká alakultak, nemegyszer szimbólumokká kristályosodtak. Elsősorban a művészetek birodalmában telítődtek újra élettel, az alkotóművészek élettapasztalatuk, világképük alapján saját ötleteiket, elgondolásaikat is beépítették a művekbe. A mindennapi élet beszédfordulatainak képi megjelenítési törekvései is gyakran használják a bibliai képeket, a pálfordulástói a bábeli zűrzavarig, az aranyborjútól a júdáscsókig. gét amellett, hogy lepra, ekcéma, himlő is lehet, elsősorban egy ismert bőrbetegségnek: Duhring-kórnak tartja. Ez krónikus, testszerte jelentkező, hólyagocskákkal induló, majd elgennyedő bőrbetegség. Ahasverus-jelenség R. Asher 1951-ben írt le egy pszichiátriai kórformát, Münchausen-szindrómának nevezve. A betegek helyről helyre, városról városra vándoroltak, utaznak, hamis történeteket mondanak el, ennyiben Münchausen irodalmi alakjára hasonlítanak. A sztorikat általában kórházi jelentkezésnél mondják el, ezek időben közeli, drámai hatással bíró történetek, amelyek az orvosokat is megtévesztik. Több formáját ismerjük az elmondott tünetek alapján: hasi fájdalom, vérzések, idegrendszeri tünetek stb. A hasi katasztrófák mímelése olyan mértékben sikeres, hogy ezen betegeket bizonyos idő múlva többször meg is műtik. Ugyanakkor a kezelés befejezése előtt hirtelen eltűnnek a kórházból, majd másutt ismét hasonló tünetekkel jelentkeznek. Asher leírása után pár hónappal ugyanezen folyóiratban Wingate írt egy rövid feljegyzést, amelyben azt fejtegeti, hogy erre a kórformára az Ahasverusszindróma elnevezés találóbb lenne. Ahasverus, „a bolygó zsidó” alakja nem azonos a hasonnevű királlyal, hanem arra a mondái alakra utal, akinek háza előtt Krisztus a Golgota felé vivő útjában nehéz keresztjével megpihenni akart, de ő tovább űzte. Krisztus erre azt mondta, hogy „én nyugodni fogok, de te menni fogsz az ítélet napjáig”. A történet nem magából a Bibliából ismert, hanem egy XIII. századi angol krónikában jelenik meg először, bár egyesek Máté evangéliumának bizonyos utalásából vezetik le a történetet. A nyugtalan vándorlás párhuzama valós alapot ad az elnevezés átvételére. Ennek ellenére nem honosodott meg, csak orvosi szótárakban szerepel. Lázár feltámadása és a klinikai halál A holtak feltámasztása, feltámadása évezredek óta a legkülönbözőbb mitológiák visszatérő mozzanata, így jelentésében megújulva a keresztény mitológiáé is. A civilizált emberiség életének reális részévé, mondhatnánk, mint megvalósult mítosz, az elmúlt évtizedekben vált, amit a modern technikának az orvostudományba történt bevonulása tett lehetővé. Áz intenzív osztályok monitorrendszerei rögtön észlelhetik a szívműködés megszűnését és ez a klinikai halál azonnali beavatkozás esetén gyakran visszafordítható és megelőzhető a végleges halál. A „halálból visszatért” személyeknek jelentős hányada testi szempontból panaszmentes lesz vagy legalábbis elfogadható állapotba jut, azonban különböző lelki tünetek, reakciók jelentkezhetnek náluk. Ezeket először Druss és Hornfeld írta le 1967-ben. A betegek nagy része eleinte nem tudta, hogy mi történt velük és sokan ma is az eltitkolás mellett törnek lándzsát. Az újraélesztés után tapasztalt lelki jelenségeket nevezték el Lázár-szindrómának, a Krisztus által feltámasztott judeai Bethania falubeli férfi neve után. Ez Krisztus egyik legismertebb csodája volt, a teológia a világvégi általános feltámadás előképének tartja. Lázár már negyedik napja halott volt, kősírban volt eltemetve. Krisztus elmozdítana a sírt fedő követ és szólt: „Lázár, jöjj ki! és kijőve a megholt, lábain és kezein kötelékkel és az orczáj a kendővel vala leborítva” (János evangéliuma 11, 43-44.) A Biblia arról is említést tesz, hogy a holttestnek a bomlás miatt már szaga is volt. Tehát a halál beállta utáni hosszabb idő miatt az elnevezés nem jelent pontos analógiát az újraélesztéssel, de a feltámasztás tényének idézése miatt mégis találónak mondható. Az említett lelki tünetek nem mindig jelentkeznek, azonban gyakran mutatkozik szorongás, depresszió, éjszakai rémület. Néha csak annyit érez a beteg, hogy más lett, mint azelőtt vagy nem olyan, mint a többi ember. Vallási szempontú megközelítésénél, így Moody híres könyvében, az Élet az élet «iónban, elsősorban a megrázkódtatás megtisztító, katartikus hatásának leírásait találjuk: a betegek a túlvilági élmények miatt további életükben mélyebb érzésű, megértőbb, jó szándékú emberekké váltak. DR. BOGA BÁLINT 46 HARANG
