Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
A NÉGY EVANGÉLISTA LUKÁCS Az alábbiakban egy vérbeli történész portréját próbáljuk megrajzolni, akiről elsőrendben úgy emlékezik meg az ősegyház, hogy orvos volt. Akadnak azonban olyanok is, akik színes leírásai alapján festőnek tartják. Természetesen két előző hivatása nem zárja ki egymást. Viszont az evangélisták közül ő az egyetlen, aki pogányok közül származott, és aki Jézussal soha nem találkozott. Görög műveltségű és hallatlanul képzett ember volt, éles szemének, szorgalmának és alapos kutatásának köszönhetően olyan ismeretek birtokába jutottunk, melyek nélküle bizonyosan veszendőbe mentek volna. A karácsonyi történetektől a húsvéti emmausi tanítványokig bezárólag számos történettel és elbeszéléssel lennénk szegényebbek. Ám ez a zseniális ember, amint írja evangéliumának bevezetésében, „mindeneknek szorgalmasan végére járt”, s ennek eredményeképpen példátlan ritka kincs birtokában vagyunk. Mindemellett a tudós szerénységére jellemzően nevét soha nem írta le, s ha Pál apostol nem közölt volna róla konkrét adatokat, anonim krónikásként tűnt volna el az ismeretlenségben. De hát túl jelentős volt ahhoz, hogy mint tű elveszszen egyszerűen az antik világ zűrzavarában. Igen korán kezdtek az ősatyák színes és titokzatos személyével foglalkozni, s így nyilván az ősegyház háláját rótta le azért a két könyvért - az evangéliumáért és az apostolok cselekedeteiről írottért -, amelyeket reánk hagyott. így derült fény arra, hogy Antiochiában ahhoz a közösséghez tartozott, amelyet Saul nagy szenvedéllyel üldözött, majd amikor Pál Krisztus legvakmerőbb apostola lett, csatlakozott hozzá az ún. második miszsziói útja kapcsán. Erről második könyvében - az egyház első történetírásában - számolt be. De ekkor is roppant szerényen. Háttérbe húzódott, csak a leírás menetéből és a többes szám első személyére váltott „mi” szócskából tűnik fel, hogy ő is jelen van. így vehetjük tudomásul, hogy Troasból Filippibe, majd Jeruzsálembe kíséri lelki atyját, sőt 61-ben Rómába is, ahol Pál fogolyként van jelen, s azt írja róla Timoteusnak: „Egyedül Lukács van velem”. Pál római mártírhalála után Görögországba ment, s valahol Theba mellett kötött ki. Nem derült viszont fény arra, hogy evangéliumát s a cselekedetek könyvét mikor és hol írta. Az sem, hogy mikor került forgalomba. Evangéliumának bevezetése azonban emlékeztet az antik történetírás módszerére, bizonyos Teofilusnak ajánlotta opusát (költött személyiség?), akivel közölte, hogy szem- és fültanúk között nyomozott és próbált szert tenni hiányzó adatokra Jézussal kapcsolatban. Két évig tartózkodott Jeruzsálemben, ehhez tehát módja is volt. Itt, Jeruzsálemben találkozhatott Jakabbal, az Úr testvérével, Máriával, az Úr anyjával, Mária Magdalénával, Fileppel, aki Samáriában misszionált. E neveket pusztán azért említettem, mivel evangéliumában a rendkívüli történetek forrásaira nyilván náluk tett szert. Ki tudott volna hitelesebb elbeszéléssel szolgálni a karácsonyi történetekről, mint Szűz Mária, vagy Jézus samaritánusok iránti szeretetéről, mint Filep apostol? Evangéliumának felépítése, az események kronológiája is sajátos. Vérbeli történész, az oknyomozás mestere. Világtörténeti személyekkel és eseményekkel szövi át evangéliumát, s ezzel támpontokat ad a szent históriák történeti elhelyezéséhez, meghatározásához, így kerülünk kapcsolatba Augustus és Tiberius császárokkal, Quirinius helytartóval, a judeai negyedes fejedelmekkel stb. S amikor Jézus tetteiben, elbeszéléseiben megszakad a történés fonala, a költő szólal meg benne egyéni módszerként „útközben” beszélteti az Úrat, és a cselekményeket kiemeli a földrajzi koordináta rendszerből. Az bizonyos, hogy forgatta Márk és Máté - minden bizonnyal - ősiratát, azokat egészítette ki és fűzte lazán kutatásának fonalára, mint igaz gyöngyszemeket. Irodalmi mestermű ez az evangélium, páratlan a maga nemében. Csodálatos eleganciával - mégsem megváltoztatva Jézus gondolatait és szavait - hömpölyögnek a sorok. Két elbeszélése, a tékozló fiúról és az irgalmas samaritánusról, olyan magasságokba ragadja az olvasót, hogy szédül és félelem keríti hatalmába. E történetek roppant erkölcsi súlya alatt leroskadunk, és nem lehet más szavunk: „bizony, por és hamu vagyunk”. „Uram, könyörülj rajtunk!” A bibliakutatás úgy állítja, hogy 64 körül keletkezett evangéliuma, de semmi szín alatt Jeruzsálem pusztulása után. A hagyományok szerint Görögországban, Böetiában 84 éves korában békében hunyt el. Mivel evangéliumát Zakariás hálaáldozatával kezdi, szimbóluma a bika, az áldozati állat lett. HARANG 47 RÉDEY PÁL Lukács evangélista szimbólumai
