Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
ilyesmiről. Hát, mondom, akkor megtartjuk bent. Na, akkor azt mondja nekem - ha már így együtt vagyunk -, hogy nem szeretné azt hallani, hogy itt a hitoktatás mellett valami agitáció lenne. Én akkor már tudtam arról, hogy az egyik pedagógus járja a szülőket, lebeszéli őket a hittanról azzal, hogy a továbbtanulás szempontjából nagyon hátrányos következményei lehetnek. Mondtam, hogy én természetesen kihirdetem minden szentmisén és figyelmeztetem a szülőket a lelkiismereti kötelezettségükre. De szeretném az elnök úr figyelmét felhívni arra a rendeletre, amely szerint minden, a hitoktatás mellett, vagy ellene kifejtett agitáció büntetendő cselekmény. Na, jó, jó— azt mondja -, ez nem tartozik ide. És elbocsátott. Mi lett ennek a következménye? Megtartották a beíratást. A szülőket már az iskola előtt várta egy pedagógus, a folyosón pedig az igazgató, és iparkodott lebeszélni. Aki keresztüljutott az akadályokon, az bement a beíróterembe, ahol egy tanárnő szó nélkül beírta a gyereket. De ott volt a tanácselnök is! Újságolvasást imitált. Amikor az egyik édesanya ment kifelé, kicsit félretette az újságot és megkérdezte: - Mondja asszonyom, jól meggondolta magát? - Hát természetes. - Hol dolgozik a maga férje? Az asszony megmondta. Este a férje nekiment az asszonynak, mondván, hogy holnap reggel kihúzatod a gyereket, mert amit én a főnökömtől kaptam, azt nem vagyok hajlandó még egyszer végighallgatni. így aztán hittanra beírt tanuló maradt összesen hat. Viszont az akkori törvények értelmében tíznél kisebb csoportnak nem lehetett hitoktatási engedélyt adni. így hát nem volt hittan.- Mikor kezdett a helyzet javulni?- Semmikor!- És ma?- Ma a templomban van a hitoktatás.- A templomba járó hívek három csoportba oszthatók. Az állandó lakosok, a nyaralótulajdonosok és az üdülővendégek. Sokan jönnek az üdülővendégek közül is. Szombaton este is tömve van a templom, nemcsak bent, hanem a külső rész is.- Az új templom építészeti eszközökkel megvalósította a valamikori tábori mise tervét.- Igen. Nyáron állandóan nyitva van az oltár háta mögötti ajtó.- Ez a templom kifejezetten modern. Vajon az itteniek szeretik-e, az övék-e?- Igen, ezt az első perctől kezdve érzem.- A templom egységes stílusú, jól illeszkedik a tájba. Jól kombinálja a Balaton partján elterjedten használt vöröskövet és a fát. Mégis, egyre több olyan díszítés van bent, ami talán még a régi kápolnából való. Nem stílustörés ez?- A mérnök nagyon tiltakozott az ellen, hogy valamit is visszarakjunk a régi templomból. A hívek harcolták ki, hogy ezek visszakerüljenek.-Az elmúlt 31 év alatt Feri bácsi révfülöpi lokálpatrióta lett.- Igen. A szülőfalum ugyan közel van, de az, hogy idekerültem, csak a véletlen műve. A maradásom pedig a Balatonszeretetem, a szülőfalum, Szentjakabfa közelsége és a testvéreim miatt van.- Mit jelent a Balaton-szeretet?- Végeredményben a közelben nőttem föl. Az első öt év mégis nagyon nehéz volt Révfülöpön. Az elődöm, aki pedig azelőtt a barátom volt, nem akart innen elmenni, formálisan utált engem, átment a másik oldalra, ha véletlenül találkoztunk. Hát ilyenkor aztán, amikor már nagyon nehéz volt, lementem a Balatonra, a hajókikötőhöz, leültem a partra úgy, hogy a cipőorrom belógott a víz fölé és csak némán néztem. Ilyenkor szinte fizikailag éreztem, hogy a rettenetes idegfeszültség úgy szép lassan húzódik lefelé egészen az ujjam hegyéig. Aztán megint jött az idegfeszültség és megint jött a Balaton. Vagy hazamentem Jakabfára, és ott a nővéreim, sógoraim és a gyerekek társaságában lehiggadtam.- Úszni szokott-e?- Hogyne! Ritka nap volt az nyáron, amikor ne mentem volna le a Balatonra. A fürdés abból állt, hogy bementem a vízbe, úsztam, amíg kezem, lábam, szívem, tüdőm bírta. Akkor kijöttem a napra és olvastam.- Talált-e ehhez nyugodt, csendes helyet?- Találtam hát! Ott volt a strand.- Zavarta, zavarja-e a sok ember, a zsivaj, az éjszakai randalírozás...- Gyakorlatilag engem nem zavartak ezek a dolgok. Istenem, hát ezek most pihenni jöttek ide, nyaralni. Közben szórakoznak, vendéglőbe mennek, isznak is... hát engem nem zavarnak.- Ezek szerint mindezt a hívő emberek számára is elfogadhatónak tartja.- Világos! Nézze, mindig Don Boscóra gondoltam, öt nem zavarta az, hogy azok a gyerekek ugráltak, ordítottak, kiabáltak, meg minden. Neki az volt a jelszava: legyenek vidámak, jókedvűek, ugráljanak, kiabáljanak, csak bűnt ne kövessenek el. Nekem is ez volt mindig az életelvem. SZIKORA JÓZSEF HARANG 45
