Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
urcsán hangzik, hogy egy pap nyugdíjas. Lehetséges-e, hogy Feri bácsi nyugdíjas?- Kényszernyugdíj ez! Egy nagyon erős érszűkületnek és cukorbetegségnek a következtében amputálni kellett a lábamat. A műtét után, a rehabilitációs intézetből megírtam a püspök úrnak, hogy mi történt. O a hazajövetelem utáni héten meglátogatott, és ajánlotta, hogy menjek nyugdíjba.- A keresztény közösség közvetlen szolgálatából nyugdíjba ment tehát, de a papi hivatást nyilván nem lehet letenni.- Nem! Én azóta is naponta misézek itthon. Vasárnap pedig, és hétköznap is háromszor, Facsar plébános úr átjön, fölvisz engem kocsival, és együtt misézünk.- Lelkipásztori munkát tud-e végezni?- Eleinte segítettem a temetésekben, keresztelésekben, de most inkább csak gyóntatok.- Mióta van Révfülöpön?- 1958. május 4-én miséztem itt először. Most már 31 évet ledörgöltem. Klempa úr - akkori apostoli kormányzó - ezekkel a szavakkal bocsátott el: „Tisztelendő úr, Révfülöpön majd templomot kell építeni!” Én erre a templomépítésre készültem kereken 20 évig. Gyűjtögettem a garasokat, filléreket, forintokat, minden krajcárt a fogamhoz vertem. 1977-re már összejött több mint félmillió forint. Akkor ez komoly összeg volt. Aztán egy pannonhalmi lelkigyakorlat alkalmával hallottam Török Ferenc Ybldíjas építészmérnök nevét, aki már három templomot épített az egyházmegyében. írtam neki. Két hét múlva eljött a feleségével és a barátaival. Meglepődtem, mert egy nyúlánk, hosszú hajú fiatalember volt. Körüljárta a kis kápolnát és egyszer csak így sóhajtott: „Jaj, de szép dolgot lehetne ide csinálni!” Égy hónap múlva elhozta a terveket és elkezdtük az engedélyeztetést. Közben eljött a Richárd is (Korzenszky Richárd bencés), megmutattam a tervrajzot és rettentően tetszett neki. „Feri bácsi, megengeded, hogy ezt elvigyem magammal? Megmutatnám a gyerekeknek!” Az engedélyezés hihetetlenül gyorsan történt. 1977. Szilveszter napján kaptam meg az engedélyt. Ezután mestereket kellett keresni, elsősorban kőművest. Sikerült is találnunk egyet Badacsonytomajon, úgy hívták, hogy Kőműves Lajos. 1978 júniusában elmondtuk az utolsó szentmisét a régi kápolnában. Akkor már itt volt az első csoport pannonhalmi diák az osztályfőnökükkel együtt. A kőműves adott egy segédet, és az ő irányításával megkezdtük a diákokkal a régi kápolna bontását. Ez hat hétig tartott. Minden héten másik diákcsoport jött egy tanárral. így aztán megtörtént még abban az évben a régi templom bontása, sőt az újnak az alapozása is. 79-80-ban kora tavasztól késő őszig folytatódott az új templom építése.- Ez alatt az idő alatt a szentmisék az evangélikus templomban voltak.- Hétköznap a plébánia egyik szobájában miséztem, az volt a házi kápolna. Vasárnapra meg úgy gondoltam, hogy az evangélikus templomba kérek engedélyt. A kővágóörsi evangélikus pap azonnal bele is egyezett, de hát a püspökének az engedélye is kellett. Kérésemre meglett az is. Égy kikötése volt csak, hogy a saját püspököm is kérje és engedélyezze, hogy én ott misézzek. Veszprémből aztán két nap alatt megjött ez az engedély is.- Alakult-e ki a hívek között is valamiféle közeledés ennek az ökumenikus gyakorlatnak a következtében?- A katolikus hívek igen szép számban jártak oda az evangélikus templomba, és az evangélikusok is jó néven vették a közös templomhasznáiatot.- Van-e mindennek, a szép emlékeken túl, valami ma is érzékelhető hatása?- Azt nem mondhatnám, sajnos. A mi templomunk szentelésére 1981. július 12-én rengetegen eljöttek, az evangélikusok és a reformátusok is. Mert ezt a templomot ők ma is közösen használják.- Lehet-e azt mondani, hogy a mi templomunk szentelése komolyabb ökumenikus aktus volt, és azóta megint inkább párhuzamosan élnek egymás mellett az egyházak?- Igen. Még egy olyan esemény volt, amikor sok protestáns hívő és természetesen mind a két lelkész is ott volt, az én aranymisém 1986-ban.- Révfülöp az állandó lélekszámút tekintve viszonylag kis község, mégis három keresztény felekezet aktívan működik itt. Hány hívő van?- Az összlakosság az utolsó értesülésem szerint valamivel több mint 1700, ebből a katolikusok száma 1300 lehet. A többi megosztva református és evangélikus. Ott viszont az evangélikusok száma a nagyobb.- Az 1300 közül hányán gyakorolják aktívan a hitüket?- Az jelentősen kevesebb. Talán 350- 400, aki többé-kevésbé jár templomi .- És az életkoruk?- Itt most inkább a fiatalok vannak többen, de sajnos egy nagyon jelentős részük nem tart komoly kapcsolatot az egyházzal, az egyházi adót kifizetik, de templomba nagyon kevesen járnak. Hogy most a hitoktatásba hogyan kapcsolódnak be, nem tudom.- Aktív korában mi volt a tapasztalata a hitoktatással?- Sajnos, gyakorlatilag egyáltalán nem volt. Amikor idekerültem, megvolt még a fakultatív hitoktatás az iskolában. 1961-ben, amikor az ezüstmisém volt, tekintettel a régi kis kápolna szűk voltára, engedélyt kértem a püspökségtől úgynevezett tábori mise mondására. Veszprémből természetesen meg is kaptam az engedélyt azzal, hogy a helyi tanáccsal is meg kell beszélni. Személyesen lementem a tanácselnökhöz. A legvadabb kommunista elnök volt akkor. Amikor elmondtam, hogy miről van szó, azt kérdezte, hogy tud-e erről az egyházügyi titkár. Mondtam, hogy biztosan tud róla, mert hiszen akkor még az egyházügyi titkár bent lakott a püspökségen, ő bontott föl minden levelet, ő pecsételt le minden kibocsátott levelet, tehát mindenről tudomása volt. Na -, azt mondja - majd én beszélek vele és megkérdezem. Délután tessék visszajönni. Délután visszamentem, kiderült, hogy az egyházügyi titkár szerint szó sem lehet az EGY PAP RÉVBE ÉRT „Révfülöpön majd templomot kell építeni!” Ezekkel a szavakkal bocsátotta el Bauer Ferencet a püspöke 1958-ban, amikor a plébánosi szolgálata elkezdődött. Azóta eltelt 31 év. A templom áll, Feri bácsi pedig nyugdíjasként él a plébánián. A révfülöpi plébániát, és még másik három községet a szepezdi plébános látja el. 44 HARANG
