Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Két levél fekszik előttem, tavasszal hozta a postás. Az egyik Budapestről érkezett, a másik egy szigetközi faluból. Kérésemre mindkettő ugyanarról szól: mi történik reggel hattól este tizenegyig egy háromgyerekes családban? Táblázatba rendezem az eseményeket, hogy egymás mellé kerüljön, ami azonos időpontban zajlott. Az eredménnyel bármely „munkanapfényképező” normás elégedett lehetne, hisz a tőlem függetlenül is betáblázott nap minden negyedórájáról számot tudott adni a két fiatalaszszony. Az alaptevékenység itt is, ott is ugyanaz: mosás-vasalás-vásárlásfőzés-etetés-mosogatásfürdetés-takarítás. Ezenkívül a csecsemőt tisztába kell tenni, a szükségtelen tejet ki kell fejni. Az első osztályos fiúval nem árt egy kicsit tanulni, s mindegyik csemetével külön-külön is foglalkozni valamelyest. A férjet pedig étellel illik hazavárni. Mindkét levélíró kiegyensúlyozott az anyasors természetes boldogságában, a több gyermekkel megerősített házasságban. Én pedig eltűnődve keresem azokat az apró mozzanatokat, melyek megízesítik és ezáltal megkönnyítik az ismétlődő nehéz munkát. A pesti lakásba ketten csöngetnek be. Reggel a nagyapa elviszi a fiúcskát horgászni, lévén iskolai szünet, este a nagymama jön ügyelni, hogy a szülők színházba mehessenek. A harmadik csengetéssel a fiatalasszony hívja fel barátnőjét a munkahelyén. - A falusi házba becsönget a postás, átjön a gyászoló szomszédasszony, váratlanul hazaugrik a férj. Kutyaugatás hallik, a félős vendéget be kell kísérni a másik házba. Jön egy ismerős, aki segítségként ajánlkozik a hétvégi építkezéshez. A pesti asszony a gyerekein kívül csak tárgyakkal foglalkozik. Beindítja és kikapcsolja a mindig egyformán működő gépeket, helyére teszi a rendetlen dolgokat. - A falusi asszony elülteti a paradicsompalántát, megöntözi a paprikát, ki-be takarja a fóliasátor alatt napról napra növő veteményt, estére dobozba gyűjti a kiscsirkéket, elzárja a kecskéket. Lényekkel foglalkozik, ezek ránéznek, hangot adnak,hozzá futnak, vagy éppen kergetősdit játszanak. A pesti gyereket őrizni kell. Anyja a játszótéren rostokol vele és kísérgeti az utcán. - A falusi Gergő iskolából hazafelé csigákat gyűjt, majd azokkal bíbelődik egész délután. Anyjuk sötétedéskor hívja be az udvaron játszadozó gyerekeket. A pesti nő átlapozza az újságot és megnézi a tévéhíradót. Rátekintenek a sorsunkról határozó, történelemformáló (?) arcok, akikkel újból és újból egyoldalú ismeretséget köt. - A falusi nő hétköznapjaiba a nagyvilág már nem fér bele. Ő azon a területen mozog, amely megegyezik a saját hatótávolságával. Este az erdőről hazatérő férj gyöngyvirágot hoz neki. Mi is volna hát a fűszer és hol terem, amiből juttatni kellene az egyhangúságtól is fáradó anyáknak és családoknak? UNGER ZSUZSA Szent László Művelődési Otthon Angyalföldön Valahol e tájon: a Rákos öntözte mezőn hangzott el először, 1844. augusztus 15-én, szentmisén nemzeti Himnuszunk. Ennek a mezőnek egyik pontján áll az a történelmet idéző templom is, amely a lepantói hősök imádságát idézi 1571-től: „Mária, keresztények segítsége, könyörögj érettünk.” Ez ugyanis a templom titulusa. Fél évszázada művelődési otthonnak épült, amely a Szent László Egyesület székháza volt. A környék munkáslakóinak akart keresztény kultúrát adni. Akart. De a 45 utáni siralmas történelem beleszólt a tervekbe: templom lett az otthon felső tagozata, az alsó szint pedig raktárrá degradálódott - még jobbik eset, hogy könyvraktárrá - egy idő óta. Most fordult az idő, Rákos patakja nyugodtabban hordozza hullámait, s időnként a vize meglepően tiszta. A környezet is tán tisztul, mert a művelődési otthon újbóli megnyitásakor - április utolsó szombatján - rengetegen voltak jelen a bíborosi szentmisén, s azt követően (a honvédség által felújított) a művelődési otthon megáldásán. Koboz szólt és lant s vonósok, vándormuzsikusok pengették, húzták a régi magyar muzsika kertjének legszebb dallamait. Bánffy György színművész Zrínyi Szigeti veszedelméből mondott részletet, felidézte Szent Ferencet a Jókai-kódexből, s a kereszt alól Mária panaszát, ómagyar nyelven. E sorok írója a főpásztort köszöntötte, s a jelen lévő Nemeskürty Istvánt idézte, aki legutóbbi könyvében utalt arra. hogy 1948 óta ebben az országban nem kérdezték meg: „Mi végett vagyunk a világon?” Nemeskürty akadémikus beszédében történelmi párhuzamot vont: régi magyarok a határaink mentén különösen tisztelték Szent Lászlót. E külváros - a „határvonalon” - ma is igényli a szellem védelmét, amelyre jó alkalom az újjáalakult Szent László Egyesület és Művelődési Otthon. Úgy legyen. TÓTH SÁNDOR HARANG 41 ÍZES ÉLET
