Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Tíz évvel ezelőtt II. János Pál pápa - Egregiae Virtutis kezdetű apostoli levelében - Szent Cirillt és Metódot Európa védőszentjeivé nyilvánította. Akkoriban általános volt a világegyházban az a felfogás, hogy a szláv népek köréből származó pápának ez az elhatározása nem több egy tiszteletre méltó gesztusnál, amivel kiegyensúlyozni igyekszik elődjének, VI. Pálnak 1964-ben kelt deklarációját, mellyel Szent Benedeket tette meg egész Európa védőszentjének. Méltónak és igazságosnak tűnt ez az újabb pápai döntés, hiszen bármily nagy érdemei voltak is Szent Benedek fiainak, a bencéseknek, a kelet-európai keresztény kultúra megalapozásában, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szláv népek megtérítésében másoknak is - így elsősorban a Nagymorva Birodalom területén működött, és a bizánci kultúrkörhöz tartozott keresztény hittérítőknek is - érdemei voltak. Napjainkban azonban, amióta Kelet- Európában a mélyreható politikai és társadalmi változásokra terelődik a világ figyelme, és ezeknek a változásoknak közös jelszava lett: „visszatérni Európába és együtt építeni a közös otthont”, a lengyel pápa gesztusa mélyebb és nagyobb távlatú értelmezést nyert. Szent Cirill és Metód társítását Szent Benedek európai patronátusához prófétai előrelátásnak tekintik abban az értelemben, hogy a kelet-európai kereszténység értékei és hagyományai is elidegeníthetetlen örökségei az egyetemes európai kultúrának. Ezek az értékek mostantól kezdve már nem elválasztható, hanem egybefűző elemeivé válhatnak Európa szellemi-lelki egységének. Ebben az egybeépítő folyamatban nekünk, magyaroknak is újra kell fogalmaznunk a kelet-európai kereszténység gyökereit feltáró szemléletünket. Annál is inkább, mert mi nem tartozunk ugyan a szláv népek családjához, de immár egy évezrede ebbe a hatalmas családba beékelődve élünk. Olyan újraértékelésről és szemléletváltoztatásról van szó, mely segíthet bennünket a testvéri és jószomszédsági kapcsolatok újjárendezésében. Jó példa erre Szent Cirill és Metód esete, akiknek ünnepe ugyan szerepel a mi kalendáriumunkban is (február 14.), de sem a múltban, sem a jelenben nem úgy gondolunk erre a két szentre, mint akikhez közelebbi szálak is fűznének. Mi lehet ennek az oka? - A pontosabb felelet szerteágazó vizsgálatokat igényelne, de elégedjünk meg most annyival, hogy egyháztörténeti szemléletünk a magyar kereszténység kezdeti idejét Szent István királyunk apostoli tevékenységétől számítja. Amiben nincs is tévedés, csak éppen arra az igazság szerinti tényre is figyelemmel kellene lennünk, hogy a Szent István-i térítés már nem légüres térben kezdődött, hiszen megelőzően - a harmadik századtól kezdve - a honfoglaló magyarok által birtokba vett területen, Pannóniában már léteztek keresztény közösségek, sőt, éppen a honfoglalást közvetlenül megelőző időkben a Nagymorva Birodalom ide is áthúzódó területén jól szervezett egyházkormányzati tartomány. így ment feledésbe az is, hogy amikor Rasztiszlav morva herceg III. Mihály bizánci császártól hittérítőket kért, s a császár Cirill és Metód testvérszerzeteseket jelölte ki erre, ők ha nem is huzamosabb ideig, de átmenetileg Mosaburgban (a mai Zalavárott) találtak szállást, Kocel fejedelem udvarában. Amikor pedig - 861-ben - a két szerzetes testvér Chersonból (a mai Krímből) elmenekítette Szent Kelemen vértanú pápa földi maradványait, a szent ereklyéket pannon földön, a Balaton déli partján őrizték Rómába szállításukig. A pannonhalmi levéltárban Tihan Fase. Nr. 1. jelzettel található I. Endre királyunk 1055-ből származó oklevele, mely birtokot adományoz a tihanyi apátságnak. Az oklevél az adományozott birtok egyik határpontjaként jelöli meg „Szent Kelemen bazilikáját”. Azt pedig korabeli egyház-látogatási jegyzőkönyvek (canonica visitatiok) is tanúsítják, hogy Szent Kelemen vértanú pápa tisztelete a török hódoltságig eleven volt. 1943-ban Lékai László, az akkori balatonlellei plébános Árkay Bertalan tervei szerint új templom építésébe kezdett, és annak helyéül az említett oklevélben és a hagyományokban megjelölt egykori kis bazilika feltételezett helyét választotta. A háborús események miatt a leilei templom építése elhúzódott és Lékai László már esztergomi prímás érsek, bíboros volt, amikor a leilei templom színes üvegablakainak tervezésénél régi álma újjáéledt: ezen a helyen kell kialakítani az Árpád-házi szentek és a pannon föld szentjeinek pantheonját. A történelem iránt kivételesen érzékeny bíboros úgy távozott el tőlünk négy évvel ezelőtt, hogy nagyszerű álmának megvalósulását az ország katolikusainak feladatául hagyta. A templom déli oldalának színes ablakain ugyan ott ragyognak a magyar szentek ábrázolásai (Sztehlo Lilli és Pleidell János alkotásai), de a pannoniai szentek sorozatából csak a templom apszisának mozaikképe valósult meg (Somos Miklós műve). A mozaikkép alsó részén Szent Kelement látjuk Szent Cirill és Metód alakjai között. A falkép felső része érzékletesen emeli be a magyar egyház földi történetét Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárásával a Szentháromság életébe. A magyar földi szentek és vértanúk pantheonja befejezésének feladata túlmutat Lékai bíboros tiszteletre méltó emlékén: az európai kereszténység szenteket és vértanúkat termő földjének állít emléket. MAGYAR FERENC 40 HARANG Juhász Attila felvétele
