Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Adományozók arcképei - a mozaikpadló részletei Az antik oszlopokkal szegélyezett főhajó a mo▼ zaikpadlóval a római szobrászat mesterfogásait idéző domborművek és néhány püspök síremléke, akik valaha itt, Aquileában rendezték Észak-Itália vallási ügyeit. Hatalmas torony egészíti ki az épületet, mely a későbbi harangtornyok, a campanillék elődjeként fogható fel. Mellette egy eredeti, domborművekkel díszített római oszloptöredék, mely még a pogány császárok dicsőségét hirdeti. S van még egyfajta újszerű és sajátos, mely különösen azoknak tűnik fel, akik a házak közé szorított templomok látványához szoktak. Ez a kora keresztény építmény egyedül áll, szinte magányosan, ligetektől és ciprusoktól övezve. Csak tisztes távolban tűnnek fel a házak. A fűben oszlopok maradványai hevernek és ősi szarkofágok, távolabb a hajdani árucsarnok oszlopsora. Rövid séta, és kibukkannak a színház romjai, s a nemrégiben feltárt kikötői rakodó maradványai. Sötét fenyőfák hajladoznak az enyhe szélben, az antik márványok vakító fényét nem tompította el az idő. Aquilea egykori tógás polgárait keressük az épületmaradványok között. Mert az idelátogató halott római városban jár, s úgy tűnik, a jelen lakói csak jövevények itt, akik azon igyekeznek, hogy ne zavarják az antik csendet. Igaz, a város kicsiny és a lakosság is kevés. De az emlékektől nehéz szabadulni. Itt járt hát Attila, a fejedelem és vezér. Az ifjúkor emlékképe dereng fel az Attila lakomája című festményen. Gárdonyi képzeletéből teremtett temetésének pompája a máig legendaként élő hármas koporsó. S mintha itt, az emlékét őrző falak között visszhangzott volna: Ego sum Attila, flagellum Dei - Én vagyok Attila, az Isten ostora. Nem itt mondotta, hanem állítólag Róma falai alatt, ha egyáltalán mondotta ezeket a szavakat. Mégis, emlékének fogható nyoma itt él, a templom fénnyel és árnnyal váltakozó főhajójában, ahol bizonyosan járt. Látta az épületet, s talán azt is sejtette, hogy a kő, a márvány és az emberek hite ellenszegül és legyőzi a tüzet, a gyújtogatok szalmacsóváit. Attila dicsősége a múlté, de a templom és csodálatos belső világa átvészelte a hun fejedelmet és megmaradt éppen úgy a ma gyermeke számára, mint az elmerengő emlékezés. MÁRKUS LÁSZLÓ HARANG 39
