Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
rint ennél sokkal veszélyesebb kérdés az etnikai csoportok szembenállása, és úgy tűnik fel, Gorbacsov is így véli. Magyarországon az asszimilálódott zsidók igen jelentős szerepet játszottak a második világháborút követően. Egyesek szerint Sztálin szándékosan helyezte őket kulcspozícióba a Politikai Bizottságon belül, mivel jobban bízott bennük, mint a magyarokban. Az uralkodó kommunista párt szétesésével Magyarországon a zsidó megjelölés így nem elsősorban a pénzharácsoló szinonimája, hanem az árulóé. (A magyarországi antiszemitizmussal foglalkozó cikkrészletben a Newsweek munkatársa részletesen szól a választási kampány ezzel kapcsolatos visszásságairól, külön is kiemelve a nagy vitát kavart Csurka-jegyzetet, miközben azt is megemlíti, hogy a győztes MDF tagjai általában nem tekinthetők antiszemitának, sőt a vezetőség elutasította az erre vonatkozó állításokat, és maga Csurka is azzal érvelt, hogy félreértették, hiszen ő nem a zsidók ellen szólt, hanem a kommunistákat támadta.) Igazából még senki sem adott teljes, átfogó értékelést a magyarországi antiszemitizmus történetéről a második világháború, és az azt követő korszakot illetően. A nem zsidó magyarok körében az az általános meggyőződés, hogy az ország mindig is jó volt saját zsidó lakosságával szemben: a zsidódeportálás csak 1944-ben, a náci megszállás alatt kezdődött, és akkor is jórészt ellenállt az ország a német nyomásnak. Pók Attila történész szerint ez „badarság”, hiszen Magyarország igen hamar felzárkózott az Eichmann-féle „végső megoldás” végrehajtásában. „Igen nehéz itt megértetni és megérteni a holocaust jelentőségét”, vallja Pók, „ a magyarok soha nem fogadták el ebben felelősségüket”. Romániában a Ceausescu-diktatúra bukását követően, valamint a választási kampány során, ha nem is nyíltan, de burkoltan jelentkezett az antiszemitizmus, elsősorban is a Nemzeti Parasztpárt képviselő-jelöltjeinek nyilatkozataiban. E párt számos aktivistája ráadásul igen szorosan kötődött az újra aktivizálódó egykori Vasgárdához, amely hírhedt volt a zsidóüldözéséről. „Az antiszemitizmus immár nyíltan jelentkezik” - vallja Moses Rosen romániai főrabbi, akit viszont éppen azért bírálnak, mivel állítólag túlságosan is együttműködött a diktátorral a zsidók - pénzért való - Izraelbe „menekítésében”. Moses Rosen szerint Romániában is megtalálhatók azok a kiadványok, amelyek összekapcsolják a kommunizmust a zsidókkal, vagy a zsidók világuralmi törekvéseiről szólnak. Ugyanakkor a Ceausescu-diktatúra idején minden nyugati munka, amely a holocausttal foglalkozott, tiltott mű volt. Lengyelországban a nacionalizmus, a római katolicizmus, az antikommuniz-Az antiszemitizmus újjáéledése: „bórfejűek" demonstrációja idén áprilisban, Kelet- Berlinben, Hitler születésének 101. évfordulóján INYÉK Az írószövetség leningrádi szervezetének vitái is jól mutatják a Pamjaty befolyását, amely a zsidókérdést immár a régi, hagyományos szláv kontra Nyugat identitás és orientációs vitába ágyazza. „Régi, nemes probléma ez” vallja Andrej Voznyeszenszkij, a költő, „de nőst kificamították a kérdést, és immár jószerivel arról van szó, hogy támogatod a zsidókat vagy ellenük vagy.” A Pamjaty-hívek igen erőteljesen vettek részt a választásokban, rendre azzal a céllal, hogy lejárassák a liberális jelölteket. Ennek ellenére a 468 tagú moszkvai városi tanácsba mindössze tíz olyan képviselő került, aki szimpatizál a szervezettel vagy nézeteivel. A Pamjaty azonban tovább igyekszik gyűjteni híveit, elsősorban is az elégedetlenkedő hadsereg soraiban, valamint a szakszervezeti szövetségekben. Maga Gorbacsov pedig, eleddig úgy tűnik, kettős játékot űz a Pamjattyal. A sokasodó gazdasági és politikai gondja közepette csak erkölcsi sikereket könyvelhetne el a zsidók segítségével, politikaiakat aligha. így megpróbálja egyszerre megnyerni a hazai szélsőjobboldalt és a Nyugatot. A 15 fős elnöki tanácsba így kapott helyet az a Raszputyin és Jarin, akik nyíltan vallanak antiszemita nézeteket. Ugyanakkor Nyugatról rendre olyan „üzeneteket” kap Gorbacsov, hogy nyíltan emelje fel szavát az antiszemitizmus ellen. A Komszomol egyik legutóbbi ülésén egy kérdésre válaszolva Gorbacsov meg is jegyezte: „Úgy vélem, mindent meg kell tennünk az antiszemitizmus, és minden egyéb izmus terjedésének megakadályozására”. Az elnöki tanács egy másik tagja. Oszipján viszont úgy vélte, hogy a mindennapok antiszemitizmusa sokkal erősebb a Szovjetunióban, mint bárhol máshol Európában, sőt országát ebben az értelemben a weimari Németországhoz hasonlította. Ugyanakkor Oszipján sze-Esküvó az újból megnyitott prágai zsinagógában HARANG 33
