Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Igor Szihov, a Pamjaty nevű antiszemita szervezet vezetője Moses Rosen, Bukarest főrabbija mus és az antiszemitizmus teljes keveredése szinte átláthatatlanná teszi a kívülálló számára azt a manipulációt, amit az antiszemitizmust gyakorló politikusok végeznek egy olyan közegben, ahol jószerivel alig maradt az egykori nagy múltú zsidó közösségből zsidó. (A Newsweek munkatársa röviden utal a nagy vitát kavart Glemp-beszédre, illetve az Auschwitz melletti karmelita kolostor ügyére, valamint a Nemzeti Szó kiadványra, amely meglehetősen szélsőséges hangnemében, bár vezetője, Kawecki nem antiszemita). A nagy kérdés azonban az, vajon az egyesített Németországban újra felerősödhet-e az antiszemitizmus? Közvélemény-kutatók szerint az NSZK-ban a 60-65 éves korosztályon belül tíz emberből három vallja magát nyíltan antiszemitának, de a fiatalabb korosztálynál ez az arány egy minden húsz közül. Az NDK-ra vonatkozóan nem készült ilyen felmérés, de Rainer Erb szociológus szerint itt rosszabb lehet az arány, mivel az NDK mindig is tagadta náci múltját, így mereven elutasította lakosságának erre vonatkozó újranevelését. A bőrfejűek mozgalma 1988-ban jelent meg az NDK- ban. Számuk öt- és tízezer között lehet, ebből fasisztának tartható ezer, kétezer. A szám elenyésző, ami veszélyessé teheti őket, hogy nem ütköznek nyilvános ellenállásba, így ismét kivihették az utcára az antiszemitizmust. Ugyanakkor körülbelül 500-ra tehető a vallásukat nyíltan gyakorló zsidók száma az NDK- ban. Az idősebb zsidók aggódva nézik az utcai antiszemitizmust, és emigrálni szeretnének, a fiatalabbak viszont úgy vélik, felnagyított a veszély. Gregor Gysi, a Demokratikus Szocialista Párt vezetője, aki maga is szekularizált zsidó, úgy véli, a veszély nem maga az antiszemitizmus, hanem az intelligencia hiánya. A 78 éves Klaus, Gysi apja viszont úgy véli, az antiszemitizmus központja mindig is Németország volt, és szerinte a történtekért Egy moszkvai zsinagógában... még mindig a németeket terheli a felelősség. Különbséget kell tenni felelősség és bűn között. A bűn egyedi, személyes és a háborús bűnökhöz kapcsolódik. Az apák bűne nem szállhat fiaikra. A felelősség azonban kollektív, nemzeti és a történelemhez kötődik. Átível az időn, kötelezi a jövő generációit arra, hogy emlékezzen a múltra, éppen azért, hogy soha többé ne ismétlődjön meg. „Az antiszemitizmus mindig is veszély marad Németországban” vallja Klaus, „a németeknek nem szabad elfelejteni, hogy mit tettek”. (T. J.) 34 HARANG
