Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-08-13 / 21. szám

(Az amerikai Newsweek hetilap má­jus 7-i száma többoldalas riportot közölt a kelet-európai antiszemitiz­musról. Ebből az összeállításból köz­lünk részleteket.) A szabadjára engedett vallás és a nacio­nalizmus terméke, az antiszemitizmus megjelent a politikai „végeken” a Szov­jetunióban és Kelet-Európábán. APam­­jaty tagjai pogromok szításával rémiszt­getik a moszkvai zsidóságot. A magyar­­országi választásokon jobboldali jelöl­tek a „kozmopolita” elemeket támad­ták, miközben a fasiszta nyilas párt emb­lémája is megjelent a falakon. Romániá­ban a Vasgárda egykori tagjai újra meg­jelentek a politikai színpadon. Lengyel­­országban, a holocaust bölcsőjében a fanatikusok zsidók nélkül is képesek az antiszemitizmusra. Veszélyes lenne je­lentéktelennek feltüntetni ezeket az erő­ket. „Ne feledjük - mondja Szaharov özvegye, Jelena Bonner-, hogy Hitler és söpredéke a németországi kocsmákból indult”. A veszély ugyan még távoli, éppen ezért már most világosan értelmezni, és megérteni kell ezeket a „földalatti” erő­ket, mielőtt még kitörnének elszigetelt­ségükből, katasztrófát okozva. A német egyesülést aggódva szemlélő zsidóság számára jóval közelebbi ve­szélyt jelent mindaz, ami az Odera-Ne­­isse-határtól keletre történik. Az elmúlt negyven évben az NSZK lelkiismereti és történelmi önvizsgálatot tartott, szinte belenevelte az új generációba a demok­rácia alapvető elemeit. Az NDK új kor­mánya követte a bonni példát, és fele­lősséget vállalt a náci bűnökért. Sem­mi ehhez hasonló azonban nem történt azokban az országokban, melyeket a Vörös Hadsereg szabadított fel és kény­­szerített a ma már széteső keleti blokk­ba. Franciaországgal ellentétben ezek az országok nem rendezték magukkal a náci megszállókkal való kollaborálás problémáját. A helyzet iróniája, hogy a szólássza­badság, a glasznoszty, minden jó szán­déka ellenére, melléktermékeként meg­jelent a bigottság szabadsága is. A fel­éledő nacionalizmus milliókat szabadít fel a kommunista irányítás alól, de egy­ben újraélesztette az ősi előítéletet a zsidókkal szemben, mint olyanokkal, akik „idegenek”, nemzettelenek, nem tekinthetők valódi magyarnak, orosznak vagy lengyelnek. A „végső megoldás” az antiszemitizmus intézményes változatát jelentette, amely felülről jött. Napjaink populista antiszemitizmusa alulról jön. Táptalajt ad számára a bizonytalan jövő, a gazdasági gondok, olyan veszélyek, amelyek az egyszerű embereket egy­szerű válaszadásra és könnyen található bűnbakok keresésére késztetik. Kelet-Európábán robbanásveszélyes elegyet alkot az antiszemitizmus és az antikommunizmus. Szekularizált, asszi­milálódott zsidók csak ritkán kerültek kiemelkedően fontos politikai pozícióba a keleti blokkon belül. A cionizmus nem gyakorolt igazi vonzerőt, a fasizmus elő­retörésével a zsidók a szocializmus és a kommunizmus felé fordultak. így, amennyiben a zsidóságnak tudják be a kommunizmus kelet-európai megjele­nését, úgy társul az antikommunizmus az antiszemitizmussal. De ennél immár jóval több és más történik. Az egykori hitleri vád a zsidó-bolsevik összeeskü­vésről kerül ismét előtérbe; az antisze­miták immár mindenért a zsidókat teszik felelőssé, mintha mindent ők irányítot­tak volna, annak ellenére, hogy a szovjet blokkon belül a hatalom mindig is a nem-zsidó kommunisták kezében volt. A kelet-európai főbb politikai vezetők közül egyetlenegy sem hirdetett nyílt kampányt az antiszemitizmus ellen. Igaz, Gorbacsov, Walesa és Havel is foglalkozott a kérdéssel. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia helyre­állította a diplomáciai kapcsolatokat Iz­raellel, ami egyrészt biztos ellensúlyt jelent a zsidók számára, másrészt lehető­séget ad nekik a kivándorláshoz, a me­neküléshez. Ugyanakkor ilyen körülmé­nyek között kezdik felfedezni a zsidó fiatalok azt az identitást és csodálatos kultúrát, amit szinte rejtegettek előlük szüleik. A Szovjetunióban 1.5 millió zsidó él. Itt található az Egyesült Államok és Izrael után a harmadik legnagyobb zsidó közösség. A szovjet alkotmány kifeje­zetten tiltja az antiszemitizmust. Minden demagóg állítás ellenére Sztálin óta igen kevés zsidónak sikerült bekerülnie a nó­menklatúra tagjai közé. Megkülönböz­tetetten hátrányos helyzetben vol­tak mint diákok vagy mint munkavál­lalók. Brezsnyev alatt az egyedüli kedvezmény, amiben részesülhettek, az volt, hogy lehetőségük volt kivándorol­ni. Ennek ellenére a hét különféle frak­cióra szakadt Pamjaty aktivistái és fő­ideológusai szerint a brezsnyevi pangás idején a zsidók mindent elkövettek, hogy lejárassák a szocializmust és így elvezessék az országot a kapitalizmusba, immár a saját uralmuk alatt. A Pamjaty, a nacionalista ortodox mozgalom szerint a zsidók ölték meg Krisztust és II. Mik­lós cárt is. ök szervezték meg a bol­sevik forradalmat és agyalták ki a sztálini terrort. A Pamjaty szerint a glasznoszty és peresztrojka nem más, mint újabb zsidó összeesküvés, aminek célja a ka­pitalizmus bevezetése és saját ural­muk kiteljesítése. „Oroszországban in­dul majd meg az emberiség felszaba­dítása... a jövendölés szerint Orosz­ország szabadítja majd meg a világot a gonosztól” - vallják a Pamjaty hí­vei. 32 HARANG A HOSSZÚ ÁF

Next

/
Thumbnails
Contents