Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Itthon is: Keresztények és Zsidók Nemzetközi Tanácsa________ Béke a felekezetek között Ki gondolná, hogy a Keresztények és Zsidók Nemzetközi Tanácsának békés ondolata a legtombolóbb csaták véres arcaiban fogant meg, néhány nemesen gondolkodó ember lelkében. A náci villámháború pusztító szélvésze elérte Angliát is 1940 nyarán. A bombázók sűrű hullámokban támadták a szigetországot, amikor London Savoy Hoteljában, mintegy féltucat zsidó és keresztény ember, britek és amerikaiak együtt vacsoráztak Sir Robert Waley-Cohen meghívására, aki az angol zsidó közösség egyik kiemelkedő világi vezetője volt, és egyben az akkor megalakult Zsidók és Keresztények Brit Tanácsának a pénztárosa. A három amerikai vendég a három történelmi vallást képviselte: Morris Lázáron rabbi a zsidóságot, Edward Cardinal atya a katolikusokat, Everett Clinely, a Keresztények és Zsidók Amerikai Nemzeti Konferenciájának az ügyvezető elnöke pedig a protestánsokat. A három amerikai tulajdonképpen a bombázások morális hatását vizsgálta a brit emberekre, de hamarosan a két ország felekezetek közötti szervezetének a munkájára tértek rá. A brit tanács a náci üldözések elől az országban menedéket találó zsidókkal való törődés céljából alakult és a felekezetek magas méltóságot viselő tagjai vállaltak benne tisztséget, köztük dr. H. I. Hertz, a brit birodalom magyar származású főrabbija. Érdekes módon a tanács célja nem irányult különösképpen az antiszemitizmus leküzdésére, mert - ahogy William Temple anglikán érsek hangsúlyozta az első összejövetelen - bármennyire is gonosz az antiszemitizmus, nem a végső, a legrosszabb gonoszság. Ez inkább szimptómája a mélyebb rendellenességnek az emberi társadalomban, amelyet a keresztény és zsidó erények révén le lehet küzdeni. De a végső cél nemcsak az antiszemitizmus, hanem mindenfajta faji és vallási előítéletek leküzdése. Ám először - szögezte le az érsek - a keresztények és zsidók közötti megértésnek és megbecsülésnek kell létrejönnie. Az amerikai vendégek elmondták, hogy a Ku Klux Klan katolikusellenes tevékenysége miatt az Egyesült Államokban már 1928-ban létrehozták a Keresztények és Zsidók Nemzeti Konferenciáját. Ez a gyűlöletet hirdető társaság ugyanis élesen tiltakozott és ellenezte a katolikus vallású Al Smith elnökjelöltségét. A londoni Savoy Hotel amerikai vendégei eltávoztak ugyan, de kitartó levelezést folytattak angliai kollegáikkal és ennek kapcsán merült fel az ötlet, hogy amint erre lehetőség nyílik, keresztényzsidó nemzetközi konferenciát kell tartani a háború után. A választás Oxfordra esett és ott merült fel konkrétan, 1946- ban először, egy Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács megalakulásának a gondolata. Az oxfordi tanácskozásokra rávetette véres árnyékát a holocaust borzalma és a második világháború pusztító tragédiája-A konferencia szónokai nagy tömegeket vonzó nyilvános gyűléseken beszéltek és figyelmeztettek, óvtak. Különösen mély megdöbbenést és együttérzést keltettek mindenütt Leo Baeck németországi rabbi felszólalásai, aki magán hordozta még theresienstadti rabságának nyomait. Baeck rabbi mégis türelemre és megértésre hívta fel hallgatói figyelmét. Százötven résztvevő jött el Oxfordba, szinte minden világrészből érkeztek. Ám a legfeltűnőbb és talán legreménytkeltőbb, annak a két protestáns lelkésznek a jelenléte volt, akik Németországot képviselték. Az oxfordi konferencia után a svájci Seelisbergben 1947-ben és az ugyancsak svájci Fribourgban 1948-ban tartottak összejövetelt. Az 1962-es Frankfurt am Main-i (NSZK) összejövetelen fogalmazták meg a tanács alkotmányát. Egy évvel később a Nemzetközi Konzultatív Bizottság baseli ülésén döntöttek az International Council of Keresztyén-zsidó kapcsolatok Az olajfa két ága Talán megbocsátja az olvasó, ha személyes dolgokat említek, amikor a hazai keresztyén-zsidó kapcsolatok mai örvendetes alakulásáról beszélünk. 1976-ban neveztek ki a Budapesti Skót Misszió lelkészének. Lehet, hogy a mai generáció tagjai közül nem sokan hallottak erről a missziós állomásról, pedig immár 150 éves múltra tekint vissza. Különösen figyelemre méltó munkát végeztek munkatársai a zsidók között, elsősorban a nevelés területén. Híres iskolájukba, a „Skót”-ba, 1949-ig, amikor is jogtalanul államosították az iskolát, közösen jártak zsidó és keresztyén lányok, akik életre szóló indíttatást kaptak. Olyan szellemben és légkörben nevelkedtek a tanulók, ahol semmiféle faji előítélet nem volt. Az iskolapadban egymás mellé ültették a zsidó lányokat a keresztyén lányokkal, hogy már kora gyermekkortól megszeressék és segítsék egymást. Minderről az iskola élő, s a II. világháború sok borzalmát látott növendékei megrendítő bizonyságtételben emlékeznek meg ma is. így amikor 1976-ban a Skót Misszió lejkésze lettem, a református egyház döntését kész voltam képviselni, hogy kezdjünk párbeszédet a zsidó közösséggel és erősítsük összetartozásunkat. A református egyház itthon, Magyarországon elsőként kezdeményezte ezt a kapcsolatot. Nemzetközi ökumenikus vonatkozásban a világkeresztyénség és zsidóság között a kapcsolatok már megindultak és ezért igen időszerűvé lett, hogy ennek hazánkban is legyen megnyilvánulása. Annál is inkább fontos döntés volt ez, mert a II. világháború holocaustja után, amikor 500 000 magyar zsidó pusztult el, Kelet- és Közép-Európában Magyarországon él a legnagyobb lélekszámú hithű zsidó közösség. Sőt, Budapesten van az egyetlen Rabbiképző Szeminárium Európa e térségében. Később örvendetesen fejlődött a többi protestáns egyház kapcsolata is a magyarországi zsidósággal, és az év májusában a római katolikus egyház is kinyilvánította, hogy kész részt venni a Magyar 2 HARANG
