Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
HARANG Családok vallási kulturális, társadalmi havilapja PETHŐ TIBOR 2Domán István Béke a felekezetek között 2 Tamás Bertalan Az olajfa két ága 4 Siklós László Falvak sorsa 6 összeállítás István király ünnepére Mire jó a tudomány? Beszélge tés dr. Nyíri Tamás teológusprofesszorral Kiss Magdolna Amíg bírok, kínlódok összeállítás a fiatalságról Szimbólumok nyomában Isten báránya Kőbányai János Sába királynő népe q A Gaál Péter O I Heródes, a róka A hosszú árnyék-a kelet-európai antiszemitizmus A tudomány csődje -a meneci menhirek árnyékában Márkus László Attila hunjai nyomában Magyar Ferenc Szentek földje, Pannónia Szikora József Egy pap révbe ért Rédey Pál Lukács evangélista Udvarhelyi András Beszélgetés Tempfli József nagyváradi megyéspüspökkel r~ -4 Vanitatum vanitas O I - a kétszáz éves Kölcsey Hunyadi Sándor Havasi levegőn A száz nap Lapunk havi folyóirat formájában jelenik meg a jövőben, mint azt 20. számunkban már bejelentettük. A kényszerű átalakulás okairól és körülményeiről tájékoztattuk olvasóinkat. A vállalt feladat megvalósítása, vagyis a vallásközi együttműködés, az ökumené gondolatának, a Biblia alapján álló egyházak és felekezetek erkölcsi tanításainak, kulturális és társadalmi értékeinek szolgálata és terjesztése nem várt akadályokba ütközött. Az elfogultságok erősen hatnak még a rendszerváltás után is. Sőt, mivel a kötelékek lehullottak, még olyan érdekellentétek is felszínre bukkantak, amelyek korábban, az elnyomás idején rejtve maradtak. A száz nap eltelte csaknem naptárilag is egybeesik a lap 21. számának megjelenésével. Az új magyar kormány - mint tudjuk - a nyugati politikai gyakorlatnak megfelelően száz nap türelmi időt kért részletes programjának kidolgozásához, a kormányzati munka átszervezésének beindításához. Kérelme - finoman fogalmazva - nem talált meghallgatásra. Azt hiszem, a kormány saját illúzióinak csapdájába esett a száz nappal. Pontosabban, nem mérte föl, hogy nálunk nem egyszerűen kormányváltás történt, mint a nyugati demokráciában egy-egy parlamenti választás után. Nálunk teljes rendszerváltozás megy végbe, amilyenre békés körülmények között még a világon sehol sem volt példa. E hazában egyetlen zsarnoki párt latifundiuma, hitbizománya volt az egész ország, termőföldjével, gyáraival, kereskedelmével, intézményeivel - még a puha diktatúra idején is. Egy ilyen rendszert kell először lebontani, majd egy teljesen másikat felépíteni. A száz nap tehát reménytelenül kevés ahhoz, hogy a kormány valami érdemlegeset fel tudjon mutatni az ország és a külvilág előtt. A parlament sem értette meg a rendszerváltozás belső logikáját és külső törvényszerűségét. Azt nevezetesen, hogy az ország érdekében az első időszakban - és ez lehet többször száz nap - a kormánynak és az ellenzéknek azonos az érdeke: a törvények által szabályozott demokratikus keretek megteremtése, amelyeken belül aztán majd kibontakozhat a hatalom és az ellenzék küzdelme. Már a középkor lovagi tornáin is szigorú előírások szabták meg a küzdelem menetét. És a szereptévesztés veszedelmes labirintusába keveredett a tömegtájékoztatás is. Tovább csepülte a hatalmat, amelynek létrehozásában pedig komoly érdemeket szerzett. Nyilván időre lesz szükség, amíg visszatalál a tárgyilagossághoz. Végül - s itt már az ország egészéről kell beszélni kormánnyal, parlamenttel, köztársasági elnökkel, tömegtájékoztatással, koalícióval, ellenzékkel együtt - nem vontuk le a szükséges következtetéseket a világhelyzet drámai és alapvető megváltozásából. Mintha még nem hatolt volna tudatunk mélyéig, hogy a sors egyetlen intésére összeomlott a jaltai-potsdami rendszer, az orosz birodalmat lázrohamok rázzák meg, Európa közepén ismét megjelent a nyolcvanmilliós német tömb, a két katonai szövetség értelmét vesztette, a szabadságukat visszanyert közép-kelet-európai országok pedig egyre mélyebbre süllyednek a gazdasági ellehetetlenülés mocsarába. Számunkra különösképp még itt tornyosulnak a határainkon túl élő magyar nemzetiségek sorskérdései. Sorolhatnám a száz nap üresjáratait, színházi nyelven a karzatnak ágáló képviselők okvetetlenkedéseit, az eluralkodó demagógiát. Épeszű ember nem gondolta, hogy a földtörvényt száz nap alatt tető alá lehet hozni, de arra sem számított senki, hogy csaknem minden parlamenti ülés témája lesz. Hosszabb idő óta ülésről ülésre nyúlik, mint a rétestészta a privatiáció, az állami vagyonügynökség, az iskolai vallásoktatás, a gazdasági csomag, és sok minden egyéb. Még a nemzetközi terület az, ahol a száz nap során jó eredményeket mutathat fel a kormány. Kapcsolataink minden területen folyamatosan javulnak, nálunk tanácskoztak Európa kereszténydemokrata kormányfői, a miniszterelnök volt Bonnban, Moszkvában, Párizsban, Brüsszelben, meghívása van Washingtonba. A szenvedélyek csillapodóban vannak a magyar-szovjet viszonyban is. A példaszerű választások, tehát a „csendes forradalom” után valóban azt vártuk, hogy a kormány megkapja a száz nap türelmi időt. Nem ez történt, s így a csendes forradalom zajossá változott, az ország többször az interregnum, az ex lex állapot határához sodródott. A józanság azt tanácsolja tehát, hogy a száz napot terjesszük ki, legalábbis a helyhatósági választások idejéig. HARANG 1
