Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-05-16 / 20. szám

átus, a helytartó

hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” (Jn. 18:37).

Erre Pilátus így kiáltott fel:- „Micsoda az igazság?” Jézus válasza ez volt: „Én vagyok”.

Pilátus előtt tisztán állt Jézus pere. Az evangéliumok szerint maga vallja: „én nem találok benne semmi bűnt” 18:38; Lk. 23:4: 14). szabadon akarja bocsátani Jézust, de nincs erkölcsi ereje, bátorsága meggyőződése szerint cselekedni. Tudja, hogy „csak irigységből adták Őt a kezére” - mégis néma marad. Ezért nem maradt más hátra, mint azt bizonygatni: „ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől” (Mt. 27:24).

Sorsát nem kerülhette el. A zsidók mégis bebizonyították, hogy nem a császár barátja. A szíriai helytartón, Vitelliuson keresztül bevádolták és Rómába rendelték. Mikor Rómába érkezett. Tiberius császár éppen meghalt. A róla ránk maradt apokrif írások galliai száműzetésről tudósítanak.

Euszebiosz - a keresztyén egyháztörténet írás atyja - úgy tudja, hogy „annyira üldözte a balszerencse, hogy kénytelen volt öngyilkosságot elkövetni, és önkezével büntette meg magát”. Bizonyára nem tévedett Ethalbert Stauffer, a jeles erlangeni professzor, amikor így jellemezte: „Egy megroppant gerincű ember tipikus képe, egy kompromittált konjunktúra-politikus eredeti arcmása, akinek reszketnie kell a pozícióért.” (Jesus 90).

GAAL PÉTER

„Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől (Mt. 27:24)

Pilátus megostoroztatja Jézust

vallási vitákba keveredni, mégsem mondhat nemet. A főpapok politikai vádjai kötelességévé teszik a véleménymondást. Jézus a vádakat némán fogadja. Pilátus megpróbálja áthárítani a döntést másokra. Az történik, ami a világtörténelem nagyon sok konstrukciós perében történt - nem a fogoly, hanem a fogvatartó menekül.

Először a zsidókat akarja rábírni a döntésre. „Vigyétek el Őt és ti ítéljétek el a ti törvényeitek szerint” (Jn. 18:31). Aztán megpróbálja Heródes Antipásra is áttestálni az ítélkezés jogát, majd pedig a nép rokonszenvét akarja elérni úgy, hogy Barabbást állítja Jézus mellé.

( János evangélista azzal gazdagítja a Pilátusról rajzolandó képet, hogy beszámol Jézus személyes kihallgatásáról, ami egy perdöntő kérdéssel kezdődik: „Te vagy-e a zsidók királya?”

Első pillanatra úgy tűnik. Jézus sorsa ezen a kérdésen fordul meg. de Jézus nem a várt választ adja - visszakérdez. „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták ezt néked felőlem?" Ez a kérdés a döntés elől menekülő Pilátust ismét állásfoglalásra készteti. Az igazi nagy kérdés nem az, hogy ki, miben és hogyan mond igazat, hanem az, hogy kinek tartjuk Jézust, Aki mellett senkinek sem lehet közömbösen elmenni. Ebben a párbeszédben hangzik el Jézus nagy vallástétele.- „Én azért születtem, és azért küldettem e világra.

HARANG 17