Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-10 / 2. szám

A TEMPLOM KINCSEI

Különlegesen érdekes napja lehetett Izreael Ariéi rabbinak, amikor felfedezte, hogy hol is állt az ősi Szentély.

Persze ez nem ment olyan villámgyorsan, mint Paliasz Athéné kipattanása Zeus főisten fejéből, a görög mitológia szerint. A rabbi korábban, mielőtt vizsgát tett volna a rabbinikus tudományokból, izraeli sorkatona volt és az ejtőernyősöknél szolgált. Részt vett az 1967-es háborúban, amit a 6 napos háborúnak is szoktak nevezni és ahhoz a csapathoz tartozott, amelynek feladata volt a

Templomhegy elfoglalása. A háború utáni első katonai megbízatása volt a szikladóm őrzése ezen a hegyen, amelyet éppen azért neveznek templomhegynek, mert a Szentély valamikor ott állott. Jobban mondva, a Szentélyek, ugyanis kettő volt. Az elsőt még Salamon király, Dávid fia építtette. Ezt Nebucadnecar babiloni uralkodó hadai rombolták le, időszámításunk előtt 586-ban. Ám 70 év múlva ismét felépítették. Majd Nagy Heródes hatalmas, erős falakkal vette körül a zsidóságnak ezt a legfontosabb épületét, amit - időszámításunk szerint - 70-ben Titus hadai gyújtottak fel.

Áriéi rabbi szenvedélyesen kereste a templomot, majd felfedezte, hogy a nagy mohamedán mecset Salamon templomának helyén áll. A templom helye, a zsidó nép egykori szellemi központjának színtere, tehát visszakerült Izrael Államához, de ékszerként őrzött edényei, használati tárgyai, nem. Ezek pedig roppant értékkel bírtak. Minden bizonnyal az ókori háborúkban a hódító hadseregek zsákmányai lettek, így többek között a rómaiaké, amikor időszámításunk szerint 70-ben elfoglalták a templomot. Ezt az eseményt, a római hadsereg tetteit, Titus diadalívén, Rómában ábrázolták is.

28 HARANG