Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-10 / 2. szám
Áriéi rabbi úgy gondolta, hogy azoknak a nagyszerű tárgyaknak a megalkotása, amelyeket a templom szolgálatában használtak, a zsidó múlt megbecsülését segítené elő. Bár az egykori előírási kötelezettségeknek már nem tudnak többé eleget tenni, ennek a szolgálatnak a lelki üzenetét mégis közvetítenék a tömegek számára. Az ő álma adott tápot a gyakorlott iparművészeknek, akik hamarosan egész sor ősi tárgyat varázsoltak elő rendkívüli tehetségükkel. A kiállítás tárgyai Jeruzsálem óvárosának zsidó negyedében boltozatos bejárat mögött, a szikrázó napfénytől védett helyen szemlélhetik meg a látogatók a különleges kiállítást. Az egykori szent templom szolgálatának főbb tárgyait, kerubokkal díszített, fényes fekete függönyök mögött állították ki. Minden egyes ott látható darab, a főpap által viselt szőtt ruhaneműektől kezdve az ezüsttrombitákig és kehely-serlegig, a bibliai és rabbinikus leírások alapján készült. Annak a lavórnak, például, amelyet a papok használtak kéz- és lábmosásra a szolgálat végzése előtt, a zsidók pusztai vándorlása idején, két csapja volt. Ugyanez a tárgy a második templom idején már 12 csappal volt ellátva. A jelenlegi sárgaréz modellnek 6 csapja van. A lavór alapja, amelyet egyes hagyományos kérdésekben tekintélynek számító szakértők homorúnak, mások dombomnak imák le, mindkét formában látható, kibékítve a két felfogást. Nagyon érdekes, hogyan teremtették meg a termelő eszközöket, szerszámokat a Szentélyben használt tárgyak előállítására. A papnak a köpenyét például, amely egyetlen összefüggő fehér ruha volt, varrás nélkül, négyzetes mintákkal beszőve, komputerizált szövőszékkel készítették el. (Vajon hogy készültek el ezek az ókorban?) Ugyanezzel a szerkezettel készítették el a pap által használt övét is, amelyet héberül „avnet”-nek neveznek. Ennek hossza 19 méter és a mell körül csavarták rá a testére, amelynek nyilvánvaló célja az volt, hogy csökkentse mozgásképességét az Engesztelő-napi ima alatt, amikor lelkiismeretével küszködve teljesítette papi szolgálatát. Arany, ezüst, vörösréz és sárgaréz tárgyak sora szolgálja még a látogatók ámulatának felkeltését. Nyilván szimbolikus jelentősége van annak az aranykoronának is, amelyet a főpap vett fel, hagyományszerűen. A nép függetlenségének mintegy lobogói voltak a meghosszabbított trombiták, amelyeket egyetlen darab ezüstből kalapáltak ki. A hárfa, amelyet ugyancsak a templomban használtak, a Megiddóban talált barlangi ábrázolások alapján készült. (Ezek az ábrázolások 4—5000 évesek.) A nagyobb modell, amelyet bélhúrokkal egészítettek ki, jelenleg készült el. Az iparművészek ambiciózus terve, hogy megalkotják az arany menórát is. Tekintve, hogy nagy leleményesség kell ennek megszerkesztéséhez, először egy ezüst modellt készítenek el. A templom tömjénjének, amelyet nagy titokzátosság vett körül, mert 11 különböző összetevőből keverték ki, a receptjét ugyancsak sikerült elővarázsolniok, hagyományos, évezredes receptekből. A különleges kék festékre, amely a Bibliában többször is előfordul, Pinchas Burstein rabbi alapos kutatási munkája nyomán derült fény. A Salamon király által épített első Szentély és a Nagy Heródes által befejezett második Szentély felülmúlhatatlan szépségéről volt híres. A másolatok a templomban használt szolgálati tárgyakról, amelyek az említett múzeumban vannak kiállítva, a zsidó történelem izgalmas és egyedülálló korszakára vetnek fényt. DOMÁN ISTVÁN Rabbi Israel Áriéi bemutatja a templom használati tárgyait. A szerző felvételei. A tömjénhez használt 11 anyag tartója és az ezüst tömjéntartó. HARANG 29
