Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-10 / 2. szám
tartás állami monopóliumát. Ez azt jelenti, hogy az állami mellett magán-, vagy egyleti intézmény, így egyház is alapíthat iskolát Magyarországon. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy az egyházi-, vagy a magániskolákban is biztosítani kell az állami oktatási alapkövetelményeket, azt a szükséges ismeretanyagot, amely minden magyar iskolában tananyag kell legyen, és amelyik a továbbtanuláshoz szükséges. így a korszerű természettudományos világnézetnek a jelenlétét, ami lehetővé teszi, hogy állampolgáraink életük következő szakaszában alkalmasak legyenek bármilyen munka vállalására. És végül biztosítani kell egy bizonyos alap-ismeretanyagot. A nemzeti tanterv ezen minimális normatíváknak az együttese. Hogy a protestáns iskolákban erősebb kurucz-, a katolikusban inkább Habsburg színezete lesz a Rákóczi-szabadságharcot tárgyaló óráknak, ezt én természetesnek tartom. És... nem fog zavarni, ha a piaristáknál sokkal jobban fogják hangsúlyozni Rákóczi személyiségének katolikus jegyeit, vagy a reform katolicizmushoz kapcsolódó felfogását. De egyet nem lehet megtenni, hogy ti. valaki ne tudja, mikor tört ki a Rákócziszabadságharc, mikor volt a szécsényi országgyűlés, a Szatmári béke, és hogy ne ismeije a Rákóczi-szabadságharc szereplőinek legfontosabb ténykedését. Tehát igenis megteremthető a közös ismeretbázis alapján az iskolák sokszínűsége, ehhez kell biztosítani az iskola-alapítás sokszínűségét is. Ön az oktatáspolitikáról szóló nyilatkozatában azt mondotta, hogy Magyarországot vissza kell vezetni Európába. Ebbe a gondolatkörbe sorolható a kormánynak és személy szerint Önnek is az a törekvése, hogy az egyházi iskolákat vissza kell adni a magyar társadalomnak?- Igen. De ez természetesen nem szűkíthető le az egyházi iskolákra. Mikor még kormányra kerülésem előtt áprilisban nyilatkozatot adtam erről az Európába való visszakerülésről, akkor sokan egy kicsit csodálkoztak és azt mondták: ez biztos amolyan propagandafogás. Azóta átvágták a drótokat a nyugati határon, kapcsolataink éppen a kormány rendkívüli igyekezete következtében is nagyon erősek lettek a nyugat-európai országokkal, és ezt mindenki természetesnek veszi. Én az európaiságot nem egyszerűen csak a gazdasági közösség és intézményeink közössége helyreállításának fogom fel, hanem az európai közösség és szellemiség helyreállításának. Soha nem titkoltam, hogy az a jó politika, amelyiknek van stratégiája, amelyik tud valamiféle perspektívát az emberek elé állítani. Reménységem szerint a 90-es évek Magyarországa szociális, kulturális értelemben rendkívül aktív, az Európai viselkedésformákat követő lesz. E téren a legnagyobb mulasztások egyike volt az elmúlt 40 évben Magyarországon, éppen az egyháznak a teljes háttérbe állítása. Ilyen szempontból tehát egyházi iskoláknak az újraélesztése szerves része ennek a kulturális-szociális programnak. Ebből a szempontból különösen érdekes egy korábbi megjegyzése, amelyben Ön az egyházi iskolák jelentőségét a hagyományőrzésben, a közösségépítésben fogalmazta meg. Amikor erre utalt, mire gondolt pontosabban?- A történészek nagyon sokat vitatkoznak arról, hogy vajon mi emelte ki Európát a világtörténelemben. Több elmélet született. Némelyek a termelésből, mások az írásformákból, megint mások az intézményekből vezették le ennek az európai kiemelkedésnek a tényét. Miért éppen Európa? Meggyőződésem, hogy egy fontos tényezőt állandóan kihagynak: az egyház szerepét. Ha nincs jelen az egyház, mint közösségszervező erő, Európa nem emelkedhetett volna ki az elmúlt kétezer évben a történelemben. Tudniillik az állami szervezeten és intézményen kívül az egyházak - legyen szó akár olyan intézményegyüttesről, akár a katolikus egyházról, később a protestáns egyházakról, a zsidó felekezetről vagy a különböző kisegyházakról - olyan szervező erőt jelentettek, amelyek a mindennapi életben közös szokásrendjükkel, az emberi együttélésnek a sajátos összetartó erejét képezték. A közösségi tevékenység, a munkavégzés pedig azon alapszik, hogy vajon van-e valamiféle belső gondolkodásbeli harmónia is a társadalom tagjai között? Nos, ilyen értelemben én az egyházakat az európai hagyományok sajátos őrzőinek tekintem. A tíz parancsolat nélkül pl. soha nem lett volna európai államiság. Nézzük a magyar államalapítást a XI. században, amikor nem voltak ilyen fejlett eszközök a közigazgatás megszervezésére, mint ma; nem voltak telefonok, szervezetek, tisztviselők. Nem volt olyan erő, amely összetartotta volna az államot egyfajta viselkedésformába. Ne ölj. Ne kívánd felebarátod feleségét. Ne hajtsd el szomszédod barmait. Ezeknek az alapvető közösségi életet szabályozó követelményeknek betartása nélkül bizony sem a magyar állam, sem pedig az európai államrendszer nem alakulhatott volna ki. Meggyőződésem, hogy az ezred végére a magyar társadalomnak szüksége van minden olyan társadalomszervező mikroerőre, ami az ember egyéniségét jobban segíti kifejleszteni. HARANG 23
