Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-18 / 16. szám
házat és összekapcsolja mindazokat, akik ezért a spirituális megújulásért küzdenek. A legfontosabb újrafogalmazni mondanivalónkat, hogy a közönyösöket és megfélemlítetteket elérjük. Ehhez persze olyan szervezeti forma kell. amelyben a tartalom megtalálja az utat az emberekhez. A változás kétségkívül hangulati szerepet játszik mind a lelkészek, mind híveink tudatában, gondolkodásában. Ennél mégis döntőbbnek érzem, hogy az egyház mondanivalójával érje utol a modem embert.- Akit modern emberként emlegetünk, egyre kevesebb idővel rendelkezik, és úgy tűnik, hogy mint minden más területen, a vallásgyakorlásban is az időhiányra hivatkozva csökkenti aktivitását, az intenzív vallásgyakorlást. Ad absurdum: lehet, hogy nálunk is a televíziós evangelizátorok kora következik? Vagy ez csak fölmentés a vallásukat így gyakorlóknak?- Ez két különböző kérdés, az egyik a médiák szerepe az evangélium terjesztésében. a másik a közönyös, vagy modern ember bekapcsolása a keresztyén gondolkodásba és gyülekezeti életbe. Először a tömegkommunikáció szerepéről: az mindenki számára nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtizedekben az egyház igen kicsi időszeletet kapott a rádióban ahhoz, hogy a maga véleményét elmondja, vagy az evangéliumot hirdesse. Most az újdonság varázsával hat. hogy egyre több műsor foglalkozik a rádióban és a televízióban az egyház és a keresztyénség kérdéseivel. Úgy gondolom, hogyha sok minden más véleménynyilvánításra sor kerülhet a televízió képernyőjén, akkor a keresztyénség is hordoz akkora értékeket, hogy azokat közvetítsék a modem tömegkommunikációs eszközök. Elsősorban innen értesülhetnek azok a tömegek, amelyek sem hitoktatással, sem a kercsztyénséggel nem találkoztak, hogy mit jelent Európában keresztyén módon élni és gondolkodni. A kérdés második részére vonatkozóan: természetes, hogy keresztyén hitről csak abban az értelemben beszélhetünk, ha valaki személyes döntést vállal Jézus követésére. Ez általában a gyülekezetben, az egyházban átélt események nyomán születik meg, vagyis az élő ige hallgatása által. Luther reformátorunk nagy hangsúlyt tett a viva vox evangelii-re, a hirdetett igére, ilyen módon a megélt, hallgatott prédikációra. A modern ember számára el kell mondani, hogy több síkon lehet az életet megélni. Természetesen mindenki éli a maga biológiai-fiziológiai szintjét, de újra kell fogalmaznunk, hogy több az élet, mint a kis- és nagyvérkör szabályos működése, a tüdő levegőcseréje és a szív zakatolása. Magától értetődő, hogy van az embernek szellemi kitekintési igénye. Kevésbé természetes, hogy a testi és szellemi sík mellett van egy harmadik, a lelki sík. Az embernek vannak olyan belső igényei, amelyeket sem a testkultúra ápolása, sem a szellemi igények kielégítése nem tudnak elcsitítani, csillapítani. Ez valójában az, hogy több szeretetre. megértésre, segítőkészségre vágyunk a világban. Sőt, ha magunk úgy érezzük, hogy lelkünk kiüresedett és elfogyott a tülekedésben, a modem élet gyors ritmusú, mindennapi fárasztó lüktetésében, akkor éppen a lelki élet során nyerhetünk újra - isteni erőforrásból - vissza mindent: az emberségünk születik újjá. Az egyház azért van, hogy egészséges emberek legyenek, akik mind testi, mind szellemi, mind lelki síkon élik az életüket. Ebben az antropológiai megközelítésben látom a boldogabb, harmonikusabb személyiségek kialakulásának lehetőségéi. HARANG 5
