Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-04-18 / 16. szám

- Nagyon szépen fogalmazta meg Püspök úr, hogy mit tehet az egyház, jelesen az Evangélikus Egyház az emberért. Egybe­cseng ezzel a megfogalmazással az imént érintett kérdés: az ugyanis, hogy mit jeleni Európában keresztyénnek lenni?- Egybecseng, de ki kell bővíteni, hi­szen az elmúlt negyven évnek az volt a fájdalmas szomorúsága, hogy az európai kultúrát, amely jellegzetesen keresztyén vetületű, sokan azért nem ismerhették meg, mert keresztyén tartalmat hordozott. Olykor a múzeumokban kínkeservvel ma­gyarázták a nagymamák unokáiknak, hogy ki volt Dávid király, vagy a történe­lem mely szakaszában és hol élt Mózes, mert az unokának nem volt módja megis­merni az iskolában a zsidó nép történetét, sem a keresztyénségnek a múltját. Európai módon keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy a kétezer éves keresztyén múltat mindenki számára megközelíthetővé tesszük. Attól, hogy valaki ennek a kultú­rának a képzőművészeti, zenei termékeit megismeri, korántsem biztos, hogy maga is elkötelezett keresztyénné válik, de min­denképpen az európai kultúra részesévé.- Vannak-e dédelgetett tervei, hogy püs­pökként mit szeretne elérni?- A bennünket körülvevő társadalom képlékenysége miatt nehéz ma fixa-ideá­kat megvalósítani. Annyit azonban szíve­sen elmondanék, hogy fontosnak érzem a lelkészek pásztorálását. Nagyon sok eset­ben elhagyatottnak érzik magukat, nincsen a közelükben senki, akivel megoszthatnák mindennapi gondjaikat. Éppen ezért a gyülekezetek pásztorálását és kormányzá­sát érzem a legaktuálisabbnak. Természe­tesen segíthet a teológiai továbbképzés is, hogy legyen muníciójuk, amivel a ma em­berét biztathatják. Úgy érzem, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordí­tani a lelkészfeleségek szerepének megér­tésére, megbecsülsére: nélkülük ez a „két­személyes” hivatás aligha lehet sikeres.- Az Evangélikus Egyház is felbontotta szerződését az állammal. Valóban szabadnak érzi-e újabb keletű tevékenységüket?- Az utóbbi időben az evangélikus egyház semmiféle megkötöttséget vagy béklyót nem érzett, a szolgálatát teljesen szabadon végezhette. Természetesen a kényszerítő körülmények között elvett egyházi javaknak a visszaadása hosszabb 6 HARANG időt vesz igénybe: ez már az új kor­mánnyal való tárgyalás során alakulhat tovább. Bízunk abban, hogy az egyház új iskolarendszert és szervezeti tonnát ala­kíthat ki annak érdekében, hogy az evan­géliumot hatékonyabban terjeszthesse.- Az evangélikus iskolák anno jóhírűek voltak...- 1945 előtt tucatnyi középiskolánk volt. Ha mindezt visszaállíthatnánk, akkor tennészetesen, - mint akkor is, - minden felekezeti megkülönböztetés, világnézeti hovatartozás firtatása nélkül vállalnánk a diákok taníttatását. Egyelőre azonban ne­héz erről szólni, mert egyetlen gimnáziu­munk működik, a fasori, ahol öt-, hatszo­ros a túljelentkezés az evangélikus tanu­lókból.- Ezek szerint igény legalább öt-hat kö­zépiskolára lenne...- Nem szeretném önmagunkat korlá­tozni a nyilatkozatommal. Azt gondolom, majd az élet mutatja meg, mire leszünk képesek abban a tekintetben is, hogy eze­ket az iskolákat megfelelő evangélikus szemléletű tanárokkal elássuk, s ezáltal a szükséges protestáns szellemiséget kiala­kítsuk. Nem zárnám ki annak a lehetősé­gét sem, hogy egyházunk általános iskolák működtetésére is vállalkozna.- A középiskola valóban szervesen felté­telez azonos szemléletű előiskolákat. Meg­hosszabbítva az Ön által vázolt vonalat: eset­leg felsőoktatás is szerepel terveik között?- Egyházunknak régebben működött jogakadémiája. Azt gondolom, hogy ez a fajta képzés ma más feladata. Kérdés vi­szont az evangélikus tanítóképzés esetle­ges működtetése: erre Szarvason és Mis­kolcon volt példa a háború előtt.- Személyes életéről, pályájáról is nyilván szívesen olvasnának Püspök úr hívei...- Szívesen és örömmel válaszolok a kérdésre. Ötvenegy éves vagyok. A Győr- Sopron megyei Lébényben születtem. Édesapám földműves ember volt, aki az egyházzal korábban szoros kapcsolatban állt, mint diakónus szolgált Bielefeldben, az Evangélikus Egyház egyik legnagyobb szeretetintézményében. Az ő bátyja is evangélikus lelkész volt, így a családban nem idegen az egyházhoz való kötődés és a keresztyénség gondolata. Egykori lelké­szem Németh Károly nyolc nyelven be­szélt. Ő számomra példa volt, hogyan le­het a hitet és a tudományt ötvözni. Ő indí­tott a lelkészi pályára is. Győrött 1957-ben érettségiztem a Révay gimnáziumban, ahol még a régi tanárszemélyiségek közül néhányan tanítottak, tudásukon kívül tiszta emberségüket is átadták nekünk. A teológiai akadémiát Budapesten vé­geztem. 1971-72-ben a svájci bossey-i ökumenikus főiskolán és a zürichi egyete­men töltöttem egy tanulmányi esztendőt, ami mind gondolkodásomban, mind szem­léletemben meghatározó volt. Nemcsak tárgyi ismereteimet szélesítette, de úgy érzem toleranciámat is növelte a másként gondolkodó, más felekezethez tartozó em­berek iránt. 1962-től 65-ig voltam miskolci segéd­lelkész. majd két évig Komáromban lel­kész, aztán újra Miskolcon lettem pa­­róchus lelkész 1985-ig. 1975-től esperes, 1985-től budavári lelkész és esperes vol­tam.- Családja?- Feleségem zenetanár. Két gyerekem van. Ildikó 25 éves zongoratanár Kőbá­nyán, Imre fiunk ötödéves orvostanhall­gató.- Muzikális család lehet. Kis kamaraze­nekar bizonyára összeállhatna...- Imre fuvolázik, illetve hegedül, én inkább harmóniumozni szoktam. Főleg a feleségem családja muzikális. Az öt test­vér közül négyen zenei pályát választot­tak.- így már érthetőbb - emberi vonatko­zásaiban is - a székfoglaló beszédében el­hangzott mondat: Nem szeretnék megkesere­dett püspök lenni.- Hadd válaszoljak az ottani szavaim­mal: A magyar nép élete új történelmi kor­szakhoz érkezett. Meggyőződésem, hogy újfajta püspöki szolgálat körvonalai bon­takozhatnak ki előttünk. Új püspökképre van szükség egyházunkban. Mindez lehe­tővé teszi, hogy evangéliumközpontú, gyülekezetcentrikus, egyházépítő - külső sallangoktól mentes - legyen a püspöki szolgálat. HALÁSZ LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents