Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-11 / 15. szám
A MAGYAR GRAL Nyitogatom Erdélyi Zsuzsanna könyvét, a Hegyet hágók, lőtó't lópék archaikus imádság-gyűjteményt, s ilyen szavakra bukkanok: gárgyilom, grádics. Jegyzetben találom a magyarázatukat, melyekből kiderül: a Grál-eredetre mutatnak. Akkor pedig az egyik legnemesebb legendára, amit én európai szimbólumnak nevezek. A keresztény Európa gazdag jelképének. Ki ne ismémé Wagner örök művét: a Parsifalt? Ezt a csodálatos hódolatot a Megváltó előtt. Története visszanyúlik a XIII. századba, de korábbi korba is, amikor ősi breton monda beszélt Percevalról. A nevezett hőst regénybe foglalta a francia Chrétien de Troyes, német földön pedig Wolfram von Eschenbach. (Nála Parzivalra módosul a lovag neve.) Parsifal történetének mély tartalmában az „örök em^beri mozdulat” él, amely a nyugtalan lélek sajátja, s aki a legmagasztosabb szolgálatban leli meg nyugalmát. A Grál: e nyugalom forrása, a szolgálat tárgya. Szent edény (= kehely), amelybe - a hagyomány szerint - Jézus kereszten kihulló vérét fogták fel az angyalok. A kehely aztán vándorútra kelt, majd a neki épített várba került, ahol lovagjai őrizték, akiket szolgálatára hívott „egy sugallat”, nevük fölkerült az edényre - kitörölhetetlenül. (Német földön ma is mutogatják a Grál-lovagok várát, a wildenbergit.) Az említett archaikus imádságok arra utalnak: nálunk is ismertté vált ez a legenda, s összefonódott a Szent Vér kultusszal, amelynek egyik központja Garamszentbenedek volt, a másik a Pécs melletti Báta, ahonnan a középkorban (már Szent István óta) zarándokolni indultak Aachenbe és a messzi spanyol Compostellába. A híres Jakobsweg (Jakab-út) az apostol Szent Jakab emlékezetét őrzi, amint Compostella (= Csillagmező) Santiago előneve is. De hogyan hangzanak a magyar Grál-legendák, ha egyáltalán vannak ilyenek? Vannak. Tartalmuk még jobban elmélyíti a nyugateurópai legenda-örökséget, megdúsítva azokat sajátságos folklór színnel. íme. Gyerekkoromban nagybácsikám a nagyhét elején arra figyelmeztetett, hogy ha a falunk határában lévő Aranyhegyre kimegyek, nagypéntek délután megnyílik ott egy ajtó, a hegyben tengernyi kincset lelek, de siessek vissza, mert a hegy rövidesen bezáródik. Később jöttem rá, miről van szó, amikor az említett Grál-legendákkal foglalkozni kezdtem. Bálint Sándor neves vallási néprajztudóstól tudtam meg, hogy az aranyhegyi ajtó megnyílása sajátságos legenda-motívum az ország legkülönbözőbb helyein, de legteljesebben talán a németprónai (ma Slovenske Pravno) hagyományában, amely így hangzik: A faluhoz közeli Visegrád hegyen minden századik évben a nagypénteki passió alatt gyö■—--------------|----nyörű vár látható. A hegyen ugyanakkor barlang nyílik, rengeteg kincs van benne. Aki bemegy, szerezhet belőle. Már összetettebb a mecseki Zengő históriája: miért zeng a Zengő? Püspökszentlászlón jártamkor - néhány éve - az alábbi legenda-mesét hallottam: Hajdan, még László király korában!!) egy barát kápolnát épített a Zengő alatt. Egy özvegyasszony kisfiával rozsét szedett, amikor a jóságtündér megszólította: ne szedj rozsét szegény asszony, hanem húsvétkor, ha a barát elsőt harangoz, megnyílik a hegy, rohanj be, szedj aranyat, drágakövet, mert azzal lesz tele; iparkodj, mert második harangszóra bezárul az ajtó. Úgy lett. Az asszony a gyerekkel befutott a barlangba, de a sok kincs láttán „megszédült”. Annyit szedett a kötényébe, hogy alig tudott felállni. Megszólalt: maradj itt kisfiam, visszajövök érted. Csakhogy a harang megkondult, a hegy bezárult, az asszony már nem mehetett vissza a kisfiáért. Sírt, jajgatott, s „véle a fák” is; az erdő, a hegy. Azóta visszajár a lelke, keresi a kisfiát. Ilyenkor zeng (=sír) a Zengő. Csak magyar lélek tud ilyen bensőségesen legendajelképeket összefűzni. Ami pedig a hegy kincse motívumot illeti, a Szent Grál történetében ezt olvasni: „Minden nagypénteken galamb szállott az égből alá, szájában a szentostyával, amely a Grál-ereklyét erővel, lovagjait gazdagsággal töltötte el. A kincset a Mons Salvationis (= Megváltás hegye) várában éppen a Grál égi erejével, sugallatával épített, drágakövekkel tündöklő templomban őrzik. Ugyanezen a napon jut be a bolyongó, Grál-kereső Parsifal a várba, ahol balgaságból nem kérdezősködik a beteg Amfortas király baja felől, akinek gyógyulása éppen a felebaráti szeretet szavától függ. A kelyhen utódként mégis Parsifal neve tűnik föl, aki jóváteszi mulasztását. Albrecht von Schaffenberg továbbszőve Wolfram von Eschenbach előadását, leírja a Grál-templom csodálatos szépségét és további történetét. Az emberek bűnbe merülnek. ezért a Grál eltűnik, illetőleg messzire, napkeletre kívánkozik. Amerre híveivel átvonul, mindenütt megajándékozza a kolostorokat, kórházakat és a szegényeket. Végre János pap országába, a Paradicsom szomszédságába jutnak, ahonnan a csodálatos bibliai folyók erednek. A templomos lovagok könyörgésére az Úr ide parancsolja a Grál-templomot is, Parsifal pedig papkirályként uralkodik.” (Bálint Sándor lejegyzése.) így került a keresztény Európa a magyar gondolkodásba. A láttató legenda-képek mindannyiszor a transzcendens megfoghatatlan mélységébe vezetnek, ahol olyan közel van égi és földi. TÓTH SÁNDOR 34 HARANG
